A HÉT FOTÓSA - "A világ szép" Válogatás Albert Renger-Patzsch képeiből

A HÉT FOTÓSA - "A világ szép" Válogatás Albert Renger-Patzsch képeiből

2018. február 21. Mai Manó Ház

A Németországban 1897-ben született Albert Renger-Patzsch a művészi fotográfia esküdt ellenségeként egy olyan precíz felvételstílust dolgozott ki, amelynek segítségével a tökélyre fejlesztette az ipari termékek fényképezésének módszerét, és ezzel ő lett Németországban a műfaj elsőrangú képviselője. Albert Renger-Patzsch kilencven évvel ezelőtt, 1928-ban adta ki „A világ szép” /Die Welt ist schön/ című művét, melyben száz saját fényképét láthatjuk.  
Renger-Patzsch a Die Dinge (Dolgok) címet szerette volna az albumnak, de a kiadó, Kurt Wolff, úgy gondolta, hogy Die Welt ist schön (A világ szép) kereskedelmi szempontból találóbb lenne. Renger-Patzscht lehangolta Wolff döntése – úgy érezte, hogy az új cím a fényképek félreértéséhez vezethet, kompromittálja és megfertőzi azokat. (A kérdés a szó és a kép viszonya körül forog – illetve a szó hatalmáról a kép felett. A szónak megvan a hatalma, hogy megváltoztassa a képet a világ szemében, úgy, hogy azt egy bizonyos módon láttassa.) Számos kortárs befogadó véleménye azt mutatja, hogy Wolff címe nem ártott a könyvnek. Thomas Mann pozitívan értékelte a könyvet, dicsérte Renger-Patzsch eredetiségét, és a „tárgyak és nézőpontok megválasztásának merészségét”. Helmut Gernsheim, fotókritikus, Moholy-Nagy munkásságát és Renger-Patzschnak ezt a könyvét fotótörténeti fordulópontnak vélte. Heinrich Schwartz, Bécsben tevékenykedő művészeti kurátor, a fotográfia szempontjából forradalminak találta az albumot: „A könyv egy jel, amely végre bejelenti a fotográfia felszabadulását a festészet bilincseiből…Renger-Patzsch képei elnémítják a végzetes összehasonlításokat a festészettel, amelynek az volt a feladata, hogy felemelje a „művészi fotográfiát”. [...] Renger-Patzsch képei túl egyéniek formájukban, különlegesek témájukban és „festészetietlenek” motívumaikban ahhoz, hogy a festészettel való felületes összehasonlítás képes legyen megmagyarázni őket. [...] A fotográfia értelme ebben található: nem akar utánozni és nem akar elfedni. Nem akar sem több, sem kevesebb lenni mint fotográfia. És végül bizonyítani akarja függetlenségét a festészettől.” Schwartz számára Renger-Patzsch képei nem csak elérték mindezt, a látható környezet dolgainak erős vizuális megjelenítésével, hanem kommunikálják és érzékelhetővé is teszik ezt az intenzitást a befogadó számára a fotográfia médiumának segítségével. (Gáspár Balázs) 

arp001.jpgFotó: Albert Renger-Patzsch: Országút Essen közelében, 1929
© Albert Renger-Patzsch / Archiv Ann und Jürgen Wilde, Zülpich / ADAGP

