1975-ben készült baseball-kártyák világhírű fotográfusokról

1975-ben készült baseball-kártyák világhírű fotográfusokról

2019. január 08. Mai Manó Ház

A kártyák története egészen a viktoriánus időkbe tekint vissza. Ebben az időben kezdtek el kis kártyákat használni az üzletemberek a termékeik (ruha, étel, dohány) reklámozásra, egyfajta szórólapként. A különös reklámfelület az 1870-es évektől fokozatosan elterjedő színes nyomtatás következtében még inkább populárissá vált. Ezt kihasználva a cigaretta gyártók színes kártyákat tettek a dobozaikba színésznőkről, baseball játékosokról, boxolókról vagy éppen indián törzsfőnökökről.
Az első tényleges sportkártya szetteket a rágógumi vállalatok adták ki az 1930-as években. A második világháború szünete után pedig két versengő rágógumi vállalat, a Bowman Gum és a Topps Chewing Gum bocsájtott ki baseball kártya kollekciókat. A két veterán jelentősége mára csökkent, viszont még mindig megtalálhatóak a sportkártya piacon.
A hetvenes években 134 fotográfusról és kurátorról készült egy különleges sorozat, akik mindannyian baseball kártyákon látható pózokban szerepelnek Mike Mandel képein. A San Franciscói Művészetek Múzeuma - mely most háromezer dollárért árulja a sorozatot - egy négyperces videót tett közzé, ahol a fotográfus Mike Mandell meséli el a kártyák történetét.
A hetvenes évek elején - amikor Mandel még csak tanulta a fényképezést - szerinte a fotográfusok nem kaptak akkora figyelmet, mint a más médiumokban alkotó művészek. Ekkor a baseball rajongó Mandel úgy döntött, hogy az akkor már nagy népszerűségnek örvendő sportkártyákhoz hasonlóan lefotózza - és ezzel ismertebbé teszi - kortársait a művészetek iránt kevésbé érdeklődő közönség előtt is. Mandel a különleges projekt alatt a megtakarított pénzéből 1700 dollárt költött el és több mint 22.000 kilométert utazott az USÁ-ban, hogy meglátogassa és lefényképezze az általa kiválasztott neves fotográfusokat. A fotográfus visszaemlékezéseiből megtudhatjuk, hogy a fényképezőfelszerelés mellett a baseballkellékeket (sapkák, kesztyűk, labdák, maszkok és mellkasvédők) is ő szállította. Imogen Cunningham volt az egyik legelső fotográfus, aki lelkesedett az ötletért, bár a fényképezésnél nem a Mandel által választott baseballsapkát viselte, hanem egy vöröscsillagos Mao sapkát. A Cunninghamet ábrázoló kártya volt a belépő Ansel Adamshez is, akinek szintén nagyon tetszett az ötlet. Mandel mégis három hónapon keresztül várt arra, hogy Adamsszel egy időpontot egyeztessenek, ám az elkészült fotó sajnos alulexponált lett. A posztban is látható képre Mandel újabb három hónapot várt.
Mandel saját maga tervezte meg a kártyák hátoldalát is, ahol a valódi baseball-kártyákon szereplő adatokhoz hasonló információkat osztott meg. Pl. kedvenc kamera (FC), kedvenc előhívó (FD), kedvenc fotográfus (FPH), magasság, súly stb.
A portrék elkészítése, a statisztikák és az idézetek begyűjtése után Mandell háromezer példányban, tizes csomagokban, a Topps bélyegzőjével ellátva és ajándék rágógumival kezdte el értékesíteni egy dollárért a kártyákat művészeti galériákban és múzeumokban. A projekt nagy siker lett, hiszen többek között a Newsweek, a Sports Illustrated, az Associated Press és a San Francisco Chronicle is beszámolt róla, ezzel is népszerűsítve azt.

A képekre kattintva a világhírű fotográfusok munkáit találod. 

Az 1883. április 12-én született Imogen Cunningham fényképezéssel kapcsolatos legelső élménye Gertrude Käsebier Áldott vagy te az asszonyok között című munkájához köthető. Amikor a fotó egy reprodukciójával találkozott, az olyan mély benyomást tett rá, hogy abban a pillanatban elhatározta, hogy ő maga is fotográfus lesz. A főiskola elvégzése után 1901-ben az indiánportréiról ismert Edward S. Curtis seattle-i műtermében kezdett el dolgozni, ahol a platinanyomás fortélyait sajátította el. 1909-ben Drezdába ment, hogy elmélyítse fotótechnikai tudását, majd 1910 szeptemberében ő is nyitott egy műtermet Seattle-ben.

