A test, mint téma mindig is kiemelt szerepet játszott a fotográfia történetében. A szerteágazó, és különböző elméleti iskolák által kidolgozott narratívák mellett, vagy azokkal párhuzamosan fontos, hogy nyugaton az 1950-es évek végétől, itthon valamivel később megjelenő happening, performance, body art és különböző akcióművészetek ̶ többek között a testet is középpontba állító ̶ azt kiemelt helyen szerepeltető alkotói tevékenysége radikálisan megújította a fotográfia szerepét és helyzetét a művészetben. A megújítás egyben a fotográfia státuszának a megváltoztatását is jelentette. Kezdetben az ezen művészeti áramlatok alkotói által dokumentációs céllal használt fényképezés a későbbiekben elvesztette a szimplán mechanikus, a valóság „szószerinti”, fényérzékeny anyagra átültető jellegét. A testet középpontba állító események sokszor a kamera kedvéért jöttek létre, és ezen az aktuson keresztül a fényképezőgépet előtte soha kezükbe nem vevő művészek is alkotóeszközként tekintettek az addig csak segédeszközként használt mechanikus apparátusra. A vázolt tendencia is közrejátszhatott abban, hogy a fotográfia médiumának határaira való folytonos rákérdezés a neoavantgárd, posztmodern korszakokban megfosztotta a fotográfiát indexikus jellegétől, és rámutatott, hogy lehetséges a fiktív világok – jelen esetben testek–, valóságok fotografikus létrehozatala. Ennek a folyamatnak számos egyéb következménye volt, és az is nyilvánvaló, hogy a testábrázolás fotográfiában betöltött szerepe közel sem határozható meg ezen megfigyelésekkel, de a változások detektálásához fogódzót nyújthat e tendencia figyelembe vétele.
A Magyar Fotográfiai Múzeum Bodyfiction című tárlata kifejezetten a nyom- és referenciahiányt már evidenciaként kezelő posztfotográfiai korszakban alkotó, fiatal európai fotográfusok munkáiból válogatott, amely alkotók munkáiban a test és a fotográfia médiuma közötti párbeszéd esztétikai értelemben kap kiemelt funkciót. Valamint határozott párhuzam vonható különböző elméleti fogalmak mentén az említett hetvenes - nyolcvanas évek fotóhasználati módjával.
A kiállítás a European Month of Photography Bodyfiction munkacímre hallgató projektjének a része. A szervezet kurátorai által kiválasztott tematika alapján mintegy 60 európai fotográfus munkái kerültek be a „kalapba”, amelyből a múzeum kurátora a test reprezentáció és a fotográfia elméleti fogalmait érintő kompakt válogatásra törekedett. Mindegyik alkotó másképp és más céllal foglalkozik a test fotografikus reprezentációjával, de mindegyikükben közös, hogy munkáikban a fotográfia mediális kérdéseire való reflektálás is jelen van. Az alkotások az egyéni, sőt radikális ábrázolási módokon keresztül: a monitoron megjelenő pixelekre széthullott testek, az emberméretű életlenség, a manuálisan eltávolított arcok, a pixelekből újraszerkesztett testek, a fotografikus kép mágiáját (is) zárójelbe teszik. Kizárva az elkapott pillanat evidenciáját, láthatóvá teszik a médiumot, és így nem csak a testek, arcok „akármilyenségét” reprezentálják, hanem a médium és a médiumhasználatok jelenkori problematikusságának sokféleségét is elénk tárják. - írta Tóth Balázs Zoltán a kiállítás kurátora.  

A képre kattintva a Fotóhónap fesztivál programjaként, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban megrendezett Bodyfiction kiállítás képeiből találsz egy válogatást. A kiállítás megtekinthető 2018. december 20-ig, vasárnap és hétfő kivételével naponta 12-17 óra között.

(forrás: fotomuzeum.hu)

A Magyar Fotográfiai Múzeum ingyenes buszjáratot indít BODYFICTON című kiállításának megnyitójára, Kecskemétre. A férőhely korlátozott, ezért kérünk a helyfoglaláshoz írj e-mailt a fotomuzeum@fotomuzeum.hu címre. A jelentkezések befogadása, visszaigazolások kiküldése a beérkezéseknek megfelelően, időrendben történik. A busz október 12-én, pénteken 17:00-kor indul Budapestről a Hősök terén található, Műcsarnok melletti buszparkolóból. Kecskemétről a megnyitó után, 20:00-kor indul vissza a busz az MFM épületétől a Hősök terére.