Sugár Kata (1910-1943) élete és ritkán látott felvételei - Tőry Klára írása

Sugár Kata (1910-1943) élete és ritkán látott felvételei - Tőry Klára írása

2019. július 21. Mai Manó Ház

A Mai Manó Ház Blogon 2012-ben jelent meg Tőry Klára A fényképezés nagy alkotói című könyvének online változata, mely a mai napig az egyik legkeresettebb tartalom oldalunkon. Mivel blogunk egyik nem titkolt célja a fotótörténet népszerűsítése és a fotóoktatás megkönnyítése, Klárával egyeztetve új sorozatot indítottunk, melyben magyar fotográfusok részletes életrajzát és képeit ismerhetitek meg. Mint ahogy az online könyv, ez az anyag is kizárólag a Mai Manó Ház Blogon érhető el.

„Legnagyobb ösztönzője politikai meggyőződése és az emberekbe vetett hite volt”(1) – írta Sugár Katáról monográfiájában Parti Szilvia. De azt is hozzátette, hogy bár megnehezíti a kutatást az, hogy Sugár Kata anyaga szinte megtizedelődött, hagyatékát újra áttekintve azonban egyre árnyaltabbá válik a kép, „ mintha … munkáiban keresztmetszetét kapnánk mindannak, ami a korabeli Magyarország társadalmi, szellemi s művészeti életében meghatározó volt.”(2) „Rögzíteni akarta és át akarta adni … élményeit; a szépséget, a tisztaságot, a szomorúságot, a vidámságot, az erőt vagy az elesettséget; mindazt, amit meglátott, fölfedezett és fontosnak érzett a világból; mindazt, ami érzéseket váltott ki belőle.”(3) Sugár Katától nem maradtak fenn cikkek, tanulmányok vagy más írásos emlékek, képeiben mondta el mély belső meggyőződéssel érzelmeit, gondolatait. Fotótörténetünkben neve szorosan összekapcsolódott a szociofotó mozgalmával, témái, látásmódja, alkotói szándéka, képei formanyelve közel áll a szociofotó másik két nagy művésze, Kálmán Kata és Langer Klára világához, mind a hármuknál meghatározó fontosságú volt az arcokra koncentráló portrék sora. De, mint a monográfiaíró megállapította: ,Mindhármuknál felfedezhetjük azokat az egyéni vonásokat és hangsúlyokat, melyek megkülönböztetik, s egyedivé teszik képeiket.”(4)

00170095_ma_sola_s.jpgFotó: Rév Miklós: Sugár Kata (Sugár Kata ablak- vagy ajtókeretet fest), 1940 © Magyar Fotográfiai Múzeum

1910. szeptember 3-án Kalmár Katalin Ágnesként született Szegeden, jómódú erdélyi zsidó földbirtokos családba. Apja a Temesvárhoz közel fekvő Valkányban volt uradalmi gazdatiszt. Édesanyja korán meghalt. Gyermekkori környezete alapvetően hatott rá, egész életére meghatározta szemléletét, de nem a vidéki földbirtokosok életmódja vonzotta. Élhette volna a jómódú gyermekek gondtalan életét, de már gyermekéveitől kezdve idegenkedett apja világától. Ösztönös lázadó volt, korán felébredt benne a vitatkozó, konvenciókkal szembeforduló nyugtalanság, már fiatalon is élénken foglalkoztatták a társadalmi problémák. Az anyai gondoskodás híján a magányos kislány legtöbb idejét a cselédek között töltötte, parasztgyerekekkel barátkozott. Kezdettől mély empátiával, lelkes érdeklődéssel és segítő szándékkal fordult a szociális problémákkal küszködők, az alsóbb társadalmi rétegek gondjai felé. Langer Klára idézte Sugár Katát arról, hogy későbbi munkásságát milyen mélyen érintették, alakították fiatalkori benyomásai, korán kialakult felelősségérzete: „Uradalmi cselédek, zsellérek között nőttem fel. Gyerekeik játszópajtásaim voltak, ők maguk mesemondó dajkáim, később sok mindenre tanító barátaim. … Mit adhatok cserébe nekik, mivel törleszthetek a sok tőlük kapott élményért, ami sorsukon változtat, ami kemény, nehéz életüket könnyebbé teszi. … Képeimen meg akarom láttatni őket, mindazt, amit tőlük tanultam. Sorsukról akarok beszélni azoknak is, akik … nem látják meg ezeket az igazi emberi értékeket, melyek a legtragikusabb nyomorban pusztulnak.”(5)