mandel01.jpgFotó: Mike Mandel: Imogen Cunningham, 1975 © Mike Mandel

Arnold Abner Newman 1918. március 3-án született New Yorkban. Egyetemi tanulmányait (University of Miami), - ahol festészetet és rajzot tanult - anyagi okokból szakította meg, majd Philadelphiába költözött, és egy fényképészműteremben kezdett el dolgozni. Rengeteg 49 centes portré készítése után 1945-ben visszaköltözött New Yorkba, ahol szabadúszóként dolgozott a Fortune, Life, Newsweek, Harper’s Bazaar, és más első vonalbeli képes újságoknak. A huszadik század egyik legnagyobb portréfotósa előszeretettel fényképezte a művészvilág és a politikai élet szereplőit.

mandel02.jpgFotó: Mike Mandel: Arnold Newman, 1975 © Mike Mandel

Jerry Uelsmann 1934-ben Detroitban született, 1957-ben a Rochester Institute of Technology-ban képzőművészeti alapdiplomát (Bachelor of Fine Arts), majd 1960-ban az Indianai Egyetemen mesterdiplomát (Master of Science) és képzőművészeti mesterdiplomát (Master of Fine Arts) szerzett. Nemrég ment nyugdíjba a Floridai Egyetem tanszékéről, ahol 1960 óta dolgozott. Uelsmann Nemzeti Művészeti Alapítvány (National Endowment for the Arts) ösztöndíjat és Guggenheim ösztöndíjat kapott. Első egyéni kiállítását 1967-ben a New York-i Museum of Modern Art-ban rendezték meg.

mandel03.jpgFotó: Mike Mandel: Jerry Uelsmann, 1975 © Mike Mandel

Manuel Álvarez Bravo 1902-ben született Mexikóvárosban. Szerencsésnek mondható, hiszen olyan családban nőtt fel, mely nagyra becsülte a művészetet: nagyapja fotográfus volt, apja festő, de a fényképezés is vonzotta. Álvarez Bravo zenét és festészetet tanult és huszonegy éves korában kapta meg első kameráját. A családi kapcsolatoknak köszönhetően már fiatalkorában megismerkedett a kor művészeivel; Tina Modottival, Diego Riverával, később pedig Edward Westonnal is találkozott, de Cartier-Bressonnal is jó kapcsolatot ápolt. Az első profi fotós munkahelye a korábban Modotti által betöltött Mexican Folkways fotóriporteri állása volt a harmincas években.

mandel04.jpgFotó: Mike Mandel: Manuel Alvarez Bravo, 1975 © Mike Mandel

Az 1928. július 26-án orosz szülők gyermekeként Párizsban világra jött Elliott Erwitt gyermekkorában Milánóban élt, majd 1939-ben, Franciaországon keresztül családjával együtt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Tinédzseréveit Hollywoodban töltötte, ekkor kezdett érdeklődni a fotográfia iránt. A gimnázium mellett apjának is segített órákat gravírozni, az első keresetéből vett magának egy Rolleiflex fényképezőgépet. A mosókonyhában alakított ki magának egy sötét szobát, esküvőket és egyéb rendezvényeket fotózott szerény fizetségért, de pár évvel később már a Los Angeles City College hallgatójaként kezdett el a fotózással kísérletezni.1948-ban New Yorkba költözött, és takarítói állását otthagyva filmszakos órákat vett a New School for Social Research intézményben. 1949-ben Erwitt bejárta Franciaországot és Olaszországot megbízható Rolleiflex kamerájával.

mandel05.jpgFotó: Mike Mandel: Elliott Erwitt, 1975 © Mike Mandel

Az 1938. március 6-án New Yorkban született Joel Meyerowitz 24 évesen került közelebbi kapcsolatba a fényképezéssel. Ekkor egy képügynökség alkalmazta, ahol épp Robert Frank híres, Az amerikaiak című albumán dolgozott, ami döntő hatással volt rá. A főnöke biztatására pályát váltott és több évtizedes munkásságának köszönhetően az utcai fényképezés egyik ikonikus alakja vált belőle.

mandel06.jpgFotó: Mike Mandel: Joel Meyerowitz, 1975 © Mike Mandel

Ansel Adams 1902. február 20-án született Charles Hitchcock Adams és Olive Bray egyedüli gyermekeként, San Franciscoban, Kalifornia államban. Az első meghatározó pillanat fotós pályafutásában 1916 nyarán, tizennégy éves korában volt, amikor először látogatott el családjával a Yosemite Nemzeti Parkba. Itt az édesapjától kapott Kodak Brownie fényképezőgéppel örökítette meg a csodaszép tájat. A zenekedvelő és természetvédő Adams innentől kezdve egy új hobbit talált magának, a fotózást. Az elkövetkező időszakban beleásta magát a fotótechnika és a sötétkamra világába; fotós magazinokat olvasott, fotós kiállításokra járt és a Sierra klub oszlopos tagja lett. (Ennek a csoportnak a hírlevelében jelentek meg először a Yosemite Nemzeti Parkban készült képei és az első kiállítás helyszíne is a Sierra klub székhelye volt.) "

mandel07.jpgFotó: Mike Mandel: Ansel Adams, 1975 © Mike Mandel

Az 1932-ben Pennsylvaniában született Duane Michals 1951 és 1953 között a denveri egyetemen tanult, majd 1956-ban a New York-i Parson School of Designban. Első képeit szovjetunióbeli utazása során készítette 1958-ban. Az ötvenes évek végén New Yorkban telepedett le, és szabadúszó fényképészként különböző magazinok megrendelésére dolgozott, mint a Vogue, az Esquire, a Mademoiselle, a Show és a New York Times, ezen belül is portréfényképezésre specializálta magát. Már ezeken a korai képeken is szembetűnő álomszerű, kicsit rejtélyes stílusa, érzékelhető a szürrealizmus hatása.

