Hét érdekes sajtóhír az 1930-as évekből Moholy-Nagy László életéről

Hét érdekes sajtóhír az 1930-as évekből Moholy-Nagy László életéről

2019. április 07. Mai Manó Ház

Hogy ki volt Moholy-Nagy László (1895-1946) és milyen szerepet töltött be a vizuális művészetek területén, valószínű minden hűséges olvasónk tudja, hiszen az elmúlt években többször is írtunk a világhírű, magyar származású művészről. Bemutattuk életét, válogattunk képeiből és beszámoltunk egy rekordról is: 
A Sotheby's 2012. december 12-13-i A Show of Hands: Photographs from the Collection of Henry Buhl alcímű árverésén Moholy-Nagy László 1925-ben készült Fotogramm című munkája 1.482.500 dollárért került leütésre. Ezzel egy ideig a világ legdrágább fotóinak listáján holtversenyben Herbert Bayer 1932-ben készült fotómontázsával az előkelő 10. helyen szerepelt Moholy-Nagy képe.
Moholy-Nagy édesapja Weisz Lipót a fiú születése idején súlyos anyagi gondokkal küzdött, ezért Amerikába emigrált „szerencsét próbálni”, és az itthon maradt család soha többé nem hallott felőle. Az egyedül maradt édesanya, Stern Karolina a kis László két fivérével együtt a több lehetőséggel kecsegtető, magyar-szerb lakosságú Moholra költözött, ahol nagy segítséget jelentett a családnak a szintén itt élő nagybácsi, Dr Nagy Gusztáv ügyvéd, aki apjuk helyett apjukként nevelte a három fiút, és iskoláztatásukat is ő fedezte.
A jelenleg a Mai Manó Házban látható Moholy-Nagy László képeit bemutató kiállításunk egyik falszövegéből megtudhatjuk, hogy a Weisz László néven született képzőművész vezetéknevét nagybátyja iránti tisztelete jeléül tizennégy éves korában, 1909-ben Nagyra változtatta, a Moholy előtagot - gyermekkorának színhelye iránti szeretetből - pedig 1918 tavaszától használta először. 

Az Arcanum adatbázisában kutatva több olyan Moholy-Nagy Lászlót említő, érdekes cikket találtunk, melyekről csak ritkán vagy éppen egyáltalán nem esett még szó. Ma ezekből szemléztünk. 

moholy.pngforrás: Színházi Élet, 1930. október, Arcanum

A világ hat legjobb fotográfusa között van Professor "Nadzsi"

A Színházi Élet 1930 októberében írt az akkor 35 éves Moholyról. A cikk a Magyarok Világhíradója rovatban jelent meg, ahol azt írták, hogy a „ A legkomolyabb és egyúttal legjelentősebb magyar karrierek egyike Moholy Nagy Lászlóé. Berlinben egyszerűen Herr Professornak nevezik, de emögött a megszólítás mögött sokféle elfoglaltság lappang. Tanára a Bauhaus-nak, — a modern művészetek dessaui egyetemének, — tanára egyúttal a berlini Piscator-iskolának és nagyon gyakran lehet látni és hallani őt nemcsak a német nagyvárosok, de Párizs és London előadó-pódiumain is. Ezenkívül fest és fényképez. Amikor az egyik német magazin a világ hat legnagyobb fotográfusáról írt, róla is beszámolt. A „Professzor" berlini műtermét gyakran keresik fel a német művészeti és tudományos világ előkelőségei. A nevét azonban nem nagyon tudják kiejteni. Pedig gyakran kell kimondaniok a „Nadzsi" nevet. (Színházi Élet, 1930. október)

Zavaros volt Moholy-Nagy előadása az Ernst Múzeumban

Ugyanebben a hónapban Moholy-Nagy Budapesten az Ernst Múzeumban tartott előadást. Az eseményt egyszer meg nem indokolt okok miatt elhalasztották, ám végül október második felében megrendezték az előadást, melyről Az Est október 22. számában így számoltak be: "Moholy Nagy László nevét Németországban jobban ismerik, mint nálunk. Tíz év óta működik ott és egyik vezető tagja a Gropius vezérsége alatt működő dessaui iskolának, mely a Sachlickeit, a tárgyilagosság rideg követését tűzte ki feladatául. Moholy Nagy László festő, de a szónak abban az értelmében, hogy művészetét nem korlátozza a természet ábrázolására, hanem teljesen szabadon, a különböző mértani, ornamentális, vagy ábrázolási elemek felhasználásával szerkeszti kompozícióit. Egy ilyen intarziás jellegű, geometrikus alkotása a berlini modern képtár tulajdona. Jó neve miatt nem csoda, hogy keddi előadásán az Ernszt-múzeum nagytermét a közönség, különösen a legmodernebb irányok hívei szorongásig megtöltötték.
Sajnos, az előadás nem elégítette ki a várakozást. Moholy Nagy már nem beszél olyan jól magyarul, hogy nyelvünkön szabatosan tudná magát kifejezni. Előadása ezért zavaros volt, gondolatmenete nem bontakozott ki világosan. Az új látásról beszélt és ennek megvilágítása céljából a fényképezés és az új festészet fejlődését magyarázta. Volt sok érdekes megjegyzése, de az egész előadás nem szolgált arra, hogy a szélsőséges művészeti irányoknak meggyőződéses barátokat szerezzen. Talán németül nagyobb sikerrel beszélt volna — különösen németeknek, akik sokszor a művészet magyarázatát jobban élvezik, mint magát a művészetet." (Az Est, 1930. október 22.)

