Menekült gyerekek Mozambikban - Harminc éve készült Stalter György megrázó sorozata

Menekült gyerekek Mozambikban - Harminc éve készült Stalter György megrázó sorozata

2018. november 11. Mai Manó Ház

A Mai Manó Házban megrendezett Régi/Új képek kiállítás után Stalter György ismét átnézte archívumát. Ekkor újra szembesült azokkal a sorsokkal, melyeket, ha csak egy ezredmásodpercre is, de megörökített. Az ekkor kiválogatott képekből szeptemberben a FUGÁban nyílt kiállítás. A több mint 150 felvétel a világ számos országában készült Ázsiától Afrikáig, például Mozambikban is, ahol Stalter harminc évvel ezelőtt, 1988-ban járt és fényképezett.
A portugál gyarmatosítás alól 1975-ben felszabadult, egypártrendszert létrehozó marxista politikai elit egymillió halottat követelő polgárháborúba keveredett a szomszédos Rodézia (ma Zimbabwe), majd Dél-Afrika által támogatott felkelőkkel. Stalter fényképeinek jelentős része egy menekült gyerekeket szállító tehervonat környékén készült, egy üres, elhagyottnak tűnő pályaudvaron. Stalter képeinek egyik erőssége, hogy a kiszolgáltatottság a mozambiki sorozat minden egyes felvételen megjelenik. „Én úgy gondolom, hogy egy komoly, magát fotográfusnak nevező személy, az elképzeléssel indul útnak. Ez egy munka, ami nem jókedv és hangulat kérdése. A fotográfia lényege szerintem, hogy te az éneddel, a tudatoddal meg szeretnél mutatni valamit, és úgy, ahogy azt te gondolod.” – mondta a fotográfus a Régi/Új képek sorozata kapcsán, akinek munkáit az Art + Text Galéria jóvoltából ezen a héten a világhírű Paris Photo kiállítás és vásáron is bemutatták. 


Van Richard Avedonnak egy szövege. Azt egy pillanatig sem gondolom, hogy bármilyen tekintetben összevethetném magamat vele, de amit a portréfényképezésről gondol, a magaménak érzem. Azt mondja, a fénykép révén belekerülsz szituációkba, és az a fontos, hogy elsősorban neked maradjon ebből valami emléked, lenyomatod. Én soha nem modelleknek tekintem azokat, akiket fényképezek, hanem a történeteiket élem át, amiknek nemcsak a képi lenyomatát, hanem a szöveggel megfogalmazható részét is magammal viszem. - olvashatjuk Stalter gondolatait a Fotóművészet magazinban.
Egy rádióinterjúban Stalter arról is beszélt, hogy az igazán komoly csapás, mely egy kicsit a lelkét is összetörte, az Afrikában készült - főleg a mozambiki  - sorozat készítése közben érte. 1988-ban a Magyar Televízió külpolitikai rovatának két tagját kísérhette el Afrikába. Nagyon nehéz volt képeket készítenie, mert nemcsak letartóztatták, de az utca emberei is bizalmatlanul álltak hozzá. Mivel az utazás alatt látott körülmények és élethelyzetek nagyon megviselték, az ekkor készült képek nagy részét nem is nagyította le. Annyira nyomasztónak érezte ezt a feladatot, hogy a megrázó élmények miatt előbb is indult vissza Magyarországra, mint a vele együtt utazók. Hazatérése után a mozambiki sorozatból csak 3-4 képet publikált.
A kiállítás megnyitóbeszédében az alábbi mondatok hangzottal el:
"Hát tessék, itt villan föl Önök előtt ez a valóság. A sokszor nem is ismert-látott valóság. És csakugyan „fölvillan”, hiszen amikor ezek a képek születtek, még nem iparos vagy gépies módon készültek ezek a művek. Nem digitális masinákkal (amelyekkel mindenki, akár a magam fajta laikus is tud, tudna vagy tudhatna állóképet készíteni), hanem kizárólag analóg gépekkel, csakugyan zseniális megérzéssel, netán „előre megfontolt szándékkal” [...] A technika őrületes fejlődésének köszönhetően ma már bárki képes fotográfiát készíteni. Olyan, amilyet. Persze nagyon nem mindegy, hogy milyet! Ahogy mondani szokták, régen az volt a nehéz, hogy a fényképész meg tudja csinálni azt az egy-két jó kockát, amely később akár egy ilyen kiállításon is szerepelhetett. Ma viszont még a viszonylag hozzáértőbbeknek is az a kihívás, hogy a rengeteg jó kép közül kiválasszák ezeket.Én éppen ebben látom ennek a tárlatnak az igazi pikantériáját. Ezek a művek itt, a kiállításon nem ilyen alkotások. Ekkor még (még, mondom, hiszen hogy múlik, vagy gyorsul az idő!), ezek a művek mind-mind alig 20-25 évvel ezelőtt készültek! A pillanatot megragadva kellett komponálni, exponálni. Ráadásul mindig figyelemmel a drága nyersanyagra, előhívásra. Nem volt még digitális kamera, semmi motoros gép, nincs fotóshop, tán retus, nagy ritkán. De nem itt." - mondta Benda László a FUGÁban.
Az ott bemutatott képekből – Stalter engedélyével, amit ezúton is köszönünk – most először a Mai Manó Ház Blog olvasói láthatnak egy megrázó válogatást. 

A galéria megtekintéséhez kattints a képre!

(forrás: kulturpart.hu; es.hu; stalter-asa.hu)

Stalter György képeiből már korábban is válogattunk a Mai Manó Ház Blogra, bemutattuk a lejárt nyersanyagra készült budapesti képeit, láthattátok a világ válságövezetiben tett utazásai során(Etiópia, India, Kambodzsa, Kína, Kuba és Vietnám) készült képeket, de átlapozhattátok a Más-világ című könyvét is, melyben feleségével, Horváth M. Judittal végigfotózták Magyarország cigánytelepeit és a pesti gettósodó kerületeket.

Szeretnél hozzászólni? Facebook oldalunkon megteheted.