Elgázolt állatok és meglőtt vadászlesek - 20 fotó Pecsics Mária három sorozatából

Elgázolt állatok és meglőtt vadászlesek - 20 fotó Pecsics Mária három sorozatából

2016. október 13. Mai Manó Ház

Pecsics Mária édesapja ösztönzésére kezdett el fotográfiát tanulni és az ő hatására lett később fotóművész. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése után vizuális kommunikáció tervező művészeti és tanári diplomát, 2014-ben pedig DLA fokozatot szerzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. 2006-tól folytat oktatói tevékenységet. Jelenleg a Kaposvári Egyetem Médiaművészeti Intézetének mb. intézetigazgatója. Számos egyéni és csoportos magyarországi és nemzetközi tárlaton vesz részt. Alkotói tevékenységét több ösztöndíjjal is támogatták. 2014-ben a Balogh Rudolf díjjal tüntették ki. Művei a dokumentarista fotográfia tanulságaiból kiinduló, a szubjektivitás irányába elmozduló, mégis tárgyilagos és távolságtartó megközelítésből írják le a való világot. Legfőbb témája az együttélés, az ember és a természetnek nevezett harmónia kölcsönhatásainak bemutatása, vizsgálata. Célja, hogy rávilágítson e kapcsolat minőségére és hogy ő maga is megértse azokat a folyamatokat, amik ezt a kapcsolatot meghatározzák. Konceptualista munkái szabad asszociációs teret kínálnak a szemlélőnek a filozófiai és esztétikai összefüggéseket feltárásában.

Az Útközben programsorozatunk következő vendége Pecsics Mária lesz, a képekkel kísért életpálya-beszélgetésen a részvétel ingyenes. Bejegyzésünkben Pecsics Mária három sorozatának képeiből válogattunk.

“Objects in mirror are closer than they appear”
Az úttesten elgázolt állatok számáról nincsen hiteles adat, még becsült értékek is csak bizonyos állományok és kiemelt útszakaszok esetében lehetségesek. Léteznek ugyan képletek (Hels – Buchwald / Gibbs – Shriver), amik segítségével kiszámítható egyes populációk esetében egy valószínűségi arány. De ha ismerjük is ezt az értéket, vajon honnan tudhatjuk, hogy ez sok vagy kevés.
Egyszer elütöttem egy macskát. Baleset volt, kivédhetetlen. A visszapillantó tükörben láttam, ahogy ott feküdt az úton élettelenül. Ez a kép az emlékezetembe égett. Sokszor, ha a tükörbe nézek eszembe jut. Fotósorozatomban minden egyes baleset áldozatának szeretnék emléket állítani és egyben megemlékezni arról az egyről, amelyben én is vétkes voltam.
Az elgázolt állatok fotóit autóroncsokból kiszedett visszapillantó tükrökre exponáltam egy olyan fényképészettörténeti eljárással, ahol a fényérzékeny anyagot közvetlenül az expozíció előtt lehet csak a felületre felvinni, gyorsan és pontosan kell vele dolgozni. Ez az anyag nagyon sérülékeny és ha egy expozíció nem sikerül az egész folyamatot elölről kell kezdeni. 

01_objects_in_mirror_cat.jpgFotó: Pecsics Mária: Cica, Részlet az Objects in mirror are closer than they appear című sorozatból

02_objects_in_mirror_wolf.jpgFotó: Pecsics Mária: Farkas, Részlet az Objects in mirror are closer than they appear című sorozatból

03_objects_in_mirror_frog.jpgFotó: Pecsics Mária: Béka, Részlet az Objects in mirror are closer than they appear című sorozatból

04_objects_in_mirror_deer.jpgFotó: Pecsics Mária: Őz, Részlet az Objects in mirror are closer than they appear című sorozatból

objectsinmirror_nr_8_racoon.jpgFotó: Pecsics Mária: Mosómedve, Részlet az Objects in mirror are closer than they appear című sorozatból

objectsinmirror_nr_9_hedgehog.jpgFotó: Pecsics Mária: Sündisznó, Részlet az Objects in mirror are closer than they appear című sorozatból

