Válogatás híres fotográfusok saját gyerekeikről készült képeiből

Válogatás híres fotográfusok saját gyerekeikről készült képeiből

2017. május 28. Mai Manó Ház

A legtöbb ember azért vesz fényképezőgépet, hogy családját, gyerekeit fényképezze. Büszke szülők a gyerekképek ezreit mutogatták nekem az évek során; nemcsak azért, hogy a gyerekekkel, hanem azért is, hogy fényképezési tudományukkal is dicsekedjenek. Ezeknek a felvételeknek nagy része, a technikai fogyatékosságok ellenére is, meglepően sokat mondott el a gyerekekről: meglátszott, hogy nem idegen készítette a felvételeket, hanem a szülők. A szülők, akiknek sokkal több alkalmuk van megfigyelni, ismerni a gyereket, akik, anélkül, hogy a gyereket megzavarnák, szinte észrevétlenül tudják a felvételeket elkészíteni. Önkéntelenül is meglesik a gyerek legőszintébb, legigazibb megnyilvánulásait; ebből születnek a legszebb és legmegkapóbb képek, mert a gyerekfelvétellel szemben támasztott legelső követelmény az, hogy őszinte legyen: a gyereket a maga természetes mivoltában adja. – írta Reismann Mariann az 1956-ban megjelent Gyerekfényképezés című könyvének előszavában.

Variációk rovatunkban ma olyan képeiből válogattunk, melyeket neves fotográfusok készítettek gyerekeikről. 

1938 decemberében öt pandát szállítottak Kínából a Londoni Állatkertbe. A pandák megérkezése után, az akkor 25 éves Bert Hardy fotográfust kérték fel arra, hogy a brit közhangulat fellendítésére készítsen egy sorozatot az állatkert új lakóiról. A képeken Hardy kisfia is feltűnik, a fotóra kattintva a különleges esemény egy másik képkockáját is megnézheted.

bert_hardy002.jpgFotó: Bert Hardy: London, 1938. december © Picture Post/Getty

71 évvel ezelőtt, 1946 májusában készítette W. Eugene Smith ikonikus felvételét gyerekeiről, melyre így emlékezett vissza: „Azon a napon, amikor először próbáltam ismét felvételt készíteni, alig tudtam a filmtekercset a fényképezőgépbe betenni. Márpedig elhatároztam, hogy az első fotó élesen különbözni fog a háborús felvételektől és az élet igenlését fogja sugározni.” A fotóra kattintva a kép készítésének körülményeit ismerheted meg.

paradise_garden.jpgFotó: W. Eugene Smith: Walk to Paradise Garden, 1946
© W. Eugene Smith/Magnum Photos

Diane Arbus ma az egyik legismertebb amerikai fotográfus, aki hírnevét annak köszönhette, hogy a hatvanas évek elejétől a társadalom magát normálisnak tekintő többsége által különösnek, ijesztőnek vagy épp degeneráltnak ítélt emberekről (freaks) készített képeivel bekerült a legnagyobb magazinokba. A hagyatékát kezelő idősebb lánya, Doon - akivel az alábbi képen látható - a kilencvenes években nyitotta meg először az archívumot, és tette hozzáférhetővé anyja leveleit, naplófeljegyzéseit, valamint életműve egy jelentős részét, addig sosem publikált, vagy kiállított fényképeit. Munkáit nézve és szövegeit olvasva körvonalazódott egy olyan élet, amely során Arbus folytonosan azzal küzdött, ki mit mutat meg önmagából, és mit képes ebből a kamera láthatóvá tenni, közvetíteni vagy éppen felfedni. A 23 évesen készített önarcképén lányával, az 1945. április 3-án született Doonnal látható, de ugyanebben az évben még terhesen is készített magáról egy félakt önarcképet

arbus1945.pngFotó: Diane Arbus: Kettős önarckép lányommal, Doonnal, 1945 

Annie Leibovitz fotóriporterként kezdte, majd jobbára portréfotósként folytatta munkáját és az évek során a neves személyiségek fotósává vált. Olyan környezetben mozgott, ahol előbb-utóbb maga is részévé vált az eseményeknek, sőt, képei révén egy idő után meghatározó szerephez jutott. Leibovitz első gyermekét 52 évesen szülte, Sarah 2001-ben született, négy évvel később pedig béranyától születtek ikrei Susan és Samuelle, akik nevüket nagyapjuk és Susan Sontag után kapták. A hírességekről készült családi fotói mellett saját gyerekeit is fényképezte, talán ezek a képek kevésbé ismertek. 

leibovitz2005.jpgFotó: Annie Leibovitz: Sarah with Susan Leibovitz, on the plane back to New York, 2005

Philippe Halsman a világ tíz legjobb fotóművésze közé tartozik annak a szakmai közvéleménykutatásnak az eredményeképpen, amelyet a Popular Photography 1958 májusi számában tett közzé. Halsman - aki leginkább portréjaival tűnt ki - Rigában született 1906-ban, majd Párizsban dolgozott, később Amerikában élt. Családját ritkán fényképezte, de az alábbi portrén, mely 1950-ben készült a fotográfust feleségével és gyerekeivel együtt láthatjuk.

