Így néz ki napjainkban az a 180 éve készült dagerrotípia, melyen először örökítettek meg embert

Így néz ki napjainkban az a 180 éve készült dagerrotípia, melyen először örökítettek meg embert

2019. március 07. Mai Manó Ház

Az 1977-ben Halléban született Sylvia Ballhause fotóművészt az érdekli, hogy mi is valójában a fotográfiai kép, illetve, hogy többé már mi nem. Olyan példákat keres, amelyeken a képi információ, ami normális esetben azonnal magára vonzza a figyelmet, szinte láthatatlan, míg a kép hordozója, ami általában a háttérbe szorul, láthatóvá válik. A német fotóművésznő munkái az absztrakció és a konkrét ábrázolás valamint az anyag és a kép közötti kapcsolat kombinációjával foglalkoznak. 
Ballhause 2006-ban készített képeket a müncheni Bajor Múzeum gyűjteményében található Daguerre triptichonról, melynek egyik fotója a világ legelső emberábrázolásaként került be a fotótörténet nagykönyvébe. A 180 éve készült fotótörténeti jelentőségű kép a kémiai folyamatok eredményeként, az idő múltával sérült, szinte már láthatatlanná vált. 
Ballhause képei a Daguerre triptichonról most a Mai Manó Ház Vissza a jövőbe - A 19. század a 21. században című kiállításán is megtekinthetők.  

1200px-boulevard_du_temple_by_daguerre.jpgFotó: Louis-Jacques-Mandé Daguerre: A Boulevard du Temple látképe, Párizs, 1839. (dagerrotípia) Bayerisches Nationalmuseum, Munich gyűjteményében

A dagerrotípiát, amit a fotográfiai szakirodalom az első emberábrázolásnak tart, ugyanebben az évben 1839-ben - fotótörténészek szerint április 24. és május 4. között - készíthette el. Daguerre lakásának ablakából fényképezett, ahonnan a Boulevard du Temple-re nyílott kilátás. Aznap három fotót készített, a felirat szerint az elsőt reggel nyolc órakor. A hosszú expozíciós idő miatt a képről eltűntek a mozgó tárgyak, így csak az álló, mozdulatlan részeket volt képes rögzíteni. 

daguerre.jpgFotó: Louis-Jacques-Mandé Daguerre: 1839. (3 dagerrotípia) Bayerisches Nationalmuseum, Munich gyűjteményében

"Friss találmányát népszerűsítendő, a francia Louis-Jacques-Mandé Daguerre 1839 októberében három dagerrotípiát ajándékozott I. Lajos bajor királynak. A képeket személyes ajánlással (1) ellátott paszpartu szegélyezte, fémveretes fakeretben. A triptichon középső eleme egy csendélet volt, a jobb és baloldali képek pedig a Boulevard du Temple-t ábrázolták. Ez utóbbiakat Daguerre saját párizsi otthonának ablakából fényképezte két különböző napszakban. (2) A Boulevard du Temple látképei közül az egyik (3) a kezdetektől fogva jelentős figyelmet keltett, a bal alsó sarokban ugyanis az egyik legelső fotográfiai úton megörökített ember sziluettje látható. (4) Ez férfi, aki a hosszú expozíciós idő alatt végig mozdulatlan maradt, olyannyira lenyűgözte a kép megcsodálóit, hogy leírása azonnal bejárta a világ hírlapjait.
Példának okáért 1839-ben a lipcsei Pfennig-Magazinban említésre került a »cipőjét tisztíttató férfi«, és a cikk külön megjegyezte, hogy »rendkívül mozdulatlanul kellett állnia, hiszen tisztán kivehető az alakja, nem úgy, mint a cipőtisztítóé, kinek alakja a folyamatos mozgás okán teljességgel elmosódott és kivehetetlen.« (5) 
Nem sokkal az után, hogy megkapta a triptichont, I. Lajos bajor király kölcsönadta az alkotást a Müncheni Művész-Szövetségnek, hogy közszemlére tegyék, az izgatott publikum legnagyobb örömére. A fotográfiai eljárások gyors terjedésének és fejlődésének köszönhetően azonban a dagerrotípia vonzereje viszonylag hamar szertefoszlott. A három képet elhanyagolták és alig állították ki. Egy darabig királyi fiókok mélyén lapultak, majd a Bajor Nemzeti Múzeum levéltárába kerültek. Csaknem egy évszázaddal később, 1936-37-ben, Beaumont Newhall amerikai fotótörténésznek köszönhetően bukkant újra elő és vált világhírűvé a Boulevard du Temple két elfeledett látképe. Newhall megszerezte a képek reprodukcióit a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) Photography 1839–1937 című kiállítására, majd The History of Photography from 1839 to the Present Day [A fotográfia története 1839-től napjainkig] című 1949-es kiadású könyvében közölte őket. Ez volt a képek első publikálása.
Azóta a két fénykép, legalábbis utalásszerűen, minden fotótörténeti munkában szerepel. Az eredeti dagerrotípiák akkortájt kezdtek el oxidálódni. A második világháború alatt többször is áttelepítették őket; a nem egyenletes környezeti feltételek a kifejezetten sérülékeny lemezek számára katasztrofális következményekkel jártak. (6) 1970-ben a Müncheni Városi Múzeumban kerültek elő sérülten, egy hosszú távú kölcsönszerződés keretében. A fotógyűjtemény akkori főkurátorának vezénylete alatt 1972 és 1974 között megkísérelték a dagerrotípiák restaurálását, ám a próbálkozás kudarcba fulladt. (7) A Boulevard du Temple látképei a csendélettel egyetemben felhólyagosodott, karcokkal és csorgásnyomokkal összemaszatolt kuszasággá váltak." (részlet Sylvia Ballhause írásából. A teljes szöveget a kiállításon olvashatod el.) 

