Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Haláltánc - Sokkoló képek Joel-Peter Witkin bizarr világából (18+)

Haláltánc - Sokkoló képek Joel-Peter Witkin bizarr világából (18+)

2016. február 28. Mai Manó Ház

Joel-Peter Witkin 1939-ben született Brooklynban. Az apja ortodox orosz zsidó, az anyja olasz és hívő katolikus volt. Ezek a vallási nézeteltérések vezettek a válásukhoz, így Witkint és testvéreit anyja és nagyanyja nevelte fel. „Nagyanyámnak fél lába volt, és reggelente üszkös lábának a szagára ébredtem. Amikor a legtöbb gyerek a kávé illatára ébredt, én nagyanyám rothadó lábának szagára keltem.” Witkin korán megismerkedett a különössel, és a rendkívüli a mindennapi élet természetes részévé vált. Megtanulta elfogadni az életben a betegséget és a szenvedést, és a halált is az élet természetes részének tekinteni.
„Az első tudatos élményemre hatéves koromban került sor. Vasárnap történt, amikor anyám lefelé kísért engem meg ikerfivéreimet a lépcsőn a bérházban, ahol éltünk. Templomba indultunk. Amint átvágtunk az épület előcsarnokán, hihetetlen csattanást és segélykiáltásokat hallottunk. Három gépkocsi ütközött össze, mindegyikben családok. A zűrzavarban egyszer csak már nem fogtam anyám kezét. Ahol álltam, a járda szélénél, láttam, hogy valami gurul felém az egyik felborult kocsiból. Megállt a járda mellett, ahol álltam. Egy kislány feje volt. Lehajoltam, hogy megérintsem az arcát, mert kérdezni akartam valamit, de mielőtt lehajoltam volna, valaki elcipelt.” 

FIGYELEM! A fotók némelyike felkavaró, sokkoló lehet. Erőszakot, meztelenséget, halottakat ábrázolnak. Csak akkor lépj tovább, ha ez nem zavar!

witkin001.JPGFotó: Joel-Peter Witkin: Un Santo Oscuro, New Mexico, 1993
© Museum of Contemporary Photography at Columbia College Chicago 

Witkin már tizenhat évesen komolyan érdeklődött a fotográfia iránt. A Museum of Modern Artnál bemutatkozott Edward Steichennek, aki el is fogadta az egyik képét az állandó kiállítás darabjának. Ennek hatására lett fotográfus. Witkin ellátogatott Coney Islandre, ahol egy torzszülötteket bemutató show keltette fel az érdeklődését. Közöttük érezte otthon magát, mert ebben a környezetben tudta kiélni élénk fantáziáit. Sajnos a shownak nem volt szüksége fényképészre így hát Witkin New Yorkban maradt, reklámstúdiókban dolgozott és kezdte megteremteni saját személyes fantáziával teli világát, amelyet lefényképezhetett. 1961-ben behívták katonának, ott hadgyakorlatokon történt baleseteket és haláleseteket dokumentált. Önként jelentkezett Vietnámba, ám öngyilkosságot kísérelt meg, és leszerelték. Aztán tanulni kezdett a New York-i Cooper Union Schoolban, majd az új-mexikói egyetemen folytatta, ahol 1981-ben kapott szépművészeti mesteri diplomát. 1980-ra New Yorki-i önálló kiállításával, amelynek Sam Wagstaff volt a kurátora, már szenvedélyes viták középpontjába került.
Witkin nem dolgozik számítógéppel, csak hagyományos eszközökkel. Egy kétoptikás, 1960-as Rolleiflex gépet és hagyományos filmtekercseket használ. Egy-egy motívumra ritkán szán kettőnél több felvételt. Képein főleg torzszülöttek, törpék, óriások, operáció előtti transzszexuálisok, emberek, akik karok, lábak, szemek, keblek, nemi szervek, fülek, orrok, és ajkak nélkül születtek. Az utóbbi időben Witkin holttestek levágott darabjaival bővítette listáját, amelyek – kivált az USA-ban – felkeltették a körzeti helyettes államügyészek és önjelölt kulturális cenzorok haragját. Kétségtelen, hogy Witkin korunk talán legellentmondásosabb művésze, de amíg sokan szörnyetegnek bélyegzik a mások az egyik legeredetibb és legmélyebb kortárs művészként ismerik el. (forrás: Hans-Michale Koetzle: Fotóikonok. Képek és történetük. 1928-1991. 2 kötet, Budapest, Taschen-Vince Kiadó, 2003) 

 witkin002_jpg.jpgFotó: Joel-Peter Witkin: Halott ember feje, Mexikó, 1990
© Museum of Contemporary Photography at Columbia College Chicago 