Apja féltette a pórnép befolyásától és - hogy lányát elszigetelje a baloldali társaságtól, akikkel Temesváron barátkozott - az előkelő pesti Förstner Intézetbe küldte tanulni. A fiatal lányban itt még jobban megerősödött a baloldali befolyás, amikor összebarátkozott a nagy műveltségű kommunista fizika-matematika tanárnővel, Bauer Irénnel. A szociális problémák átérzése, segítőkészsége először romantikus formában jutott kifejezésre, barátnőjével az intézetből kiszökve meleg ruháikat szétosztogatták a rászorulók között. Hogy kecses mozgású, valódi úrilányt faragjanak belőle, aki addig sem öltözködni, sem társaságba járni nem akart, Madzsarné Jászi Aliz híres, mozgásművészeti iskolájába is beíratták. A szintén itt tanuló Kálmán Kata visszaemlékezése szerint „vidéki, földbirtokos, nagyon gazdag özvegy apja adta be tanulónak, miután lánya se táncolni, se flörtölni nem volt hajlandó, úgy gondolta, ez az elfoglaltság tetszeni fog neki.”(6) „Madzsar Alice – emlékezett rá Palasovszky Ödön – különös lénye és tündöklő szelleme maga köré vonzotta korának íróit, művészeit és gondolkodóit.”(7) A Madzsar iskola a természetes alapokra fektetett, spontán mozgásformákon keresztül az egészséges, szép és természetes mozgásra tanított. Célja a testi, szellemi és lelki egység megteremtése, az egészséges életforma elsajátítása volt. Egyben baloldali értelmiségiek, alkotók szellemi műhelyeként is működött az iskola, ahol a mozgás szépsége, a természetes nőiség, a modern életmód hangsúlyozása mellett a korszerű gondolkodásmód és szellemi műveltség átadása is nagy szerepet kapott. A baloldali eszmék avantgárd formakísérletekkel párosultak a hallgatók színpadi produkcióiban.

Kata Bauer Irén révén ismerte meg Dési Huber Istvánt és feleségét, s rajtuk keresztül a Mentor könyvkereskedés baráti körét, köztük későbbi férjét, Sugár Andor festőművészt. A modern, haladó szellemű irodalmat árusító könyvesbolt az Andrássy úton egyben afféle klub, a baloldali fiatal értelmiség találkozóhelye volt, ahol a hátsó helyiségben előadásokat, vitaesteket tartottak, kisebb kiállításokat rendeztek. Sugár Kata a Mentort látogatva került igazán kapcsolatba a baloldali mozgalmakkal, s ebben a megtermékenyítő szellemi közegben lett ösztönös lázadóból tudatos szocialistává, korának haladó szellemiségű nőtípusává. A Mentorban értesülve József Attila nehéz anyagi helyzetéről, verseskötete több példányát átvette eladásra. Birtokukra szerette volna nyárra meghívni a költőt, de ettől konzervatív szemléletű apja eltiltotta.(8) Sógornője, Dési Huber Istvánné így jellemezte a melegszívű, segítőkész, tevékeny, villódzó szellemű lányt: „Kedves, színes, nyugtalan, kereső ember volt, aki anyátlan gyermekkorától kezdve valami szépet, jót, emberségeset keresett, aminek megteremtésén maga is fáradozott (9) … rendkívül színes ember, okos, művelt, olvasott volt.”(10) Parti Szilvia és E. Csorba Csilla szerint „Sugár Kata valószínűleg sok tekintetben megfelelt a 30-as évek nőideáljának, a ’dinamikus, szép, egészséges, öntudatos, eredményes amazon’ képének.”(11) Parti Szilvia személyiségének kettősségét is hangsúlyozta: „egy nyíltszívű, emócióval teli, gyengéd (olykor gyenge) nőnek tűnik, aki ugyanakkor egy harcos szellemiséget képvisel, s hatalmas erővel tudja kifejezni személyes lázadását vagy éppen rajongását fényképein. Egyszerre volt lírai és drámai alkat.”(12)

