Wilhelm Conrad Röntgen (1845–1923, német fizikus) 1895. november 8-án fedezte fel a röntgensugarakat. A felfedezés híre gyorsan terjedt, így Magyarországon is rövid időn belül tudtak az új találmányról. Az első magyar szerzőtől származó közleményt Wartha Vince (1844–1914, kémikus) jegyzi, ez a Természettudományi Közlöny januári számában jelent meg az első magyarországi röntgenfelvétellel együtt, amely báró Eötvös Loránd (1848–1919, fizikus) kezéről készült (a Közlöny minden hónap 10-én jelent meg, így bizonyosan ez időpont előtti a felvétel, amely nemzetközi tekintetben is a legkorábbiak közül való).
Fotó: Dr. Klupathy Jenő: báró Eötvös Lóránd keze, Természettudományi Közlöny, 1896. január
Az Orvosi Hetilap január 19-én közölte Hőgyes Endre (1847–1906, orvos) tárcáját a témával kapcsolatban Csontváz-photographálás testen keresztül Röntgen szerint címmel: „Ismeretesek lapunk olvasói előtt olvasásból ama nagy feltűnést keltett kísérletek, melyeknek eredményeit Röntgen, Würzburgban a physika tanára tette közzé pár hét előtt, egyelőre indirecte a napi sajtó útján, csak legutóbb a würzburgi orvostermészettani társulat üléstudósításaiban. A feltűnést keltő kísérleti eredmény az, hogy bizonyos tárgyakat, fémdarabokat, pénzt, órát, lánczot stb. fa- vagy papírdobozba zárva le lehet photographálni a papírdoboz falán keresztül a nélkül, hogy azt felnyitnák; előttünk orvosok előtt pedig különösen érdekes és meglepő az, hogy a test mélyéből ki lehet photographálni élő emberben is a bőr, bőralatti kötőszövet, izomzat, erek, idegektől alkotott lágyképletek közül a csontváz egyes részeit, a nélkül, hogy a legkisebb sérelmet ejtenénk a csontokat burkoló lágy képleteken. E meglepő kísérletek híre pár nap alatt befutotta az egész continenst. Röntgen maga néhány photographiát küldött szét ismerőinek, bemutatta azt a német császárnak is. Bécsben Exner tanár kapott tőle ilyen kéz photographiát, melyben a kéz csontváza jól volt kivehető. Ő maga azonban nem állított ily photographiákat elő. Hozzánk ilyen photographiák nem jöttek. Azon hézagos közlések nyomán is azonban, melyek a napilapok nyomán a kísérleti mód felől napvilágra jutottak, a budapesti egyetem physikai intézetében azokat báró Eötvös Loránd es Klupathy Jenő tanárok mintegy 8–10 nappal ezelőtt mar előállították. Az ő szívességük folytan közölhetjük – tudtunkkal az összes hazai es külföldi szaklapok közül legelőbb – a mellékelt rajzokban a Röntgen-féle photographiák közül azokat, amelyek bennünket orvosokat leginkább érdekelhetnek”. A négy bemutatott „rajzból” három ujjakat, illetve azok részletét mutatta be, míg a negyedik egy egészalakos felvételt egy békáról, mellette egy borszeszben eltett néhány hónapos emberi embrió végtagjaival. A Röntgen-sugarakhoz az első pillanattól kezdve nagy reményeket fűztek, a találmány orvostudományi gyakorlati hasznát gyorsan felismerték – Hőgyes szerint lehetőséget ad a testrészek topografikus elhelyezkedésének tanulmányozására, a szövetek esetében fiziológiai és patologikus téren új viszonyokat deríthet fel, ugyanakkor a sugarak terapeutikai hatásának esélyét is megemlíti, hozzátéve, hogy „mindezek jelenleg még ugyan sejtelmek, de azoknak, vagy legalább egy részüknek megvalósulása alig szenved kétséget”.
Fotó: Dr. Klupathy Jenő: Ujjakról készített röntgenfelvétele, Orvosi Hetilap, 1896. január 19.
Fotó: Dr. Klupathy Jenő: Békáról és emberi embrió végtagjairól készített röntgenfelvétele, Orvosi Hetilap, 1896. január 19.
Fotó: Dr. Klupathy Jenő: Tárgyakról készített röntgenfelvételei, Vasárnapi Ujság, 1896. január 19.