Érdemes ellátogatni hozzánk a Mai Manó Házba, felfedezni az eredeti képen látható utcarészlet sziluettjeit és közelebbről is megnézni, mivé vált a fényképezés történetének egyik legelső képe.

foam_bttf_enterior_14.jpgFotó: Kiss Imre: Sylvia Ballhause munkái a Mai Manó Házban, 2019. február

(forrás: maimano.hu; sylviaballhause.de; wikipedia.org; all-art.org)

Lábjegyzetek Sylvia Ballhause írásához.

1 — Az ajánlás szövege: »E nyomatot, amely a dagerrotípia feltalálásának hivatalos bejegyzésére szolgált, O˝felsége, Bajorország Királya kegyelmébe ajánlja legalázatosabb szolgája, Daguerre.«
2 — Daguerre célja ezzel az volt, hogy a fénynek és a légkörnek a fényérzékeny anyagra gyakorolt hatását tesztelje különbözo˝ napszakokban. Mindkét kép alatt feljegyezte a paszpartura az egyes felvételek ido˝pontját. A baloldalinál ez olvasható: »midi« (»dél«); a jobboldalánál pedig ez: »huit heures du matin« (»reggel nyolc óra«).
3 — A szóban forgó fénykép a jobboldali, amely reggel nyolckor készült, amit megero˝sítenek a fák által vetett árnyékok. Ennek ellenére esetenként felcserélik a két leírást.
4 — Lehetséges, hogy más alakok is látszottak a dagerrotípián. Erro˝l lásd Steffen Siegel: Was Fotografie ist. Zur Praxis der Fotografie- Theorie. [Mi a fotográfia. A fotográfia elmélete a gyakorlatban. What photography is. The Practice of Photographic Theory.] Fotogeschichte, Vol. 124, 2012, 90 – 96. o.
5 — Ismeretlen szerzo˝: Die Lichtbilder Daguerres. [Daguerre fényképei.] Das Pfennig-Magazin für Verbreitung gemeinnütziger Kenntnisse, 7. évf., 312. sz., 1839. márc. 23., 91. o.
6 — Egészen 1955-ig azt hitték, hogy ezek a dagerrotípiák odavesztek a második világháborúban. Beaumont Newhall: Five Daguerreotypes by Daguerre. [Öt Daguerre-féle daguerrotípia.] Image – Journal of Photography of the George Eastman House, Rochester, New York, IV. évf., 3. sz., 1955 márc., 18. o.
7 — Nem ismert, hogy történt-e kísérlet a restaurálásukra a háború után. Ulrich Pohlmann és Marjen Schmidt kiterjedt kutatást végzett a triptichon történetével kapcsolatban, de nem tudták egyértelmu˝en megero˝síteni, vagy megcáfolni a hipotézist. A felújítási kísérlet kudarca felteheto˝leg annak a számlájára írandó, hogy korábban már sikerrel jártak késo˝bb született dagerrotípiák restaurálásában, azonban azok már eltéro˝ kémiai összetételu˝ emulzióval készültek. A témáról bo˝vebben lásd: Ulrich Pohlmann, Marjen Schmidt: Das Münchner DaguerreTriptychon. [A müncheni Daguerre-triptichon.] Fotogeschichte, 52. évf., 1994, 3 – 13. o.

A Vissza a jövőbe - A 19. század a 21. században kiállításunkon tizenegy ország több mint 20 alkotójának munkája látható.
Thomas Mailaender (Franciaország) Bőremlékek című sorozata egy 1812-ben feljegyzett esetet idéz meg. Ekkor egy tisztáson hat birkát agyoncsapott a villám, és a feldolgozásuk során derült ki, hogy bőrükbe beleégett a környező fák képe; ennek nyomán Mailaender szintén állati bőrre hívott elő korabeli képeslapokat, reklámokat. - ez csak egy történet a sok közül, ami a kiállító művészeket inspirálta. Látogass meg minket a Mai Manó Házban!
A kiállításról ITT olvashatsz bővebben.