Tanulmányai befejezése után apja hazavitte Valkányba, ahol akkor már nem igazán találta helyét. Désiné tudomása szerint Kata baloldali barátságait felújítva Temesváron is illegális tevékenységbe keveredett. Mikor később lebukott, apja csak a hatóság megvesztegetésével érte el, hogy lánya csupán Romániából való végleges kiutasításával ússza meg az incidenst. Pesten egy-két évig gyógytornászként dolgozott, gyermekeket tornáztatott, de ez a munka feltehetőleg nem elégítette ki. A munkáscsaládból származó Sugár Andorral, a Szocialista Képzőművészek Csoportjának egyik alapítójával 1932-ben házasodtak össze. Részt vett férje mozgalmi munkájában, s baráti körük túlnyomó része a szocialista művészcsoport tagjai voltak, köztük Dési-Huberték, Goldmann György, Mészáros László is a csoport tagja volt. Illegális munkáikról nem sokat tudhatunk, hiszen erről a konspiráció szigorú szabályainak megfelelően még barátaiknak, rokonaiknak sem beszélhettek. A képzőművész csoport viszont a Szociáldemokrata Párt szervezeti keretei között legálisan működhetett, összejöveteleket, előadásokat, vitaesteket tartottak, kiállításokat, rajz-kirándulásokat szerveztek, fotómontázs csoportot alakítottak. Sugár Andor tagja volt a Fotómontázs csoportnak, melyben többek között Bass Tibor és Révai Dezső fotográfusokkal dolgozott együtt. A közösen megbeszélt képi ötletek alapján készült fotográfiákat rajzzal és szöveggel egészítették ki, és ezeket a montázsokat illegális röplapokon terjesztették. Talán ez a montázsokkal kapcsolatos tevékenység is közrejátszhatott Sugár Kata fényképezés felé forduló érdeklődésében. Összejöveteleiket gyakran Sugárék Vilmos császár út(13) 22. számú ház hatodik emeleti manzárd műteremlakásában tartották, ahol a legkülönbözőbb témákról vitatkoztak, olykor hajnalig tartó eszmecserékben csapott össze a különböző nézetet képviselők véleménye. Ugyanazon tetőtér alatt lakott több, hasonló gondolkodású művész, mint Ferenczy Noémi, Hincz Gyula. „Olyan otthon volt ez – írta Langer Klára – melynek különös levegője, különös sajátos világa volt. Mindenki otthonra talált benne, akinek köze volt a művészethez, köze volt a szocializmushoz, aki hajlandó volt vállalni, hogy egy téglányit is hozzátesz egy emberibb világ felépítéséhez.”(14) A vitákban főleg az asszony volt az aktív hangadó. „Kata nagyon értelmesen, férfiésszel vitatkozott. Az egyik legértelmesebb nő volt, akivel valaha találkoztam.”(15) – emlékezett e vitaestekre Barta Éva.

Nem tudni konkrétan, hogy Sugár Kata miért akart fotográfus lenni. Ekkor még megélhetési szempont sem motiválhatta, hisz az apja lehetősége szerint mindenben támogatta, minden anyagi segítséget megadott neki, így rövid életében anyagi problémái csak apja halála után voltak. Fotósként később sem volt soha alkalmazásban, azzal foglalkozhatott, ami érdekelte. Még amatőr felvételeket sem készített azelőtt, hogy 1935 körül sógora, Dési Huber István beajánlotta tanulónak Reismann Marian fotóműtermébe, addig a családi képeket is férje fotózta. Langer Klára szerint: „25 éves, mikor fényképezni kezd, mert keres valamit, valami eszközt, amivel ki tudja fejezni magát, el tudja mondani, ami megfogalmazódott benne.”(16) Sugár Kata nagyon hamar ráérzett a fotózás ízére, megtalálta a fotóban a keresett önkifejezési eszközt. Reismann Marian így emlékezett erre: „Amikor Sugár Kata már ott tartott, hogy fényképezőgéppel önállóan kimehetett dolgozni, akkor elmentek (Langer) Klárival a Duna partra, s az ottani élményektől teljesen részegen jöttek haza. … Kata hagyta magára hatni a látványt, s azt fényképezte csak, ami nagyon megragadta. … Nem megfontolt, egészen spontán volt minden tettében.(17) … Sugár Kata volt az egyetlen ember az életemben, aki úgy fényképezett, hogy teljesen beleélte magát abba az emberbe, tájba, történésbe, amit látott. Ő megszűnt, és csak az létezett.”(18) Magára találásához hozzájárulhatott az is, hogy Reismann Marian és a vele egykorú tanítványai között közvetlen hangnem, sőt, baráti viszony alakult ki. Reismann műtermében tanult akkor több, később ismertté vált fotós: Langer Klára, Révai Dezső, Székely Ibolya, Barta Éva. Reismann szerint: „Igen jó barát volt, rendkívül segítőkész. Sok barátja volt, … akikhez tűzön-vízen keresztül ragaszkodott.”(19) … „Kemény bandává verődtünk össze, Kata, Langer Klári, Székely Ibolya és én. Nemcsak a hétköznapokat töltöttük együtt, hanem a szabad időnk nagy részét is.”(20) Kata különösen Langer Klárával barátkozott össze, később is sokat jártak együtt dolgozni, elsőként együtt mentek Nógrádba falvakat fényképezni, majd bebarangolták az országot, Erdélyt.