Dollinger Gyula (1843–1937, sebészorvos) február 8-án írta le a Röntgen-fényképezésnek egy olyan esetét, amikor annak a gyakorlatban is hasznát tudta venni. Egy férfi kezében véletlenül elsült revolver hét milliméteres lövege az illető bal kezébe fúródott – a golyót az orvos nem tudta megtalálni, így a férfit Dollinger Klupathy Jenőhöz (1861–1931, fizikus, villamosmérnök) vitte, aki „átfényképezte” a kezet. „A nyert képen a golyó a bal mutatóujj kézközépcsontjának distalis végén mint 7–8 mm széles, 10 mm hosszú ovális halavány folt igen jól látható, ahonnan azt egy kis praeparálással könnyen el lehetett távolítani” – számolt be az eredményekről a sebészorvos. Réczey Imre (1848–1913, sebész) hasonló esetről számolt be, ő egy tenyérben lévő 6 milliméteres golyóról készült képet mutatott be február 12-én, illetve egy 14 éves gyermek könyökficamáról is készített röntgenfelvételt, amely „ritka tisztasággal mutatja a csontok helyzetét a ficzamodási alaknál; s így jól felhasználható klinikai oktatásra is az igen tanulságos kép”.
A sugarak keletkezését, azok természetét, és az általa elérhető eredményeket az első hónapokban előadás keretében többször, több helyen is bemutatták nyilvánosan. Klupathy mellett Wittmann Ferenc (1860–1932, fizikus) és Kiss Károly (1858–1914, kémikus, üvegtechnikus) is aktívan részt vett a röntgenfelvételekről szóló diskurzusban és azok készítésében. A találmány a szakmai körökön túl szélesebb társadalmi rétegek érdeklődését is felkeltette, a beszámolók alapján minden előadás teltházas volt. Klupathy január 16-i prezentációján „előkelő, nagy közönség töltötte meg a termet, hol a tudós professzor kísérleteit bemutatta. A fővarosban időző arisztokrácia, főleg az arisztokrata nők kiválóan képviselve voltak a hallgatóság közt”. A fizikus a kézfejekről és a békáról készült felvételét is bemutatta, a Vasárnapi Újság pedig Klupathy előadása nyomán január 19-én közölt cikket a sugarak felfedezéséről, ebben a fizikus által tárgyakról készített képeket is közzétették. Wittmann Ferenc februári előadásain a Röntgen-sugarakkal való kísérletezés előzményeit is tárgyalta, így Lénárd Fülöp (1862–1947, fizikus) kutatásait is megemlítette. Wittmann szerint az osztrák-magyar fizikus közel jutott a sugarak felfedezéséhez, és az eredményei ösztönözték a würzburgi doktort. Klupathy határozottabban fogalmazott, ő egyenesen vitatta, hogy a felfedezés elsősége Röntgent illeti. Az előadások nem korlátozódtak a matematikai, fizikai, természettudományi társulatokra. Wittmann a Magyar Mérnök- és Építész Egyesületnél, Kiss Károly a Magyar Tanítók Kaszinójában is tartott előadást, sőt, március 17-én a Fényképészek Körében beszélt a Röntgen-féle sugarakról és az ezzel kapcsolatosan találmányairól – utána pedig Mai Manó (1855–1917, fényképész) tartott fölolvasást Tapasztalatok a fényképészet terén címmel.
Kiss Károly különösen aktív volt a röntgenfelvételekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati területeken. Olyan Crookes-csöveket készített, amelyek nem csak tartósabbak voltak elődeiknél, hanem általuk szignifikánsan lerövidült a röntgenfelvételek elkészítésének ideje. Már 1896 januárjában hirdette, hogy „a fotografálás legújabb csodájához / eltakart testek, élő emberek csontjai stb. fotografálásához / a legtökéletesebb Crookes-féle csöveket” nála, a VIII. kerületi Eszterházy utca 1. alatt lehet kapni – ezekhez tehát bárki hozzájuthatott. Február közepén a József műegyetem üvegtechnikai laboratóriumában nyilvános ateliert nyitott Röntgen-féle fotográfiák készítésére – a Pesti Hírlap közlése szerint ez volt az első ilyen a világon –, itt minden nap 5 és 7 óra között orvosi célokra nyilvános felvételeket készített néhány perces exponálással. Később az Eszterházy utcában is folytatta ezt a tevékenységet, ugyanakkor, akárcsak mások ebben az időben, a sugarakat ő is gyógyításra alkalmasnak vélte, „a sugarak a szervezetre kártékony hatással nincsenek”, hirdette. (Egy müncheni fizikus úgy gondolta, hogy „ha eléggé huzamos ideig hagyják a baktériumoktól megtámadott beteg testrészt a Röntgen-féle sugarak hatása alatt, nagy eredményeket lehet majd elérni”.) Az ezredéves kiállítás közegészségügyi pavilonjában Kiss röntgenfelvételeit állították ki, ezeket maga Ferenc József is „alaposan megszemlélte [és] megkérdezte, hogy van-e orvosgyakorlati értéke az új felfedezésnek és hogy hány perczig tart az exponálása a tárgyaknak”, illetve „nagy érdeklődéssel hallgatta dr. Kiss magyarázatait a Röntgen sugarakkal való fotografálás készülékeiről […] a kiállított Röntgen-fotográfiák nagyon megnyerték ő felsége tetszését. Csodálkozott, hogy a teknősbéka hátán keresztül is oly tiszta képeket lehet már kapni. Távozása előtt dicsérő szavakkal fejezte ki elismerését dr. Kissnek”. (Később, 1904-ben Réczey Röntgen-laboratóriumában Ferenc József kezéről is készítettek felvételt.)