CULTURA
Fotósorozatom címe a kultúra szó eredetére (agricultura) utal. A föld megművelése, értő gondozása, az értékőrző táj-, és térgazdálkodás mind a kultúra és a környezet stabilizátorai. A környezet degradálódása és a természet pusztulása a termelés hanyatlását eredményezheti, ami nem csak az emberi létfeltételek minőségét veszélyezteti, hanem az egész élő környezetét. A CULTURA fotósorozatban a tájat a települések téri struktúrájaként értelmezem, mivel az egyén és a közösség tudatát (identitás) nagy mértékben a környezetéhez való viszonya, kettejük kölcsönhatása határozza meg. Munkám során az azonosulási pontokat az Alföldön kerestem, amely Édesanyám szülőföldje és családi mítoszaink helyszíne is egyben. A sorozat képei nem csupán az alföldi táj jellegzetes arculatának köszönhetően egyhangúak. A mezőgazdasági tájak megjelenésére a gépesített és szabványosított művelés egyformán hat. Az ilyen jellegű táj legtöbbször az utazás térbeli keretét adja. A fényképek monotonitása összességében az utazás egyhangúságára is utal. Az idő- és a térbeli elmozdulás nem ad lehetőséget a szemlélődésre, csak a regisztrálásra. A leltárba vett tájakat ábrázoló fotográfiák mérete, kompozíciója azonos. Címük egy sorszám, mely a közel két év alatt rögzített felvételeken úgy növekszik, ahogy múlik az idő. 

01_cultura_no_28_image_3657_2011.jpgFotó: Pecsics Mária: No. 28., Részlet a Cultura című sorozatból, 2011

02_cultura_no_58_image_4651_2012.jpgFotó: Pecsics Mária: No. 58., Részlet a Cultura című sorozatból, 2012

03_cultura_no_53_image_4626_2012.jpgFotó: Pecsics Mária: No. 53.; Részlet a Cultura című sorozatból, 2012

08_cultura_no_57_image_4646_2012.jpgFotó: Pecsics Mária: No. 57., Részlet a Cultura című sorozatból, 2012

09_cultura_no_65_image_5473_2012.jpgFotó: Pecsics Mária: No. 65., Részlet a Cultura című sorozatból, 2012

13_cultura_no_75_image_1301046_2012.jpgFotó: Pecsics Mária: No. 75., Részlet a Cultura című sorozatból, 2012

x_cultura_auswahl.jpgFotó: Pecsics Mária: A Cultura című sorozat képei 

01_cultura_no_13_image_2319_2011.jpgFotó: Pecsics Mária: No. 13 Részlet a Cultura című sorozatból, 2011

03_cultura_no_8_image_2311_2011.jpgFotó: Pecsics Mária: No. 8., Részlet a Cultura című sorozatból, 2011

Meglőtt vadászles
A vadászles a hatalom, az egyenlőtlen erőviszonyok szimbóluma. A vadgazdálkodásban a faj- és az élőhelyvédelemre (természetvédelem) hivatkozva az állománycsökkentés a fajok irtását, az élőlények életének erőszakos kioltását is jelentheti.
Rengeteg érvet hallottam a vadászat hasznosságáról. Ezek az érvek alapvetően azt a felfogás támasztják alá, hogy minden, ami a bolygón található irányítható, birtokba vehető és az ember érdekeinek megfelelően szolgálatba állítható, adott esetben megszüntethető. Ez számomra elfogadhatatlan. Fotósorozataimban a vadászat legalapvetőbb jelképei a vadászlesek, illetve a róluk készült fényképek válnak célpontokká. A fotográfiának megvan az a mágikus tulajdonsága, hogy a leképzett valóságot azonossá teszi annak fotografikus képével és a képen végzett manipulációkat a képen láthatóra vonatkoztatja; ez a mágikus funkció tetten érhető akkor, amikor megrongáljuk azok fényképeit, akikre haragszunk.
A két nagyméretű fényképet a vadászathoz használt sörétes lövedékkel lövettem szét. A kisméretű fényképek megrongálásához 12 embert – ha tetszik tanút – kértem fel, akik egyetértenek azzal, hogy az állatok lelövése bűn! 

01_meglott_vadaszles_r.jpgFotó: Pecsics Mária: No. 1., Részlet a Meglőtt vadászles sorozatból

02_meglott_vadaszles_rr_r.jpgFotó: No. 2., Részlet a Meglőtt vadászles sorozatból

03_meglott_vadaszles_pm_r.jpgFotó: No. 3., Részlet a Meglőtt vadászles sorozatból

meglott_vadaszles_no_2.jpgFotó: No. 4., Részlet a Meglőtt vadászles sorozatból

ma_egesz.jpgFotó: A Meglőtt vadászles című sorozat képei

(forrás: maimano.hu; fotografus.hu)

Brent Stirton 2007-ben készült sorozatát egy meggyilkolt ezüsthátú gorilláról ITT találod.