halsmann_1950.jpgFotó: Philippe Halsman: A Halsman család: (balról jobbra) Jane, Yvonne, Philippe és Irène, 1950
© Philippe Halsman/Magnum Photos 

"Nem emlékszem olyan dolgokra a gyermekkoromból amire mások emlékeznek. Néha azt gondolom csak azokra a dolgokra emlékszem gyermekkoromból amiket a fotográfiáimon keresztül láttatok. Talán a saját életemet hoztam létre. Nem bízok az emlékekben. Talán azok is csak fikciók." Az Immediate Family családi fotógyűjtemény Virginiában készült, ahol Sally Mann és gyermekei töltötték a gyermekkorukat. Mann egy 8×10-es nagyformátumú fényképezőgéppel készítette a gondosan beállított családi portrékat. Mann szerint ezek a fotók azt jelenítik meg, ahogy a gyermekei élik a saját életüket. Nagyon sok fotó bensőséges, sok csak fikció, mégis a legtöbb kép egyszerűen csak azt mutatja meg, ahogy egy anya látja a környezetét. A meztelen vagy részben ruhátlan gyerekek ugyanúgy pózolnak anyjuk, Sally Mann fényképezőgépe előtt, ahogy általában a gyerekek a kamera előtt viselkednek. A Közvetlen család sorozat célja, hogy megmutassa mi is valójában gyermeknek lenni és milyen átélni a gyermekkort.

sallymann001.jpgFotó: Sally Mann: Candy Cigarette, 1989 © Sally Mann

Mary Ruby némafilm színésznő és Samuel Orkin, az Orkin Craft nevű játékhajók készítőjének egyetlen gyermeke, Orkin Hollywoodban, az 1920-as és 1930-as évek aranykorában nőtt fel. 10 évesen kapta első fényképezőgépét, egy 39 centes Univexet, amellyel iskolai barátait és tanárait kezdte el fotózni. 17 évesen az Egyesült Államokon keresztül hosszú kerékpárútra indult Los Angeles-ből New Yorkba, hogy megnézze az 1939-es világkiállítást. Útközben végig fotózott. Később a tanglewoodi nyári zenei fesztiválon fotózott, éjszakai mulatókban gyakorolta szakmáját, belépett a Photo League-be és a Look magazinban megjelent első sztorijával (Jimmy mesél) profi fotóriporter lett. Orkin 1943-ban New Yorkba költözött, ahol egyik első munkája gyermekportrék készítése volt, amely egész életén át kedvenc témái közé tartozott. A West Village-ben lakott, ahol sok környékbeli gyereket fotózott. Miután férjhez ment Morris Engelhez, és mikor saját gyermekei, Andy és Mary megszülettek, a lakás mindegyik helyiségébe 500 wattos égőt rakott, hogy egyetlen különleges pillanatot se mulasszon el. 

engelorkin.jpgFotó: Ruth Orkin: Mary és Morris borotválkoznak, NYC, 1966

Abelardo Morell könyvekről, festményekről, szobrokról készített fotói jól ismertek a nemzetközi múzeumjáró közönség körében, leginkább mégis a camera obscura képeit lehet eddigi munkásságának legjellemzőbb, legmegkülönböztetőbb védjegyeként megjelölni. Ez az ötlet 1991-ben, kétségbeesés közepette jutott eszébe, amikor az éves alkotószabadsága vége felé sem büszkélkedhetett semmi érdemleges eredménnyel. Morell családját is fényképezte, sorozatának leghíresebb képén gyerekeit láthatjuk.

morell1994.jpgFotó: Abelardo Morell: Laura and Brady in the Shadow of Our House, 1994 © Edwynn Houk Gallery, New York

Ata Kandó Budapesten született 1913. szeptember 17-én, Görög Etelka néven és miután nem tudta kimondani keresztnevét Ata-nak hívta magát. Ezt a nevet, amit édesanyja nyitott nevelési elveinek köszönhetően meg is tarthatott, tartott, használja mind a mai napig. Sok országban töltött éveket, rengeteg táját ismerte meg a világnak, évekig élt Franciaországban, Hollandiában, Amerikában, Angliában, jelenleg az Amszterdamhoz közeli Bergenben lakik.
Ata a II. világháború kitöréséig elsősorban gyermekfényképészként dolgozott, de a háború előtti munkásságából alig valami maradt meg. Magyarországon születtek gyermekei, fia Tamás és ikerlányai, Júlia és Magda. 1957-ben jelentette meg Álom az erdőben (Droom in het woud , Dream in the forest) című fotóalbumát, mely egy lírai, meseszerű fotókönyv saját gyermekeiről. Egy másik fantázia könyve, melynek Ulysses (Odysseus) a címe, s amit szintén a gyermekeiről csinált Paestum, Nápoly, Pompei környékén, soha nem jelenhetett meg, bár több képét közölték magazinok és katalógusok. 

atakando.jpgFotó: Ata Kandó: Részlet az Álom az erdőben című sorozatból, 1957

(forrás: orkinphoto.com; atakando.org; magnumphotos.com; curiator.com; everydayishow.livejournal.com; magnumphotos.com)

Az egyetemes fotótörténet ikonikus alakjainak gyerekekről készített világhírű képeit ITT és ITT találod.