Az 1913-ban született Ata Kandó - a legidősebb magyar fotóművész - jelenleg Hollandiában él. Volt kitől örökölnie a hosszú életre való hajlamot, hiszen édesanyja, G. Beke Margit írónő is 98 évet élt, apja Görög Imre az első világháború után, ötéves szibériai hadifogságában tanult meg oroszul, s lett ismert Tolsztoj- és Dosztojevszkij-fordító. Családja még további kiválóságokkal is büszkélkedhet, hisz nagyapja pápai pékinasból lett világhírű matematikaprofesszor a pesti egyetemen. Őt Beke Manó néven ismerjük. Első férjének Kandó Gyulának, aki festőművész volt, a nagybátyját Kandó Kálmánnak hívták, akit a világ első villanymozdonyának megalkotójaként ismerhetünk. Ata második férje pedig Ed van der Elsken, a világhírű holland fotográfus volt, akivel Párizsban találkozott.
Fotó: Ed van der Elsken: Önarckép Ata Kandóval, Párizs, 1953
Erre a párizsi időszakra így emlékszik vissza Ata Kandó: "Szíven ütött, mikor a Sorbonne pincéjében elrejtett fényképezőgépemet nem találtam meg, enélkül nemigen tudtam a pénzkeresést elkezdeni. A Párizsban élő, magyar származású Robert Capa adott nekem egy fényképezőgépet, sőt beajánlott fotólaboránsnak a Magnumba. A Magnum a párizsi fotósok előhívó laboratóriuma volt. Ott az akkor már nagynevű fotósok: Henri Cartier-Bresson, Werner Bischof, Robert Capa, Ernst Haas fotóit hívtuk elő viszonylag kis pénzért. Ez úgy ahogy elég volt lakbérre és kenyérre, de mivel férjem nem talált pénzkereseti lehetőséget, nem igazán tudtunk ebből öten megélni. 1949-ben férjem úgy döntött, hogy visszamegy Pestre egzisztenciát teremteni, s az elképzelése az volt, hogy ha a megélhetés megvan, akkor a család követi őt. Közbejött azonban a történelem a maga vasfüggönyével. Végülis elváltunk. Nem sokkal később a Magnumnál megismerkedtem egy nálam 10 évvel fiatalabb, 25 éves holland fotográfussal, Ed van der Elskennel.
Fotó: Ed van der Elsken: Ata Kandó, Párizs, 1953 © Ed van der Elsken / Ed van der Elsken Estate
A Hollandiában született Elsken még 25 éves sem volt, amikor Párizsba érkezett. Otthonában - Amszterdamban - művésznövendék volt, harcolt a náci megszállás ellen és a háború után kezdett fényképezni. Egy évet töltött laboratóriumi munkával, és már kész "szabadúszó" fényképész volt - állás és megbízások nélkül. Kezdetben a párizsi hidak alatt aludt a szemét hulladék között, majd megtanulta, miképpen pihenjen a hosszú éjszakákon a kávéházi székben ülve; hallgatta a fiatalokat, akik a környék sajátos francia nyelvén beszéltek és időről-időre észrevétlenül lefényképezte őket. Csak két tekercs 35 mm-es filmje volt, amikor megérkezett, ezért minden egyes felvétel nagyon számított. Leicájához még akkor is ragaszkodott, amikor éhezett. Estéről-estére ott ült a kávéházakban, figyelt és készített egy-egy felvételt. Egy fényképésznél kapott munkát, a laboratóriumban kellett dolgoznia és mindenféle más feladatot elvégeznie. Ez a gyakorlat csak javára szolgált, megtanulta a fototechnika finom fogásait és később saját munkájában is hasznosította.
Fotó: Ed van der Elsken: Ata Kandó, Párizs, 1952 © Ed van der Elsken / Ed van der Elsken Estate
Elsken 1953-ban találkozott Párizsban Edward Steichennel, aki épp a Family of Man kiállítás anyagát állította össze. Erre a találkozóra már Atával érkezett a holland fotós, akinek 18 képét választotta ki Steichen a végül 1955-ben megrendezett legendás kiállításhoz.
Fotó: Ed van der Elsken: Ata Kandó és Edward Steichen, Cafe Chez Morneau, Párizs, 1953. május © Howard Greenberg Gallery
Ata Kandó és Ed van der Elsken közös munkája nem ismert, de a fotótörténet nagykönyvébe mindketten beírták magukat. Ata - a barátnőjével közösen fényképezett - az 1956-ban készült menekülteket támogató fotóalbumával vált ismertté, de a világhírt a dél-amerikai dzsungellakó indiánok fotózása hozta meg számára. Caracasból egy francia pap segítségével jutott el az indián törzsekhez, ahol megörökítette mindennapjaikat.
Elsken pedig a Párizsban készült Szerelem a bal parton című sorozatával keltett feltűnést. Egyik este, amikor meglátott egy csinos fiatal leányt, Vali Myerst, aki Ausztráliából jött Párizsba és énekesnő szeretett volna lenni, Van der Elskenben felmerült egy képes regény ötlete. Íme itt volt az a lány, aki mintha csak szimbolizálta volna mindazt a forrongó, fiatal tehetséget, amit a mesés Quartier Latin évente magához vonz. Lefényképezte a lányt azokkal a férfiakkal együtt, akiket magához vonzott: művésznövendékekkel, amerikai tengerészekkel, szingaléz zenészekkel és azzal a férfival is, aki meggyőzte alányt, hogy színpadi éneklés helyett inkább kiáltva adjon elő dalokat egy kávéházban.
Fotó: Ed van der Elsken: Önarckép Ata Kandó gyerekeivel, 1950-es évek
1954-ben a három gyerekkel Hollandiába költöztek, ahogy Ata fogalmazott: "Szerelem, négy évi együttélés, majd házasság. Férjem csak 13 évvel volt idősebb a fiamnál, ami később konfliktusokhoz vezetett. Nem ez volt a fő ok, de végül 1957-ben elváltunk, s én megint ott álltam egyedül egy idegen országban, három gyerekkel. Akkor ezt nem találtam olyan rémesnek, mint ahogy ez most utólag hangzik."
(forrás: terasz.hu; jeudepauma.org; howardgreenberg.com; maimano.hu)
A fotótörténet híres szerelmespárjait bemutató sorozatunk korábbi részei:
Henri Cartier-Bresson és Martine Franck
Robert és Shana Parkeharrison
Bernd és Hilla Becher
Annie Leibovitz és Susan Sontag
Pierre és Gilles
Horváth M. Judit és Stalter György
Alice Springs és Helmut Newton
Lee Miller és Man Ray