Moholy-Nagy tervezi a berlini opera előadásának díszletét

Szintén Az Est-ben jelent meg 1931. február 20-án egy rövidhír arról, hogy a berlini operában Moholy-Nagy tervezi az előadások díszleteit. Ebből a cikkből az kimaradt, de tudjuk, hogy Moholy munkáját Kepes György segítette és a megbízatás a Hoffmann meséi és a Figaró házassága díszleteire is kiterjedt. A Berlini Staatsoperben magyar festő tervezi a díszleteket. A berlini Staatsoper még a szezon befejezése előtt több opera reprizét tervezi. Ezeket teljesen új szereposztással és díszletekkel készíti elő. Ilyen lesz többek között a Pillangókisasszony új előadása is, melynek magyar szempontból külön érdekessége, hogy díszleteit magyar ember, a Budapesten is ismert modern festő, Moholy-Nagy László tervezi. (Az Est, 1931. február 20.) 

Bombának nézték az angol vámtisztek Moholy-Nagy műalkotásait

A London Galleryben 1936. december 31-én Walter Gropius nyitotta meg Moholy-Nagy László Paintings, Drawings, Constructions című kiállítását, ahol többek között üvegből, fémlemezekből és egyéb anyagból készült szobrokat állítottak ki Londonban. A szobrok szállításával kisebb kalandja volt az angol határon, mert az angol vámtisztek gyanúsnak találták a szobrokat.
Erről így írt a Magyarország 1937. január 5-i száma: Egy magyar művész gyanús szobrai. Londonból jelentik: Moholy-Nagy László, a világszerte ismert magyar művész, aki műveiben egészen új törekvéseket akar megvalósítani, kiállítást rendezett Londonban. Drótból, üvegből, fémlemezekből és egyéb szokatlan anyagokból megkonstruált szoborműveket szállított a kiállításra. Az angol fináncok úgylátszik nem egészen tájékozottak az új képzőművészeti irányok tekintetében, mert – mint az angol lapok írják – Moholy-Nagy műveit gyanusnak találták., egyidőre lefoglalták s átvizsgálták, hogy – nem robannak-e. Aziránt is érdeklődtek, hogy vajjon Moholy-Nagy megbízható ember-e. A kiállításnak különben nagy sikere van, az ujságok bőven írnak róla. A művész nevének kiejtése azonban talán még nehezebb az angolok számára, mint műveinek megértése. A Daily Express azt ajánlja, hogy ejtsék csak ki úgy, ahogy le van írva, mert a helyes magyar kiejtés úgyis ’teljesen reménytelen ügy’. (Magyarország, 1937. január 5.)

Különszámot kapott Moholy-Nagy művészete

1937-ben a Korunk 2. számában jelent meg, hogy: A csehszlovákiai Telehor, ez a ,kitűnő kiállítású, négynyelvű szaklap, mely önmeghatározása szerint „a vizuális kultúra folyóirata“, legelső számát nem is alaptalanul Moholy Nagy László művészetének szentelte. Senki sem kísérelte még meg eredményesebben a fény legkülönbözőbb megjelenési és kifejezésformáinak művészi realizálását, mint éppen Moholy Nagy.
A Telehor folyóirat utószavában így írt Frantisek Kalivoda: „ A folyóirat e számával az volt a célom, hogy felvázoljuk a képzőművészetek haladását és jövőbeni fejlődésének perspektíváit. E folyóirat alapvető programja ugyanis az, hogy megtárgyalja a modern művészet problémáit és kimutassa azokat a pontos összefüggéseket, amelyek különféle kategóriái között, de különösen a festészet, a fényképészet és a film területén fennállnak. Minthogy az összes képzőművészetek alapvető egységét akartam demonstrálni, nem tehettem jobbat, mint hogy kiválasztottam Moholy-Nagy László gazdag és sokoldalú munkásságát. Az ő széles érdeklődésével nem vetekszik egyetlen mai művésztársa sem. (Korunk, 1937/2; Passuth Krisztina: Moholy-Nagy, Corvina kiadó, Budapest, 1982)

"Nem vagyok építész, hanem festő."