Az előző évtizedek népzenei irodalmi és népművészeti gyűjtései, Bartók és Kodály munkássága hatására a 30-as évek derekán a városi, polgári körökben fölerősödött a paraszti élet iránti érdeklődés. A falukutató mozgalom számos szociográfiai munka publikálását eredményezte. A hivatalos kultúrpolitika által preferált ’magyaros stílus’ amatőr fotósai a paraszti életnek, idillien romantikus, megszépített képét mutatta. Ezzel szemben Illyés Gyula Puszták népe, (21) vagy Kálmán Kata Tiborc (22) albuma egy másik vidéki Magyarország valóságára ébresztette rá a hiteles feltárásra fogékony közvéleményt. A falujáróknak a valóságot őszintén bemutató, változásokat sürgető törekvései az etnográfiai érdeklődést szociális feladatvállalássá változtatta. 1930-as évek szociofotósai képeikkel nem csupán tájékoztatni kívánták nézőiket, hanem gondolatokat, érzéseket, sőt, esetleg tetteket is ki akartak váltani munkáikkal. Németországban az Arbeiterfotografie mozgalom, Szlovákiában a Sarló-mozgalom Kassák Lajos Munka-köréhez hasonlóan csoportba szervezte a társadalmi problémák kritikus hangvételű felmutatását célul kitűző szociofotósokat. A Kassák-kör szervezett csoportosulásán kívül több hazai alkotó dolgozott önállóan, egymástól függetlenül, vagy alkalmanként egy-egy alkotótárshoz csatlakozva – mint Sugár Kata és Langer Klára - a szociofotó szellemében. Sugár Kata pályakezdésének idején Magyarországon és világszerte is az élet minden területén jelentkező, súlyos társadalmi-gazdasági-szociális válsággal szembesültek a valóság jelenségei iránt érzékeny alkotók. Ennek törvényszerű következményeként különösen a baloldali érzelmű értelmiségiek körében felfokozott érdeklődés jelentkezett a szociális problémák iránt. 

Magyarországi felvételek a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből
Id. Szabó Miklós, Hollókő, 1938
Jegenyesor, Balaton-felvidék, 1940 körül
Halászok, 1941 
Duna-parti munka III., 1941
Aratás, 1938
Disznóhajtás, Hollókő, 1938 
Hollókői menyecske, 1938

Sugár Kata sokat bolyongott az országban, a Teleki tér emberpiacától a falvak, tanyák lakóinak világáig. Ugyanaz a témakör foglalkoztatta, bármerre járt, az országot járva, vagy olaszországi vándorútjain, Nógrád megyében a népviseletet, a paraszti hagyományokat ma is őrző Hollókőn, vagy a bányásztelepüléseken, vagy a pesti Duna-parton: a parasztok és munkások hétköznapi életét, szociális problémáit fényképezte. Természetességre törekedett, emberábrázolásait, portréit sosem állította be, hanem kivárta a kedvező, őszinte pillanatot, melyben a modell személyiségét ragadhatja meg. Képei túlnyomó többségüket szabadban, természetes világításnál készítette. A perifériára szorult emberek számos típusát örökítette meg, nincsteleneket, hajléktalanokat, munkanélkülieket, a Teleki tér munkára váró kubikusait. Életművében a parasztokról, munkásokról készült portrék foglalják el a legnagyobb teret. Hevesy Iván - aki szerint „a szociofotó esetében az arc magát az emberi sorsot fejezi ki”(23) - „lelket, sorsot tükröztető fejek, arcok szuggesztív erejű tolmácsolójának”(24) nevezte Sugár Katát, aki „modelljeit ösztönösen úgy válogatta ki, illetve úgy emelte ki a valóságból, a látomány pillanatának izzásában, hogy bennük mélységesen tükröződjék az érzelmi túlfűtöttség.”(25) Sugár Kata mély átéléssel a látvány mögött jellemet és sorsot ábrázolt. Parti Szilvia írta: „Művészetét leginkább az ’ösztönösséggel’ jellemezhetnénk.(26) … Személyiségét és munkásságát is elsősorban érzelmei határozták meg és irányították. A fennálló rendszerrel való szembenállását és az általa értékesnek vélt dolgokat fényképezőgépe segítségével fejezte ki és mutatta meg. Élményeit realista igénnyel és modern, avantgárd fotós szemlélet elemeinek felhasználásával rögzítette.(27) … Az öntudatos, vagy félszeg tekintetek, az összezárt vagy mosolygós ajkak, a barázdált arcok mind egy-egy sorsot rejtenek, s mélységekről árulkodnak. A balladákba illő, sötét kendőkbe burkolt parasztasszony-fejek drámai erőt sugároznak.”(28) Sugár Kata képeinek érzelmi túlfűtöttsége, megmozgató ereje a nincstelenek sorsával való közösség-vállalásából, mélységes együttérzésből ered, hogy sorsuk felmutatásával lázadjon az embertelen világ ellen. Szinte eggyé válik alakjaival, bennük saját egyénisége is kifejezésre jut, művészi hitvallását alakjai juttatják kifejezésre. Intellektusa és érzelmei együttesen segítették mondanivalója igazságának, a társadalmi igazságtalanságok feltárásának képpé formálásában. Király Zoltán szerint: „mélyen érző, lelkes, igazságszerető asszony” … a realista fotoművészet jelentős személyisége, (aki alakjait) oly emberi közelségbe hozza, hogy a jellemek és érzelmek gazdag hullámzásában észrevétlenül juttatja kifejezésre együttérzését és eszmei mondanivalóját.”(29) Portréi típusok, kort és társadalmi osztályt, réteget képviselnek, de egyben árnyalt, színes egyéniségek is, az emberi sors és a lélek visszatükrözése egyaránt fontos volt számára. Langer Klára megállapításával szólva munkássága „korkép a harmincas évek kemény világáról, az élet, a munka, a táj sivárságáról a művészet egyszerű, de nagyon kifejező, nagyon meggyőző eszközeivel.”(30)

