Amikor a fotóst fényképezik #65

Amikor a fotóst fényképezik #65

2016. október 21. Mai Manó Ház

A híres fotósok önarcképeit vagy a róluk készült portrékat bemutató sorozatunkban ma Tóth József Füles képeiből válogattunk. Benkő Imre, Tímár Péter és Tóth József portréira kattintva a fotográfusok ismert képeit találod. 

Tóth Füles hallhatólag nagyon vicces, de látszólag nagyon komoly egy ember. Sokat beszél és gyorsan, mindenkit lenyom szédítő dumájával. De néha egyedül marad. Akkor fényképez. És ott nincs beszélgetés, adoma, történet. Invenció van, ötlet, profi szakmai tudás és güzülős alázat. - írta Kincses Károly 2010-ben a Mai Manó Házban megrendezett Photo Ludens kiállítás bevezetőjében. A képre kattintva Füles mester 1974 és 1988 között készült legendás reklámfotóit láthatod.

fules.jpgFotó: Tóth József: Önarckép

Tímár Péter már építészeti egyetemistaként fényképezett, képei kiállításokon szerepeltek. Előbb fotókollázsokat, szekvenciákat, képelemek ismétléséből, variálásából születő új képminőségekkel, kézzel színezett, képzőművészettel érintkező fotókkal foglalkozott, majd áttért a dokumentatív, a társadalmi kérdések felé forduló fotográfiák készítésére. A börtönbeli tetováltakról készített sorozatával, a Gyásszal foglalkozó, nagyon emblematikus, a saját korában betiltott képei mellett sajátos, építészi látásmóddal felvett légifelvételeivel is feltűnést keltett. Harminc évig tanított fotográfiát a kisképzőben, viselt különböző tisztségeket a Magyar Fotóművészek Szövetségében, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójában, és ami számomra a legfontosabb, több mint negyed évszázada főszerkesztője a Fotóművészet című lapnak. Megosztó személyiség, de ezt tudja magáról. - írta Kincses Károly a Képes Beszéd programsorozatunk ajánlójában Tímár Péterről, akinek Gyász című megrázó sorozatát a képre kattintva találod.

fulestimar.jpgFotó: Tóth József: Tímár Péter portréja

Benkő Imre az autonóm riport műfajának egyik legjelentősebb magyar képviselője. Benkő Imre – aki 1975-ben és 1978-ban World Press Photo díjat nyert - Kispesten született 1943 februárjában, de apja munkájának köszönhetően egy bakonyi bányászlakótelepen nőtt fel Ajkán. Húszévesen ismerkedett meg a fényképezéssel, amikor emlékképeket készített barátokkal, és úgy megtetszett neki, hogy a megtakarított pénzéből versenybicikli helyett inkább egy Altix gépet vett. 1968-ban megnyert egy országos fődíjat, és ismeretlenül az MTI-be hívták. „Reggeltől késő estig dolgoztam, bizonyítanom kellett. Rengeteg téma, helyszín és arc. Megedződtem, és mindez megalapozta a későbbi látásmódomat. Soha nem MTI-stílben akartam fotózni, hanem az adott szituációból a legjobb képi megoldást kihozni. Pályám elején, amatőrként tömörebben fogalmaztam meg a képeket, többet használtam teleobjektívet. MTI-fotósként persze dolgoztam nagylátószöggel, de 1977-ben volt egy élményem: készítettem egy olyan nagylátós képet, amelyen egyszerre megnyílt a tér, és a kép mélységében is minden éles volt. Tudatosan talán akkor éreztem rá erre a sajátos dokumentarista szemléletre, amit Cartier-Bresson vagy Koudelka képvisel. Ez a váltás eredményezte, hogy a szó igazi értelmében közelebb kerültem az emberekhez, mert ilyen lencsével közel kell menni."
Benkő Imre több mint negyven éve örökíti meg fekete fehér fotóesszéiben Budapestet. A képre kattintva a Budapesten készült sorozatából találsz egy válogatást.

fulesbenko.jpgFotó: Tóth József: Benkő Imre portréja

(forrás: fotomuveszet.net)