mandel08.jpgFotó: Mike Mandel: Duane Michals, 1975 © Mike Mandel


Utazásai során Mandel az alábbi fotográfusokat és a kurátorokat örökítette meg: 1) Bob Flick; 2) Joel Meyerowitz; 3) Van Deren Coke; 4) Joe Deal; 5) Ron Walker; 6) Lee Witkin; 7) Al Sweetman; 8) Don Drowty; 9) Ellen Brooks; 10) Dennis Hearne; 11) Elaine Mayes; 12) Bart Parker; 13) Larry Sultan; 14) Ed West; 15) Arthur Siegel; 16) Leonard Freed; 17) Margery Mann; 18) Harry Callahan; 19) Gary Metz; 20) Peter Gowland; 21) Ansel Adams; 22) Ed Ruscha; 23) Grace Mayer; 24) Mike Mandel; 25) Harold Allen; 26) Laura Gilpin; 27) Hank Smith; 28) Anne Tucker; 29) Phil Perkis; 30) Michael Simon; 31) Bill Owens; 32) Manuel Bravo; 33) Nathan Lyons; 34) Bill Arnold; 35) Jim Hajicek; 36) Les Krims; 37) Joyce Neimanas; 38) Judy Dater; 39) Al Coleman; 40) Ira Nowinski; 41) Jack Welpott; 42) Linda Parry; 43) Burke Uzzle; 44) Jim Dow; 45) Dave Freund; 46) Todd Walker; 47) Catherine Jansen; 48) Eva Rubinstein; 49) Eddie Sievers; 50) Minor White; 51) Michael Becotte; 52) Fred McDarrah; 53) Richard Link; 54) Betty Hahn; 55) Nick Hlobeczy; 56) Bob Cumming; 57) Ken Josephson; 58) Naomi Savage; 59) John Divola; 60) Tom Barrow; 61) Carl Chiarenza; 62) Bea Nettles; 63) Roger Mertin; 64) John Benson; 65) Cal Kowal; 66) Aaron Siskind; 67) R. von Sternberg; 68) Paige Pinnell; 69) Arthur Tress; 70) Jacob Deschin; 71) Linda Connor; 72) Don Blumbeing; 73) Jim Alinder; 74) Harold Jones; 75) M.J. Walker; 76) Bill Parker; 77) Al Woolpert; 78) Duke Baltz; 79) Gus Kayafas; 80) Duane Michals; 81) Darryl Curran; 82) Arnold Newman; 83) Geoff Winningham; 84) Paul Vanderbilt; 85) Anne Noggle; 86) Timo Pajunen; 87) Edmund Teske; 88) Imogen Cunningham; 89) Andy Anderson; 90) Bill Larson; 91) Pete Bunnell; 92) Robert Doherty; 93) Joe Jachna; 94) Oscar Bailey; 95) Jerry Uelsmann; 96) Art Sinsabaugh; 97) Charles Roitz; 98) Doug Stewart; 99) Chuck Swedlund; 100) Bill Edwards; 101) Bobby Heinecken; 102) Micha Bar-Am; 103) Beaumont Newhall; 104) Wynn Bullock; 105) Jerry McMillan; 106) John Schulze; 107) Neal Slavin; 108) Lee Rice; 109) Joan Lyons; 110) Bill Jenkins; 111) Fred Sommer; 112) Barbara Crane; 113) Emmet Gowin; 114) Barbara Morgan; 115) Mark Power; 116) Cornell Capa; 117) Lionel Suntop; 118) Bunny Yeager; 119) Doug Prince; 120) Eileen Cowin; 121) Eve Sonneman; 122) Reg Heron; 123) Scott Hyde; 124) Conrad Pressma; 125) John Szarkowski; 126) Bill Eggleston; 127) Mike Bishop; 128) Bob Fichter; 129) Liliane DeCock; 130) Tom Porett; 131) Arnold Crane; 132) Arnold Gassan; 133) Elliott Erwitt; 134) Len Gittleman; 135) Ellenőrző lista a kártyákhoz. 

Az Amikor a fotóst fényképezik rovatunk speciális kiadásában további Mandel portrékat találsz. 

(forrás: flickr.com; petapixel.com; abebooks.comhvg.hu)