Alakjai többnyire szegénységük, elnyomottságuk ellenére sem megtörtek, teli vannak élettel, életkedvvel, önérzet, erő, magabiztosság sugárzik róluk. Munkás- és bányász-modelljeinek arca, tartása komoly, nyugodt, nem az elesettség, csüggedés jellemzi őket. Langer Klárát idézve: „Sugár Kata mélységesen szerette az embereket, hitt erejükben, élni akarásukban, tisztességükben – képein lázadozva vallotta, hogy ezek az emberek többek, nagyszerűbbek, erősebbek, semhogy örökre kiszolgáltatott koldusok legyenek.”(31) Ilyen vagány, erőteljes figura a Rakodómunkás, aki vidáman, hetykén, erejét érezve és éreztetve, önérzetesen néz szembe velünk. Szabó Miklósné, a hollókői parasztasszony - akinek portréja a szocializmus idején sajátos módon a Proletárasszony címet kapta - nagy, szögletes formákból mintázott, markáns arca, fejét dacosan felvető mozdulata egyaránt magába sűríti az egyén és a mögötte álló tömegek ellenállását, erejét, önbizalmát, elpusztíthatatlanságát. Monumentális erejű szimbólumot érzünk Sugár Kata több portréjában, Király Zoltánnal szólva „a külső erők elleni küzdelem felemelő szépségét hirdetik, … nem egy osztály bukását, hanem perspektíváját … tárják elénk.”(32) Sugár Kata munkásságának jelentős részét kitevő gyermekfotói harmóniát árasztanak. Baráti körének gyermekeiről, a Duna-parti srácokról és a falvak szegény sorsú paraszt- és bányász-gyermekeinek arcképeiről is irántuk érzett szeretete, gyengédsége érződik. A legszomorúbb arcokban is a bennük rejlő szépséget, kedvességet mutatta meg, gyermekképei sokszor derűt, játékosságot sugároznak. Nem idealizálta gyermekekről készített zsánerképeit sem, mezítlábasként látjuk a falusi kislányt, vagy az ökröt vezető, nehéz feladatával birkózó hollókői kisfiút, szintén nem játék közben mutatja a munkájára ügyelő kiskondást, vagy a kisöccsét pesztráló ’anyahelyettes’ lánykát. Ezeket a Hollókőn készült felvételeket egy világ választja el a ’magyaros stílus’ amatőr-fényképészeinek kiállításokra vagy idegenforgalmi célra ugyanitt készített idillikus, álomvilágba ringató ’gyöngyösbokrétás’ képeitől. Sugár Kata gyermekképein egyben kifejeződik az irántuk érzett felelősségérzete is. „Sokat kell értük tenni, hogy elmúljon tekintetükből a félelem, a szomorúság, a bizalmatlanság.”(33) – idézte Langer Klára Sugár Katát.

