A HÉT FOTÓSA: Tímár Péter - Élhető szocializmus: Válogatás az Életképek című sorozatból (1979-1984)

A HÉT FOTÓSA: Tímár Péter - Élhető szocializmus: Válogatás az Életképek című sorozatból (1979-1984)

2018. augusztus 30. Mai Manó Ház

Tímár Péter Ajkán született 1948. augusztus 23-án. A budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd 1967 és 1972 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára járt, itt diplomázott. Már egyetemistaként szerepelt fotókiállításokon. 1979-ig építészmérnökként dolgozott a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben, közben a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Művészeti Alapnak is a tagja lett. 1979 és 2010 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola Fotó szakán művésztanár, illetve 2007-ig az iskola igazgatója is volt. 2009 és 2011 között a Kaposvári Egyetem, jelenleg pedig a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola fotóművészeti tanszékén tanított, illetve tanít.
Folyamatosan foglalkozott a magyarországi fotós-képzés korszerűsítésével: közreműködött a főiskolai szintű fotográfus-képzés magyarországi bevezetésénél, kidolgozta és hosszú időn keresztül gondozta a középszintű képzés szakmai programját és vizsgáztatási követelményeit.
Fotográfusi pályáján előbb montázsokat és kollázsokat készített, majd kézzel színezett fotókat, amelyekben a fénykép képzőművészeti megközelítése érdekelte. Később a fotó dokumentatív ereje ragadta meg. Ebből az időszakból valók a Fővárosi Temetkezési Intézetnél készített megrázó, a végrehajtási aktusban kegyeletet nyomokban sem rejtő dokumentációi. A magyarországi börtönökben és javítóintézetekben a tetováltakról készített nagyívű sorozatot. Kezdeményezésére – az általa megfogalmazott hipotézisre és a szinte szociografikus képi feltárásra alapozva – a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága kutatási programot indított a tetovált jegyek és a bűnözői karakter összefüggéseinek feltárására.
A tanítás mellett évekig dolgozott a Magyar Szemle című, a Külügyminisztérium által külföldre terjesztett folyóiratnál riporterként és képszerkesztőként. 1991 és 2017 között a Fotóművészet című folyóirat kiadó-főszerkesztője.
Később a város- és tájfényképezés felé fordult: számos légifelvételt készített. Ezekből a fényképekből jelent meg 1998-ban Budapest plen air című albuma. Jelenleg is rendszeresen fotografál műtermi portrét és aktot, illetve élő és élettelen világunkból bármit, ami számára jelentősséggel bír.
Munkásságát 1996-ban Balogh Rudolf-díjjal ismerték el. A világ számos helyén – USA, Ausztrália, Svájc, Hollandia stb. – vett részt csoportos kiállításon; meghatározó nemzetközi fotótörténeti és művészeti albumban, kiadványban szerepelnek a fényképei. Felvételei egy részét a lausannei Elysée Múzeum, a párizsi Francia Nemzeti Könyvtár kortárs fotótára, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotóművészeti Gyűjtemény őrzi. (Kincses Károly) 

Mivel ezen a héten Tímár Péter Életképek című sorozatának egyik képét választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK (mely képet a fotográfus 70. születésnapján posztoltunk facebook oldalunkra), ezért mai bejegyzésünkben - a fotográfus engedélyével - a sorozat további képeit is megmutatjuk.
Tímár Péter Életképek sorozatában, mely a Stúdió keretében készült 1980-ban, szociofotós képeket „bolondított meg” azzal, hogy egy-egy részletén belefestett a képbe. A Balmazújváros sorozat egyik képén a bicikli csomagtartóján fagyit nyalogató fiú portréját teszi elevenebbé azzal, hogy kifesti a biciklikormányon lógó műanyag szatyrot, egy másik ugyanitt készült képen pedig kis oázist varázsol a poros utcára. A Karl-Marx-Stadt-i „ellesett pillanat” is színesebb lett a gigantikus Marx-fej szobor előtt elpöfögő Trabant megfestésével – ami ráadásul gyönyörűen eltalált trabantsárgára (sic) sikerült. Anélkül, hogy túlértékelnénk ezeket az alkotói gesztusokat, annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy a fekete-fehér fotókba bevitt – a szójáték analógiájára – „képjátékok” egyúttal a magyar szociofotós attitűdre, s egyúttal jellegzetesen kelet-európaivá teszik ezeket a képeket. – írta Szilágyi Sándor a Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965-1984 című kötetében.  
A mai bejegyzésünkben látható képek 1979 és 1984 között, Budapesten, Kisorosziban, Balmazújvárosban, Karl-Marx-Stadtban és valahol a Balatonon készültek. Tímár Péter így írt nekem a sorozatáról:
"Az "élhető szocializmus" képeinek nincsen képaláírása. Volt, aminek utóbb adtam, kényszerűségből, mert külföldi kiállításon szerepelt és a szervezők úgy gondolták hogy kellene, de ezeket a képeket eredendően a katalógus-számukkal, a dátummal és a helyszínnel jelzem. Itt-ott jelentek meg képek ezekből, de ez főleg amiatt emlékezetes, mert a nyomdák rendre rosszul nyomták ki őket, a neutrális szürke helyett mindig ilyen-olyan barnás tónusokban, ami miatt a színezés elvesztette az eredeti hatását.
Tudnod kell még, hogy ezeket a dolgokat eredetileg más oldalról, a kézzel-színezéssel való utólagos kiemelések felől közelítettem, csak utóbb állt össze egy csoportja a képeknek, ahol valamiféle maliciózus társadalomszemlélet jelentkezett. És mert ez még az analóg fényképezés idejéből való, csak részben van feldolgozva az anyag digitálisan közölhető állapotba." 

(forrás: kormendigaleria.hu; timarpeter.hu)

Tímár Péter megrázó Gyász sorozatát ITT (18+), a tetovált börtönlakókról készült képeit pedig ITT találod. 

Szeretnél hozzászólni? Facebook oldalunkon megteheted.