„Sürgősen felül kell vizsgálni a régi véleményeket és új nézőpontból tekinteni a dolgokra. Nagyobb élvezetet kell találni egy tárgyban, és a fotográfusnak teljesen tudatában kell lennie a nagyszerű hűségnek, amelyet a reprodukciós technika lehetővé tett. A természet, végül is, nem olyan szegényes, hogy folyamatos javítgatásra szorulna.” Ezek valóban egyszerű, közvetlenül készített, retus nélküli képek, olyannak mutatják a természetet, amilyen és tisztán fotográfiai módszerekkel alkották meg azokat. Renger-Patzsch, a tényszerű, szigorúan realista ábrázolásmód híve elhatárolta magát a Moholy-Nagy László képviselte művészi felfogástól. 1944-ben Essenben élt és a Bombázások során találat érte műtermét. A háború után családjával együtt egy Soest közelében lévő kis faluba, Wamelbe költözött. Az ötvenes és a hatvanas években az építészeti és tájfotóit ismerhette meg a közönség. Sokáig nem vettek tudomást az ipari fényképezés terén elért rendkívüli teljesítményéről. Elég későn, csak 1993-ban mutatta be a kölni Museum Ludwig ezeket a műveit Albert Renger-Patzsch: Späte Industriephotographie címmel. A képeket azóta már szerte a világban láthatták az érdeklődők, legutóbb Párizsban a Jeu de Paume kiállítótereiben.

arp002.jpgFotó: Albert Renger-Patzsch: Stapelia variegata, Asclepiadaceae, 1923
© Albert Renger-Patzsch / Archiv Ann und Jürgen Wilde, Zülpich / ADAGP

Az új tárgyiasság mozgalma is mindennemű fényképi hamisítás, a festőiesség, a romantikus, szentimentális témaválasztás, a nemes eljárások, az arcképi hízelgés reakciója volt. A fotóművészet ismét, bár fejlettebben, az objektivitáshoz fordult, helyreállította a tárgyi világ realitásának értékét, megvalósította a valóságábrázolás teljes szabadságát. Csak vizuális élmények visszaadására törekedett, minden novellisztikus hatóelem nélkül. Így nemcsak a festőiségnél gyakori idealizált ábrázolás, idillikus, anekdotikus vagy poétikus tartalom tűnt el a „sachlich” képekről, hanem az érzelmi elemeket is igyekeztek távol tartani. Ezért elsősorban a holt tárgyak, az ember által alkotott és formált dolgok jutottak szerephez a fényképezés témakörében. Ezzel felszámolták a művészi témák több évszázada tiszteletben tartott rangsorolását. A fényképezés tárgyköre roppant mértékben kiszélesedett azáltal, hogy a leghétköznapibb látványokat is a művészi ábrázolás rangjára emelték.
Az új tárgyiasság ábrázolásmódjában nagy szerepet kapott a formák plasztikáját, a felület anyagszerűségét, a lényeges részleteket kiemelő világítás. A tárgyiasok a részletek valósághű, szinte tudományosan egzakt, lehető leganyagszerűbb ábrázolásra törekedtek. Kedvelték a közeli géphelyzetet, a téma aránylag kis részletének nagy méretarányokban való megmutatását. Edward Weston, az új irányzat egyik legkiválóbb képviselője szerint: „a közeli látás inkább megragadja a dolgok velejét és lényegét, mint egy futó hangulat elfogadása…. A dolgok fizikai tulajdonságait a legteljesebb pontossággal adhatjuk vissza: a kő keménységét, a fakéreg érdességét, a hús elevenségét. De ha ez a szándékunk, még keményebbnek és elevenebbnek is ábrázolhatjuk ezeket. Egyszóval: mi csak fényképi szépségeket akarunk adni” - olvashatjuk Kolta Magdolna és Tőry Klára A fotográfia története című könyvben. 

arp007.jpgFotó: Albert Renger-Patzsch: Kígyófej, 1925
© Albert Renger-Patzsch / Archiv Ann und Jürgen Wilde, Zülpich / ADAGP

Mivel ezen a héten Renger-Patzsh egy 1926-ban készült téli fotóját választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK, ezért mai bejegyzésünkben a német fotográfus képeiből válogattunk. A galériát a képre kattintva találod. 

(forrás: artblart.com; szellemkeponline.hu; A 20. század fotóművészete - Museum Ludwig, Köln, Taschen, 2002; Peter Pollack: The Picture History of Photography, New York, 1958.; A fotográfia története, szerző: Kolta Magdolna, Tőry Klára, 2007)

A fényképezés nagy alkotói című könyvben megjelent írást és Renger-Patzsch további képeit ITT találod.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.