Vadas Ernő (1899-1962) - Válogatás egy World Press Photo díjas magyar fotográfus képeiből

Vadas Ernő (1899-1962) - Válogatás egy World Press Photo díjas magyar fotográfus képeiből

2018. július 08. Mai Manó Ház

Vadas Ernő fényképész, fotóművész, a két háború közti időszak egyik legnagyobb hatású fotósa 1899. december 17-én született Nagykanizsán. Érettségi után banktisztviselőként dolgozott, a fényképezéssel csak hobbiból foglalkozott. 1918-ban készítette első fényképeit a szüleitől kapott kis fényképezőgéppel. 1925-ben elküldte képeit bírálatra a Színházi Életnek, és a laptól biztató visszajelzést kapott. 1927-től már a magyar fotóművészet egyik megújítójaként ismert Balogh Rudolf segítségével sajátította el a szakma csínját-bínját. A jó szemű, tehetséges fotográfus 1931-ben külföldön is nevet szerzett, a svájci Camera című folyóirat által rendezett pályázaton Libák című képéért neki ítélték az ezer aranyfrankkal járó első díjat. A két háború közti időszak egyik legsikeresebb, és talán legnagyobb hatású fotósává vált. Jól komponált, idillikus, romantikus képeit merész fény-árnyék hatások, ellenfény, lendület jellemezte. Fotói neves külföldi lapokban, többek között a Geographic Magazine-ban, a Vanity Fairben, a Harpers Bazaarban és az Illustrated London Newsban is megjelentek. 1938-ban az American Annual Photography toplistáján 13424 fotográfus közül az igen előkelő ötödik helyre sorolták. 

01250085.jpgFotó: Vadas Jolán: Vadas Ernő, 1957 © Magyar Fotográfiai Múzeum

1936-ban megalapította a Modern Fényképezők Egyesületét, amelyet a fasiszta hatóságok később betiltottak. 1939-ben Rosner Károllyal kiadták a Magyar Fényképezés című, a kor fotográfiáját első ízben átfogó albumot, amelyben szerkesztőként és szerzőként is szerepelt. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, majd a mauthauseni lágerbe hurcolták, ahonnan 1945-ben került haza. 1947-ben a Nemzetközi Amatőrfényképészek Világszövetségének egyik magyarországi igazgatója lett. 1950-ben tizedmagával létrehozta a Fotókollektíva munkaközösséget, amelyet 1951-ben államosítottak, és felszerelésével együtt beléptették a Magyar Fotó Állami Vállalathoz. 1954 és 1962 között a Fotó című szaklap főszerkesztője volt, 1956-tól az MTI fotóriportereként, főmunkatársaként dolgozott. 1956-ban alapító tagként részt vett a Magyar Fotóművészek Szövetségének megalakításában, és 1962-ig a szervezet elnökeként tevékenykedett. Sok amatőr és hivatásos fényképészt tanított. Ő indította el pályáján Csörgeő Tibort, Szöllősy Kálmánt és Járai Rudolfot. 1957-ben a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége a legmagasabb - Honoraire Excellence - kitüntetésben részesítette. Hazai és nemzetközi kiállításokon összesen 67 aranyérmet nyert. 1959-ben Ménesterelés című képéért a magyar fotósok közül másodikként kapott díjat a World Press Photo-pályázaton.

Mai bejegyzésünkben a Magyar Fotográfiai Múzeum engedélyével - amit ezúton is köszönünk - Vadas Ernő képeiből válogattunk. 

(forrás: fotomuzeum.hu)

1965-ben Fejes László a mára eltűnt a Most Artistic Press Photo (legművészibb sajtófotó) kategóriájában nyerte el az első díjat, az ifjú házaspárt ábrázoló képével, akik egy bérház körfolyosóján, golyó lyuggatta fal előtt mennek. Az Esküvő, amely díjat nyert, úgynevezett családi fotónak készült. Albumba: a gyerekek, unokák, nagyszülők részére. Ám a környezet kiemelte a szokványból, tartalommal, átvitt értelemmel telítette. Fejes komoly eltiltást kapott, visszamínősítették, saját nevén egy ideig nem publikálhatott, így szinte ellehetetlenítették munkáját. A díjnyertes fotót és történetét ITT találod.