Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A fotótörténet híres szerelmespárjai V. – Pierre et Gilles (18+)

A fotótörténet híres szerelmespárjai V. – Pierre et Gilles (18+)

2016. április 14. Mai Manó Ház

Századvégi mese: Az Üveghegyeken túli, a messzi Párizsban nyílt egyszer egy híres egzotikus butik, a Kenzo. Nem annyira a helynév Óperencián túli hangzása miatt lett hetedhét országban neve a helynek, hanem a kuncsaftok kerítettek feneket neki. Járt oda zenész, csepűrágó, reklámgrafikus, divatcsináló és mindenféle fura alak. A 68 utáni Párizsban bőven szaladt ilyen úton-útfélen, és köztük szép számmal akadt szexuális szokásaiban is „rendhagyó". Azért negyven éve ez még Párizsban sem volt annyira komilfó, mint manapság. Ezért izgalmasnak találta a kultúra „udvara".
Kenzónál mindjárt első este egymásba szerettek hőseink, a két majdani fotós, Pierre Commoy és Gilles Blanchard. Pár nap múlva már közösen béreltek műteremlakást, és együtt kezdtek dolgozni egy híres „mesekönyv"-ön, melynek Façade volt a borítójára írva. Nagyjából azonnal világhírre tettek szert, ahogyan az a boldog mesékben illik. A folyóiratnak ők fényképezték le Andy Warholt, Salvador Dalít, Mick Jaggert, Yves Saint-Laurent-t. Néha elköltöztek, például a Bastille negyedbe - ez akkor lett különösen mesébe illő, amikor megnyílt az új Opera -, máskor meg Indiában próbáltak szerencsét. A hétmérföldes csizmában járó szerencse mindig szembe jött: Amanda Lear lemezborítója például. 1980 táján a rádiók ezt a lemezt koptatták reggeltől estig. A vamp festőnő férfiasan búgó hangja jól beillett a meseillusztrációk közé. 82-ben csinálták híres, akkor talán még hírhedett sorozatukat, „Az utazó gyerekek"-et a Maldív-szigeteken és Srí Lankán. Jetekkel lótottak-futottak, nem kellett félniük, hogy elkopik a lábuk. A keleti mesevilág repülőszőnyeges-rózsakertes burjánzó ornamentikája fontos adalékként épült ezután a páros munkáiba. És a párizsi elit vágyódott a keleti másság iránt. A régi gyarmatbirodalom iránti nosztalgia csak fokozta a lelkesedést, a vándor-mese-életmű fontos állomásai lettek Laosz és Thaiföld. Ettől fogva egymást követték a párizsi kiállításaik a Texbraun Galerie-ben vagy az ARC-ban.
Olyan biztos egzisztenciára tettek szert, hogy családot is alapítottak, örökbefogadtak egy Bibic nevű papagájt, aki ugyancsak gyakran feltűnt a lemezborítókon. Mi sem természetesebb, mint hogy saját maguk is zenés klipek szereplői lettek a Mikado Grouppal. Japánban a Ginza Art Space állította ki a klipek Pierre és Gilles készítette „standfotóit". 1986-ra a Samia Saouma párizsi galériának jutott a mesedramaturgia által diktált kötelező sikerből. Ekkor már egy indiai szépfiúval, Tomah-val dolgoztak együtt, aki azután az állandó stylist szerepét kapta a fabulában. Ide kívánkozik az a párhuzam, amit a „király meztelen" mesehősei jelentenek. Ott a takácsok szőnek, a király pucér, a kölyök kikiabálja, mi az igazság. Itt szinte mindenki pucér, vagy rafináltan alulöltözött, a stylist kikiabálja, mi a trend. Kik azok a „mindenki"? Legtöbbjük egyszerre barát, munkatárs és fotómodell. (Szegő György, Fotóművészet magazin)

001peg.jpgFotó: Francois Rousseau: Pierre & Gilles, Párizs, 2000

Pierre lefényképezi a látványt, Gilles festékkel átdolgozza a képet, előhívja az illúziót, kisimítja, idealizálja a művet, mígnem az teljesen tökéletessé válik: az eredmény egy egyedi mű, egy pièce unique. A portrék ismert sztárokat vagy ismeretlen embereket ábrázolnak, a képek a végtelenségig ragozzák a népi mítoszokat és sztereotípiákat, szabadon értelmezik a vallásos ikonográfiát, a vásári ünnepek mesevilágát és más jelképeket is. Minden témában a jó és a rossz örök kettőssége bontakozik ki, a jelenidőben előadott mesék könnyed-komolyan teljesítik beavató funkciójukat. Pierre és Gilles nem űznek gúnyt: a játék komoly, a színészek igyekvőn pózolnak, szembenéznek a kamerával, egy cseppnyi glamour kerül a kép közepére, épp ahova kell. Az ég mindig kék, a felhők fehérek, a bőrök hibátlanok, a fények szikrázóak; még a képkeretek is egyre gyakrabban tágítják tovább a képek sajátos világát. - írtuk a Mai Manó Házban bemutatott Teremtett valóság című kiállításunk kapcsán, ahol Pierre et Gilles munkáját is láthattad. Sikerüket jól jelzi, hogy az alkotópáros egyik fotója 2011-ben 157.000 fontért (több, mint 50 millió forintért) kelt el a Christie's árverésén.
2012-ben a bécsi Leopold Múzeum egy kiállítását népszerűsítve Pierre et Gilles francia alkotópáros Vive la France című fotóját tette a városszerte kiragasztott plakátokra. Miután sokan sértőnek találták a plakátokat és panaszok özöne érkezett a múzeumhoz, a posztereken - legalábbis egy részükön - utólag kitakarták az intim részeket. A Facebook közösségi portál szintén eltávolította a múzeum által közzétett és az eredeti plakátot bemutató posztokat.

002peg.jpgFotó: Pierre et Gilles: Mercure, Enzo, 2001 

003peg.jpgFotó: Pierre et Gilles: Hier, Aujourd'hui et Demain, Laetitia Casta, 2000 

004peg.jpgFotó: Pierre et Gilles: Granyméde, (triptyque/2), Frédéric Lenfant, 2001 

005peg.jpgFotó: Pierre et Gilles: Önarckép, 1991 

006peg.jpgFotó: Pierre et Gilles: Dream Girl, Amanda Lepore, 2001 

007peg.pngFotó: Pierre et Gilles: Funny Balls, 2012

(forrás: archiv.maimano.hu; fotomuveszet.net)

Pierre et Gilles további képeiből ITT találsz egy válogatást.

A fotótörténet híres szerelmespárjait bemutató sorozatunk korábbi részei:
Henri Cartier-Bresson és Martine Franck
Robert és Shana Parkeharrison
Bernd és Hilla Becher
Annie Leibovitz és Susan Sontag