Joel-Peter Witkinről egyszer azt írták, hogy művészete egy rész Hieronymus Bosch, egy rész A texasi láncfűrészes mészárlás. [...] Életműve felfogható egyetlen hatalmas haláltáncként. Kábító részletességű panorámakép arról, amit nem szeretnénk tudni, nem szeretnénk látni, nem szeretnénk elfogadni. [...] Képei elkészítése több fázisból áll, a műterem berendezése, díszletezése, az alany kiválasztása, a tárgyi elemek összeválogatása, elhelyezése, majd az exponálás és a negatív hívása után a művész kontaktmásolatot készít a negatívról, ezt a másolatot manipulálja céljainak megfelelően, karcolja, satírozza, dörzsöli, ha eléri a kívánt eredményt, magára a negatívra viszi rá változtatásait, így minden manipuláció visszavonhatatlanná válik. A negatívról maga készít papírképet a saját maga által kikísérletezett vegyszerekben, majd, ha szükségesnek tartja, magát a papírképet is megdolgozza a kívánt hatás érdekében. Egy-egy kép elkészültének folyamata akár hetekig is tarthat. [...] Amint látható, Witkin is azokhoz a fotográfusokhoz tartozik, aki teljesen egyenrangúnak tartja médiumát a képzőművészettel, festészettel, művei nem valamilyen elkapott pillanat lenyomatai, hanem egy komplex gondolati és technikai tevékenység magas színvonalú, gazdag jelentéstartalmú produktumai. Witkin minden műve arról beszél, amiről az ember hallgatni szeretne, amit az ember nem akar látni: a halálról, az élet megszűnéséről és az életben lévő tökéletlenségről, hibáról, karcról, sebről, a nem normalitásról, a megszokottól eltérő életekről, testekről, illetve arról a területről, amiről ugyancsak nem szeretünk beszélni, nem szeretünk látni, a szexről, a nemi szervekről, a perverziókról. Witkin minden munkája egy gazdagon összeállított kollázs arról, hogy a halál, a sérülés, a szenvedés, a fájdalom, a kín, a nem normalitás az életben is jelen van, az élet része, hogy átszövi az életet, betör az életbe. Fotográfiai technikai megvalósításukban is magukon viselik a sérülések, sebek, karcok, tépések nyomait. Képei ugyanúgy meggyötörtek, sebesültek, ahogy gyakran képei alanyai. - írta Cséka György esztéta, kritikus. Witkin fotóalbumai megtalálhatók a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárban is. 

witkin003.jpgFotó: Joel-Peter Witkin: Férfi lábak nélkül, 1978, az "Evidences of Anonymous Atrocities, New Mexico" című sorozatból © Museum of Contemporary Photography at Columbia College Chicago 

witkin_lebaiser.jpgFotó: Joel-Peter Witkin: “A csók, (Le Basier), New Mexico,” 1982
© Courtesy of Marianne Boesky Gallery and Silverstein Gallery 

witkin005.jpgFotó: Joel-Peter Witkin: "Satiro, Mexico", 1992
© Museum of Contemporary Photography at Columbia College Chicago 

witkin006.jpgFotó: Joel-Peter Witkin: A hiúság portréja, 1994
© Museum of Contemporary Photography at Columbia College Chicago 

A Mai Manó Házban 2016. április 3-ig látogatható A múlt szabadsága - Válogatás Alföldi Róbert fotógyűjteményéből című kiállításunkon most Witkin alábbi munkáját is megtekintheted.

witkin-man-with-wings-and-.jpgFotó: Joel-Peter Witkin: Man with Wings and Wheels, 1979 
© Museum of Contemporary Photography at Columbia College Chicago 

(forrás: mocp.org; huffingtonpost.com; blog.art21.org; kunszt.reblog.hu; clampart.com; Hans-Michale Koetzle: Fotóikonok. Képek és történetük. 1928-1991. 2 kötet, Budapest, Taschen-Vince Kiadó, 2003)

A jelenleg Albuquerque-ben élő és az Új-Mexikói Egyetemen fotóművészetet tanító Joel-Peter Witkin megosztó, felkavaró képeiből ITT, Alföldi Róbert fotógyűjteményéből pedig ITT találsz egy válogatást.