Sugár Kata ugyancsak fotózta, azokat a témákat, amiket a nemzetközi művészi fotókiállításokon, a ’szalonokon’ sok sikert arató ’magyaros stílus’ amatőrjei is kedveltek, s melyek népszerűek voltak a képes magazinokban: zsánerképeket, munkajeleneteket, gyermekfotókat, tájképeket, falurészleteket, állatfotókat. Jogosan állapította meg Parti Szilvia, hogy „A korszak publikációit átlapozva kiderül, hogy a társadalmi elkötelezettségű fényképészek is készítettek ’magyaros stílusú’ képeket. A két csoport semmi esetre sem választható el egymástól kategorikusan.” Sugár Kata képei mégsem rokoníthatók a ’szalonfotós’ amatőrök képeivel, sem megrendezettség, sem idilli szépségkultusz nem olvasható le róluk. Falusi témájú életképein elsősorban a paraszti, földművelő munka jelenetei dominálnak, de az ünnepi pillanatokat, az ünneplőbe öltözött, templomba igyekvő asszonyokat is megörökítette. „Ezek a fotók mindenekelőtt döbbenetes tárgyilagosságukkal hatnak… – írta Perneczky Géza – olyan mély és igaz rétegekig hatolt, ami messze meghaladja a belénk rögződött képzeteket.(34) … Sugár Kata ismerte a falu lakóinak, a természettel küzdő és sokszor archaikus szegénységben élő embereknek méltóságérzetét és tisztaságát, erkölcsi erejét, … a tájban mozgó emberek sem a festői természet színpadán élnek, hanem a munka és az ünnepi pillanatok megszabott ritmusában, a kollektív törvények keretei között.(35) … egy-egy tájegység, nép és foglalkozás mögött észrevette a történelmi múltat is, az időtlent és a változatlant, … jelenvalóvá tette az egyes arcok, az egyes események mögött a történelmi távlatot.”(36) Parti Szilvia szerint Sugár Kata „A munkás alakját, a munka világát megörökítő alkotásaiban szociális mondanivalóján túl, kifejezésre juttatta csodálatát is, melyet a munkát végző ember látványa ébresztett benne.”(37) Munkásokat ábrázoló munkajelenetei közül a Dunaparti munka emelkedik ki, mely a konkrét jeleneten túlmutatva, általánosító erejénél fogva nagy erejű jelképpé vált. A homoklapátoló munkás vetett árnyékkal megismételt mozdulata, hátulról fényképezett, homokdombba rajzolódó, izzadt hátú, görnyedő alakja a nehéz fizikai munka gyötrő, embert megalázó jellegét fogalmazta meg. A hatást fokozza, hogy az alakot hátulról mutatva a konkrétság, az arc megmutatása nélkül általánosító jelleget, szimbólumteremtő erőt nyer az ábrázolás. Szintén a látvány mögé tekintő jelképet látunk a vigasztalanul szürke tónusokkal megjelenített pilisszentléleki tájban láttatott Legelő gebe képében. Mint ahogy Tornyai János izgatott kontúrokkal, expresszív színekkel festett ló-ábrázolásánál is természetesnek érezzük a ’Bús magyar sors’ címadást, úgy Sugár Kata képét sem csupán egy állatfotóként, hanem a szegénység, a nyomorúság szimbólumaként fogadjuk el. Általánosító erőt ér el az erős ráközelítéssel, az arc, az alak, a testtartás mellőzésével a szűk képkivágású Kubikuskéz is, a kérges, kemény, erős kéz a nyugodt, magabiztos erőt sugallja. Tájképein megkapó líraisággal idézi meg az adott vidék hangulatát. 

Fotóin a formai elemeket a kifejezendő tartalomnak rendelte alá, realista módon rögzítette témáit, tartózkodott az öncélú formajátékoktól. „Képeit nagyon egyszerű eszközökkel formálta meg. – állapította meg Langer Klára - Szinte a képszerkesztés legelengedhetetlenebb elemeit használta csak. Nem kizárólag a nagy fény-árnyék hatások, nem külsőséges díszítőelemek jellemzik formanyelvét, a legkülönbözőbb összetevőket alkalmazza eszmei mondanivalója kiemelésére.”(38) Képeinek megformálásában is a haladó, újító tendenciák hatása érvényesült. Kompozícióiban, képszerkesztésében az új művészeti törekvések, a modern avantgárd fotográfia elemeit, a Neue Sachlichkeit (Új Tárgyiasság) kifejezésmódjának eszközeit - a tárgyilagosságot, az élességet, anyagszerűséget - alkalmazta. Szívesen élt az expresszionizmus kifejező eszközeivel, az átlós beállítás, az újszerű nézőpont, a szűk képkivágás nyújtotta lehetőségekkel is. „Sugár Kata attól az avantgárd hullámtól kapta művészete indítékait, amely a szociális elemekkel gazdagodva, a realitások új felmérésének igényével összeforrva jelentkezett a két világháború között.”(39) – írta Perneczky Géza. Szűkszavú, formailag is fegyelmezett képeinek hangvételére heves érzelmi túlfűtöttség jellemző. „Sugár Kata fényképeibe, információhordozó, dokumentáló szerepükön túl, mindig belesűrűsödik az átélésnek, az élmény befogadásának intenzitása is. A fotográfusnő olyan nézőpontból tudta megmutatni témáit és modelljeit, hogy ’látleletei’ mintegy pszichológiai többlettartalmat kaptak, melyben nemcsak az ábrázolt személy, hanem a fotográfus egyénisége is kifejezésre tudott jutni.”(40) - állapítja meg Parti Szilvia. A kifejezés kiemelésére, a belső dinamika érvényesítésére szívesen használta a plasztikus hatású súrlófényt, az erőteljes fény-árnyék kontrasztot.