Fotó: Dr. Kiss Károly hirdetése, Orvosi Hetilap, 1896. november 22.
Fotó: Ferenc József keze, Réczey Imre felvétele, Vasárnapi Ujság, 1904. június 12.
Kiss még decemberben is tartott előadást, olyan neves emberek előtt, mint Hollán Ernő (1824–1900, hadmérnök, altábornagy), Than Károly (1834–1908, kémikus), és Beniczkyné Bajza Lenke (1839–1905, írónő). Utóbbi kezéről helyben készített felvételt: „Beniczkyné mosolyogva engedte át a jobb kezét a kísérletre. – Ennél a fényképezésnél – szólt az ekszprimentáló háziúr – az az elvem van, hogy nem kell okvetlen mosolyogni. […] A felvételek tisztasága es élessége mindenkit meggyőzött, hogy a Röntgen-sugarak csakugyan csodákat művelnek”. A kémikus más híres magyar személyiségek kezeit is megörökítette az X-sugarak segítségével, ezek a Fővárosi Lapokban jelentek meg: „Íme azok a kezek, melyekbe le van téve az ország kultúrájának a sorsa. Dr. Kiss Károly egyetemi tanár Röntgen-fölvételei után közöljük ez érdekes képeket. […] Széll Kálmánnak, Wlassics kultuszminiszternek és államtitkárának Zsilinszky Mihálynak a kezei vannak itt leleplezve. Szóval azok a kezek, melyek az ország kultúráját tartják. De hol van a kultúra? – kérdhetik a naiv lelkek. Az csakugyan nincs most a kezekben. Mert mikor ezek a kezek a Röntgen apparátus elé kerültek, hát letették a markukból a kultúrát mind a hárman, de ez csak szerénységből történt. Nem akartak kezeik ékességével úgy hivalkodni, mint a nyárspolgár szokott, aki a fotográfia tiszteletére összes kincseit felrakja az ujjaira”.
Fotó: Kulturális kezek, Dr Kiss Károly felvételei, Fővárosi Lapok, 1896. december 6.
(források: Budapesti Hírlap, Fővárosi Lapok, Orvosi Hetilap, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Természettudományi Közlöny, Vasárnapi Újság)
Magyarországon tehát pont olyan lelkesedéssel fogadták a német fizikus felfedezését, mint bárhol máshol a világon, míg a Röntgen-fotográfia fejlődésében és elterjedésében – mint láthatjuk – a magyar tudósok is fontos szerepet játszottak. Az elkövetkezendő években a hazai és külföldi szakemberek és lelkes amatőrök pedig tovább folytatták a Röntgen-sugarakkal kapcsolatos kísérleteiket, megfigyeléseiket. (Gáspár Balázs)
A Röntgen-fényképek iránt az első pillanattól kezdve nem csak a szakmai körök, hanem a nagyközönség is élénken érdeklődött. A röntgenfelvételeket nyilvános helyeken mutatták be, külön, bárki által látogatható Röntgen-fotográfiára specializálódott műtermeket nyitottak, előadások, viták zajlottak a találmányról. Bár a röntgenfelvételekre elsősorban orvostudományi kontextusban gondolunk, már a feltalálása utáni első évben a legkülönbözőbb területeken kezdték hasznosítani azokat. Az „X-sugarak”-kal készített fényképek az emberi észlelést, érzékelést is átalakították, a művészek különösen fogékonyan reagáltak a röntgenfelvételek által nyújtott újféle perspektívára, de művészettörténeti kérdések tisztázására, bírósági ügyek eldöntésére, borok minőségének ellenőrzésére is rövid időn belül használni kezdték, és természetesen a hadsereg is meglátta benne a lehetőséget. Ugyanakkor még a Röntgen-fényképeket is hamisították, és új problémákat is felvetett, például a felbontatlan levelek elolvasásának lehetőségét. A magyar sajtóban 1896-ban megjelent rövid újsághírek közül válogattunk, amelyek bemutatják a Röntgen-fotográfia használatának változatosságát.
Korunk egyik divatfotósa, az 1962-ben Londonban született angol Nick Veasey egy átalakított radarállomást használ fotóstúdióként Kent városában, ahol különleges röntgenképeinek nagy részét készíti. Az ő képeiből ITT találsz egy válogatást.
