Az AM MU NA HI a New York-i American Museum of Natural History (Amerikai Természettudományi Múzeum) nevének rövidítése. Palotai Gábor fényképeket készített a múzeumban látható kitömött állatokról, amelyek számítógépes manipuláció – egy modus operandi során allegóriává váltak. Nem hasonlítanak korábbi önmagukra: ők már a halál emlékművei.
A civilizált emberek egy szafari során vagy az állatkertben megélt zavarának nyugtalansága helyett a képek a világvárosi mámort hangsúlyozzák. Képi viaszfigurákként az állatok a városi létet egy állatkerthez hasonlítva jelenítik meg, ahol az egzotikus élőlények a megszokottól eltérően viselkednek: megszelídítve, szeszélyesen, elvakultan. A leopárd még csak észre sem vesz bennünket. A farkascsapat ijedten menekül. A bosszantó orrszarvú család elállja az utat. A keselyű elfordítja gonosz tekintetét a lakoma maradékairól. Bölények párosodnak, vagy egymásnak mennek hátulról. A fürge mókus egy fenyőfa tetejére szalad, a medvebocs egy fatönkbe csimpaszkodik.
Ki figyel és kit figyelnek? A szarvas a nézőre bámul, míg a medve felegyenesedve átnéz rajtunk. Elmosódik a határ, ami a néző terét a képtől választja el. Átváltozva, a leskelődő néző megsemmisülve eltűnik. Egy párduc rejtekhelyéről egy barlangot figyel, és az alkonyatba mereng. A párduc mögül nézve a néző osztozik az állat tekintetében.
Lomha érzékiségbe csábítva, az állatok megerőszakolják a nézők tekintetét, rabul ejtik, hogy kiterjeszthessék a látványt egy látomásszerű világba, egy kizökkent világba. A tájkép vörösével azonos színben ábrázolt állatok, a vörös köd forróságától megigézve, a környezetükhöz alkalmazkodva váltak a táj részévé.
Tompán, mintha semmi sem volna valóságos, az állatok már odaát vannak, ahol a halál már maga a valóság. Az érzékeket megtévesztő állapotban konzervált, mumifikált valóság, kifeszítve a jelen és az elérhetetlenség között. Az állatok megdermedve néznek szembe a halállal, míg a halandóság megszűnik létezni. Az alkonyatban az állatok életre kelnek. A majmok egy varázslatos tájon hintáznak. A leopárd, mintha porcelánfigura lenne, egy ágon szerelmesen ülő dermedt papagájok sziluettje.
Egy oroszlán a néző felé fordítja fejét, aggodalmasan, kifinomultan. Lények, amelyek szüntelen gyanakvással fürkészik önmagukat, a horizonton feltűnő jelenségeket, a nézőt. Ugyanakkor, ahogy lesben állnak, létüket buja lézengéssé változtatják. A hegyvonulat előtt álló struccok már érzéketlenek. - írta Dr. Linda Rampell, design történész a Mai Manó Házban 2005-ben megrendezett kiállítás kapcsán. A sorozat könyv formájában is megjelent 2002-ben. A fotóalbum megvásárolható a Mai Manó Könyvesboltban.
Fotó: Palotai Gábor: Részlet az AM MU NA HI című sorozatból, 2002 © Palotai Gábor A képre kattintva belelapozhatsz Palotai Gábor: AM MU NA HI - Pictures from The American Museum of Natural History, New York című könyvébe.
Fotó: Palotai Gábor: Részlet az AM MU NA HI című sorozatból, 2002 © Palotai Gábor
(forrás: archiv.maimano.hu; gaborpalotai.com)
Múzeumokban készített híres képekből ITT találsz egy válogatást.