1937. november 15-én a Time hetilapra hivatkozva számolt be a Magyarország lap arról a hírről, hogy az építész Moholy-Nagy László megalapította az új Bauhaus iskolát Chicagóban. A cikk Moholy-Nagyhoz is eljutott, és észrevételét egy olvasói levél formájában a lap 1938. január 25-i keddi számában közölték:
"Megírta a Magyarország, hogy »Új Bauhaus« néven Csikágóban iparművészeti iskola alakult, amely vezetőjéül Moholy-Nagy Lászlót, a dessaui Bauhaus egyik vezéralakját hívta meg. Most a következő levelet kaptuk Csikágóból Moholy-Nagy Lászlótól: „Egy barátom elküldte nekem a Magyarország 1937 november 15-i számát, amelyben beszámol az Új Bauhaus megalapításáról Csikágóban. Felhasználom ezt az alkalmat, hogy közöljem, nem vagyok építész, hanem festő. Azt is szeretném kiemelni, hogy az amerikai high school, felsőbb iskola, fokozatban megfelel a mi középiskolánknak, gimnaziális oktatásunknak. Ezt azért írom meg, mert bár nem remélhetem, hogy nagyon sok magyarnak lesz módjában beiratkozni az Új Bauhaus tanfolyamaira, nem szeretném, ha tehetséges fiatalokat elriasztana az a hit, hogy csak egyetemi fokozatokkal rendelkező növendékeket veszünk föl. Köszönöm érdeklődésüket vállalkozásunk iránt, amely nagyon szépen fejlődik s már igen sok, a világ minden tájáról összegyűlt növendéket foglalkoztatunk. Tisztelő hívük: Moholy-Nagy László” (Magyarország, 1938. január 25.)

Egy északamerikai magyar festőművész „el tudja rejteni” a városokat a repülők elől?

Milliós város helyébe tavat „varázsol” – ezzel a címmel jelent meg 1942. július 4-én a Délamerikai Magyarság lapjában az alábbi cikk:
A hadviselő államokat s különösen a mögöttes országrészeket, amelyek a nagyhatókörű repülők támadásainak vannak kitéve, nagyon közelről érdekli az álcázás (camouflage) művészete. A frontszakaszokon rendkívül fontos, hogy az állásokat ne fedezhesse fel az ellenség, a frontok mögött pedig talán még fontosabb, hogy a gyártelepek és forgalmi gócpontok fekvése tekintetében megtéveszthessék az ellenséges repülőket.
Most egy Északamerikában élő ismert magyar festőművész Moholy-Nagy László, aki egy csikágói iparművészeti iskola igazgatója, azt állítja, hogy tükrök és reszkető fények segítségével el tud takarni egész városokat, és eddigi kísérletei alapján azt reméli, hogy sikerülne a repülőket ugy megtévesztenie, hogy például Chicago város helyén a Michigan tavat látnák. Moholy-Nagy László ‘'találmány”-ának hirére megrohanták a festőművészt a lapok tudósítói, akiknek azonban kijelentette, hogy kísérleteit eddig főként zárt helyiségben, a szabadban pedig csak egészen kis területek felett folytatta, eredményei tehát egyelőre csupán “elméletiek”, azonban azt hiszi, hogy ha megfelelő eszközöket bocsájtanának rendelkezésére, be tudná bizonyítani, hogy feltevései tudományos alapon nyugszanak s azok a gyakorlatban is megvalósíthatók.
Az érdekes kísérletek iránt különösen a repülőtámadásoknak legjobban kitett partmenti városok érdeklődnek s valószínű, hogy lehetővé teszik azoknak nagy térségek felett való kipróbálását.
(Délamerikai Magyarság, 1942. július 4.)

(forrás: arcanum.hu; pixinfo.com)

Érdemes ellátogatni hozzánk a Mai Manó Házba a Moholy-Nagy képeit bemutató kiállításunkra, hiszen ahogy 1936 szilveszterén Walter Gropius mondta megnyitóbeszédében:
"A legjobbat, amit a művész képeiben mondani akar, nem lehet szóban megmagyarázni. [...] Aki anekdotát keres, Moholy Nagy képeiben azt nem fogja megtalálni. A szín, a forma, a fény szépsége azonban megsejteti velünk az új látást, amellyel Moholy Nagy és néhány kortársa ajándékozza meg ma a világot."