Magyarország világhírű fotográfusok lencséjén keresztül 2. rész (1956-1968)

Magyarország világhírű fotográfusok lencséjén keresztül 2. rész (1956-1968)

2018. augusztus 12. Mai Manó Ház

Egy-egy ország fotóművészei, fotóriporterei többnyire hű képet tudnak adni hazájuk mindennapjairól, de mindig érdekes, amikor egy másik országból érkezik egy friss szem, aki objektívén keresztül egy egészen különleges világot mutat meg az adott országból. Magyarországon a rendszerváltás előtti időszakban ez nem volt olyan egyszerű, hiszen a bürokráciával is meg kellett küzdeni azért, hogy külföldi országokból érkező fotóriporterek hiteles képet adjanak hazánkról. - írtuk új sorozatunk első részének bevezetőjében.
Ma az 1956 és 1968 között készölt képekből válogattunk, ekkor járt nálunk Henri Cartier-Bresson, felesége Martine Franck, az ikonikus James Dean fotójával világhírűvé vált Dennis Stock, aki a Balatonon készített képeket hatvan évvel ezelőtt, a 9/11 legellentmondásossabb képét készítő Thomas Hoepker, az 56-os eseményeket dokumentáló Erich Lessing, Marilyn Silverstone, aki később feladta fotós karrierjét és buddhista szerzetesként halt meg Tibetben, és 1964-ben járt nálunk Elliott Erwitt is, akik mindannyian a világhírű Magnum Photos képügynökség tagjai.
Cartier Bresson már 1931-ben is készített képeket hazánkról, de Magnum tagként először 1964-ben járt Magyarországon, amikor a Dorottya utcai Kultúrkapcsolatok Intézete kiállíterében mutatták be képeit. A Foto Magazin 1964/11-es számában így mesélt az október elejei magyarországi élményeiről:
"Úgy gondolom, a fényképezés a látás öröméből, a szem érzéki öröméből fakad. Ezért látom oly fakónak a képszövegeket. Ha ilyeneket olvasok képek alatt, úgy érzem, mintha egy képcsarnokban a katalógusba temetkeznék ahelyett, hogy a képeket nézném. De olyan ember, aki látni is tud, kevés van. Nem feladatom tanokat hirdetni vagy küldetést teljesíteni, csak saját álláspontomat akarom képviselni. A fényképezés igen fontos eszköze a közlésnek és a felvilágosításnak s felelősek vagyunk az olvasók millióinak, akiket a sajtó révén közelítünk meg. Nem szabad belemennünk abba, hogy nem egészen tiszta kivánságoknak eleget tegyünk, de a sznobizmus hibájába sem szabad esnünk és lebecsülnünk a nyilvánosságot. Képeinknek olyanoknak kell lenniük, hogy mindenki megértse őket.
Egyébként mindig felkészülök a soronkövetkező feladatra, mely reám vár és folyton gyakorolok. Reggel kimentem, hogy néhány felvételt készítsek az egyik Metro állomás közelében. Ez olyasmi, mintha naplót írnék vagy vázlatokat készítenék, "nagy" fotó ritkán születik. Meggyöződésem, hogy mindig dolgozni kell. Egyik barátom, akivel erről vitatkoztam, így szólt hozzám: A te munkádat tulajdonképpen nem is lehet munkának nevezni, hiszen szívesen és lelkesedéssel csinálod. " (Foto, 1964/11, 485-496.p) 

(forrás: magnumphotos.com)

A Mai Manó Ház Blogon már korábban is mutattunk be a témában képeket, a világhírű fotográfusok Magyarországon készült képeit a nevükre kattintva találod:
Robert Capa (1948)
Erich Lessing (1956)
Elliott Erwitt (1964)
Joakim Eskildsen (2000-2006)