Apja halála után az Erdélyben maradt vagyonból Katát teljesen kiforgatták, életének utolsó éveiben szűkös körülmények között élt. Addig a fényképezést nem megélhetés céljából űzte. Néhány alkalommal vállalt fotós megbízást pénzkereset céljából, de szívesen csak óvodásokat, vagy a baráti kör gyermekeit fényképezte. Esküvőkön, ünnepségeken is fotózott, de ezek a munkák – bár a mesterség követelményeinek megfelelve tisztességesen megcsinálta ezeket - nem igazán sikerültek, nem elégítették ki a megrendelők elvárásait. Sógornője említette, hogy amikor megbízást kapott, hogy a mezőgazdasági kiállításon fényképezzen „csodálatos képeket csinált, csak éppen használhatatlanokat. Annak a társadalomnak, annak a rétegnek nem felelt meg.”(41) Fényképei olykor megjelentek a korabeli képeslapokban, a Pesti Napló Képes Mellékletében, A képben, a Magyar Nemzet mellékletében, a Szellemi Honvédelem Naptárában, a Pester Lloydban, sőt, még az idilli, népies jeleneteket, pozitív hangulatú képeket kedvelő, konzervatív szemléletű divatos képes hetilapban, az Új Időkben is 13 képét, köztük két címlapot is közöltek 1940-42 között Sugár Katától.(42) Természetesen túlnyomórészt nem társadalomkritikát érzékeltető szociofotói, hanem könnyedebb hangvételű, e szempontból semleges képek - falusi portrék, munkajelenetek, zsánerképek mellett gyermekfotók, tájképek, állatfelvételek, olaszországi úti képek - kaptak publikálási lehetőséget. 

A galériában látható képek - melyeket a fotóra kattintva találsz - az Új Időkben jelentek meg 1941-ben és 1942-ben.

A Sugár házaspár sokat kirándult, több külföldi úton is volt. 1936-ban az észak-olasz városokat, a következő évben Olaszország déli részét és Szicíliát járták be, 1941-ben újra olaszországi körúton jártak, 1938 nyarát Hollókőn töltötték. Utazásain sem a csodás olasz műemlékeket fotózta, hanem a szegénységben élő hétköznapi embereket. Az Assisiben háttal álló, szürke tónusú öregasszony képe is a szűkösséget. a sivárságot sugallja. Az 1937-es év jelentős munkái szicíliai kikötői munkásokról, a Teleki tér kubikusairól, munkanélküliekről és a Duna-parti srácokról fotózott sorozatai. Rövid pályájának legtermékenyebb esztendeje az 1938-as év volt, hollókői sorozatán kívül ekkor készültek emlékezetes portréi a salgótarjáni és zagyvapálfalvi bányászokról, szénlapátolókról, bujáki, nógrádsipeki, hollókői, parasztokról, képsorok aratásról, Duna-parti munkáról. 1939-40-ből kevesebb képe maradt fenn. Végső fellángolásként 1941-ben élete utolsó boldog nyarán Olaszországban főként halászokról fotózott portrékat és munkajeleneteket, Pesten a Kőtörő sorozata készült. Kettőjük munkásságában férjével határozott kölcsönhatás érezhető. Gyakran fedezhetünk fel közös motívumokat, hasonló részleteket, típusokat Kata fotóin és férje festményein, hiszen útjaikon közös élmények érték őket, ugyanazok a dolgok iránt érdekelődtek, ugyanazokat a témákat örökítették meg. Nemcsak munkaábrázolásaikon dolgoztak fel hasonló témákat, ki-ki a saját kifejezési eszközével, - szénhordókat, szicíliai halászokat, olvasó munkást festettek és fotóztak - de tájképeiken is feltűnnek a hasonló motívumok, mint például a hollókői feszület. Tematikájuk mellett képszerkesztési eszközeik is sok hasonlóságot mutatnak. Sugár Kata férje művészetének inspirálója, egyben kemény kritikusa is volt, s hatott festői látásmódjára, elsősorban kompozícióinak fotószerűen merész képkivágásában.

