Közel hetven millió forintnak megfelelő összegért kelt el a világ legelső fotóalbuma

Közel hetven millió forintnak megfelelő összegért kelt el a világ legelső fotóalbuma

2018. április 12. Mai Manó Ház

Kedden a Sotheby’s New York-i aukcióján 275.000 dollárért, közel hetven millió forintnak megfelelő összegért kelt el a világ legelső - kereskedelmi forgalomba kerülő - fotóalbumának egyik példánya.
William Henry Fox Talbot 'The Pencil of Nature’ című albumát előzetesen 150.000 és 250.000 dollár közé várták a szakértők. A fotótörténeti jelentőségű album mottójában az alábbi szöveg áll: „A jelen mű képei kizárólag a Fény behatására nyomtatódtak, a művész rajzeszközének bármiféle segítsége nélkül. Ezek nap-fényképek és nem metszetek utánzatai, ahogyan néhányan elképzelik.”

talbot.jpgFotó: William Henry Fox Talbot: Egy fotó a világ legelső fotóalbumából, 1844


A fotográfia továbbfejlődése, a mai, a sokszorosíthatóságot biztosító negatív-pozitív eljárás megalapozása szempontjából az angol Henry Fox Talbot-nak (1800-1877) 1839. január 31-én a londoni Royal Society-nek bemutatott negatív-pozitív eljárása, a talbotípia volt döntő jelentőségű. Talbot 1840-ben jött arra rá, hogy nem kell megvárnia míg a kép láthatóvá válik. Ekkor találta meg a fotópapír érzékenységének fokozására a leghatékonyabb kémiai anyagot; a galluszsavat. A negatívok kontaktmásolásával, napfény alkalmazásával ezüstklorid papírra készítette lenyomatait. Ezeket a ragyogóan továbbfejlesztett negatívokat kalotípiáknak nevezte, ami görögül „gyönyörű képeket” jelent. Később ugyanezt már egy új névvel talbotípiáknak jelölte a beszámolóiban. A portrékészítés nem volt kellemes, hiszen a modelleknek sokáig kellett mozdulatlanul ülniük a tűző napon, (egy kb 16x21 cm-es negatív elkészítéséhez mindössze egy perc expozíciós időre volt szükség) így a papírképek felvették a versenyt a dagerrotípiákkal. Az egyik tükörállású volt, míg a másik valódi állású képet készített, több másolatot is elő tudott állítani egy negatívról, mozgó tárgyakat is meg tudott örökíteni, ráadásul „fényrajzai” papírra készültek. 1843-ban már nagyításokat is sikerült előállítania. Találmánya azért is korszakalkotó mert ő a felfedezője a korszerű fotográfiát megalapozó negatív-pozitív eljárásnak.
Talbot 1843-ban sokadik szabadalmában azt az ötletét védette le, hogy könyvek fotóillusztrációkkal jelenhessenek meg, mert már ekkor gondolt saját művének a The Pencil of Nature (A természet ceruzája vagy A természet írónja) kiadására. Az 1844. júniusa és 1846. áprilisa között a hat füzetben, 150 példányban, Londonban kiadott műben az általa kifejlesztett pozitív-negatív eljárás történetét és az ezzel kapcsolatos kutatásainak eredményét mutatta be, így bizonyítván találmánya a talbotípia gyakorlati hasznosíthatóságát. Talbot fotográfia eljárásának egyik nagy előnye a fényképek sokszorosíthatósága volt, szemben a másolhatatlan, egyedi dagerrotípiákkal. A mű címét Talbot a The Literary Gazette 1839. februári számának egyik cikkéből vette át. Az angliai Reading Establishment vállalta el az album nyomtatását, a füzeteket pedig a londoni Longman, Brown, Green & Longmans adta ki.
Az albumok épületeket, műemlékeket, városképeket, tájakat, csendéleteket, növényeket, szobrokat, s figyelemre méltóan egyszerű, hétköznapi motívumokat (istállóajtó, szénakazal) ábrázoló képekkel, sőt, csoportképekkel, rajz- és iratreprodukciókkal a fényképezés sokoldalú felhasználhatóságát illusztrálták. 

A fotóalbum képeinek megtekintéséhez kattints a borítóra!

the_pencil_of_nature_cover.jpgFotó: A The Pencil of Nature címlapja, 1844

(forrás: sothebys.com)