Nézd meg Zolnay Pál 1973-ban bemutatott Fotográfia című filmjét!

Nézd meg Zolnay Pál 1973-ban bemutatott Fotográfia című filmjét!

2018. december 22. Mai Manó Ház

A Magyar Nemzeti Filmalap - Filmarchívum Vimeo csatornáján december 21-től január 4-ig idén is ingyen nézhetünk magyar filmeket. Mi a remek filmek közül most csak egyet ajánlunk figyelmetekbe, de érdemes a teljes listát is végigböngészni. 
Biztosan olvasóink között is vannak néhányan, akik emlékeznek még rá, mikor pár évvel ezelőtt a Fotográfia című filmet vetítettük nagy sikerrel a Mai Manó Házban. A Fotográfia a bemutató évében megkapta a magyar filmkritikusok díját, az 1973-as moszkvai filmfesztiválon pedig a zsűri különdíját. 1973 januárjában a budapesti Toldi filmszínház kizárólag művészfilmekre specializálódott stúdiómozivá alakult át, első – premier előtti – bemutatója a Fotográfia volt. 2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.
Mivel nemrég ez a film is a Filmarchívum listájára került, úgy gondoltuk, hogy megmutatjuk azoknak is, akik még nem látták vagy éppen még egyszer megnéznék a díjnyertes filmet.

fotografiafilm.jpgFotó: Részlet a Fotográfia című filmből

A Fotográfia 1973-ban bemutatott fekete–fehér magyar filmdráma. Zolnay Pál alkotása improvizatív módszerrel, vagyis hagyományos forgatókönyv nélkül készült, ami ritkaságnak számított a korabeli hazai játékfilmgyártásban. A forgatás kezdete és a bemutató között több mint egy év telt el. A produkció a forgatási fázisban A retusőr munkacímet viselte. A filmben elhangzó megzenésített versek szerzői: Nagy László, Szécsi Margit és Weöres Sándor.
Zolnay Pál az 1970-es évek elején dokumentumfilmet készített a televízió számára az akkori árvíz pusztításairól. A riporteri teendőket Vértessy Sándor látta el. A stáb egy olyan házban is forgatott, melynek csak az alapjai maradtak meg, és a konyha fala. Egy gyerek mutogatta a romok között, hogy mi hol volt az árvíz előtt. A tevékenységbe bekapcsolódott a kisfiú édesanyja is, aki egy bekeretezett színes képet mutatott, mely őt és a férjét ábrázolta eszményített, retusált kivitelezésben. Zolnay szerint a fotó a legolcsóbb falusi giccsekre emlékeztetett. Beszélgetés közben az asszony elmondta, hogy nem sokkal az árvíz előtt egy fotós járt a faluban. Szinte minden háznál rendeltek tőle 3-4 képet, 500–600 Ft-os árban. Egy kisebb faluban a fotós körülbelül 30 ezer Ft-ot kapott a munkájáért, ami abban az időben igen szép pénz volt. Zolnayt foglalkoztatni kezdte a téma, hogy tulajdonképpen milyen képeket is várnak ezek a megrendelők, és a fotós hogyan teljesíti ezeket az igényeket. Úgy döntött, hogy filmet forgat minderről. Zolnay egy valódi fotóssal járta a vidéket, és egy negyedórás filmet készített a Dokumentum Stúdió számára, melyet Fotográfia címmel mutattak be.
Úgy érezte azonban, hogy a témában benne rejlik egy játékfilm lehetősége is, amely a forgatási fázisban A retusőr munkacímet kapta. A rövidfilmben a hangsúly a vándorfotósi tevékenységnek már-már a szélhámossággal határos, az emberi hiszékenységet kihasználó vetületére esett. Zolnay viszont úgy gondolta, maguk a „rászedettek” is megérdemlik, hogy a kamera fókuszába kerüljenek, nemcsak mint szerencsétlen balekok, hanem mint olyan személyek, akiknek megvannak a maguk emberi drámái és sorstragédiái. A Fotográfia nagyfilm részben azt kívánta feltárni, hogy milyen életút áll azok mögött, akik a valóságot tükröző képmásuk helyett inkább egy megszépített, retusált fotón akarták viszontlátni magukat. - írják a film wikipédia oldalán. 

 

(forrás: est.hu; wikipedia.org; vimeo.com)