Olaszországi felvételek a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből
Kisfiú II., Siracusa, 1941
Pisa, 1936 körül
Proletárfej, Olaszország, 1937 körül
Öregasszony, Assisi, 1936
Kikötői munkás, Bari, 1937
Szicíliai halászgyerekek, 1941

Fotográfusi pályája hét-nyolc év után tragikusan félbeszakadt, idegrendszere súlyosan megbetegedett, pszichoanalízisre járt, többször kezelték kórházban. Életének utolsó éveiben már súlyos beteg volt, tehát alig 8 év eredménye mindazon fénykép, ami megmaradt tőle. Fotóanyagának javát 1936 és 1941 között készítette. Rövid működése alatt – a lapokban megjelent képein kívül – nem nyílt lehetősége a nyilvános bemutatkozásra. Pszichés állapota súlyosbodott, ennek következményeként 1941-re házassága is megromlott, férje elköltözött. 1943-ban egészségi állapota válságosra fordult, több öngyilkossági kísérlete volt. Saját művészetének értékével kapcsolatban is teljesen elbizonytalanodott, az utolsó, végzetes alkalom előtt munkássága nagy részét megsemmisítette. 1943. december 22-én halt meg Budapesten. Jelenleg ismert, alig több mint 300 képből álló megmaradt anyagát sógornője, Dési Huber Istvánné és barátnője, Langer Klára mentette meg, gyűjtötte össze, gondozta. 

Töredékben fennmaradt hagyatékából összeállított első életmű-kiállítását csak halála után 17 évvel mutatta be 1960-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az emlékkatalógus szövegében írta Dési-Huber Istvánné: „Nem egy szokványos fotográfus munkáiról van szó, hanem olyan emberéről, aki egy embertelen korban művészi eszközeivel a nincstelenek sorsát kívánta megmutatni, ezzel is lázadva e sorsok ellen. Képeiből árad a szeretet, a keményen dolgozó munkásokkal és parasztokkal való együttérzés.” A magyar fotóművészet nagyjainak emléket érdeme, hogy Sugár Kata munkásságáról 1968-ban a Corvina Kiadó Fotóművészeti Kiskönyvtár sorozatában Perneczky Géza előszavával kismonográfa látott napvilágot. Sugár Kata munkássága az 1960-as évektől egyre inkább elismert és számon tartott részévé vált fotótörténetünknek. 1966-ban a Magyar Nemzeti Galériában A magyar fotoművészet 125 éve(43), és 1981-ben a Műcsarnokban megrendezett Tény-Kép. A magyar fotográfia története 1840-1981.(44) című átfogó fotótörténeti kiállításokon is méltóképpen szerepeltették munkáit. 1987-ben a két világháború között dolgozó magyar női fotográfusok munkáiból Rómában rendezett kiállításon(45) mintegy 60 képe volt kiállítva. Foglalkozott vele E. Csorba Csilla Magyar fotográfusnők 1900-1945.(46) című, 2000-ben kiadott könyve, és 2002-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum e témájú kiállítása.(47) Kecskeméten a Magyar Fotográfiai Múzeum 2007-ben életmű-kiállítást(48) rendezett munkáiból és ezzel egy időben jelentette meg A magyar fotográfia történetéből című sorozatában Parti Szilvia Sugár Kata monográfiáját. 12 magyar fotóművésznő egyikeként szerepel a francia kiadású női alkotóművészek nemzetközi enciklopédiájában.(49)

Fotósaink egy része - különösen 1977-től a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagjai, majd 1981-től a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelep résztvevői - a magyar dokumentarista fényképezés, a szociofotós örökség folytatásának programjával szándékozták koruk problémáit a szociofotósok – köztük Sugár Kata - által nyújtott példa, magatartásminta alapján megfogalmazni. (2019. június, Tőry Klára) 

A galériában látható felvételeket - melyeket a képre kattintva találsz - a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye őrzi.

 

(forrás: fotomuzeum.hu; adtplus.arcanum.hu)

Válogatott irodalom
Könyvek, cikkek Sugár Katáról:

In: Hevesy Iván: A magyar fotoművészet története. Bibliotheca, Budapest, 1958.
Perneczky Géza: Sugár Kata munkássága. Fotóművészeti Kiskönyvtár, Corvina, 1968.
In: Tőry Klára: A magyar fotográfia útja. A szociofotó. TV szakszöveg, 1973., vetítés: 1977.)
In: Nel raggio dell’ utopia. L’ esperienca fotografica ungherese tra le due guerre. Cataloghi Marsilio, Venecia, 1987.
In: Albertini Béla: A magyar szociofotó története a kezdetektől a második világháború végéig. A magyar fotográfia történetéből 9., Magyar Fotográfiai Múzeum, 1997.
In: E. Csorba Csilla: Magyar fotográfusnők 1900-1945. Enciklopédia, 2000.
Parti Szilvia: Sugár Kata. A magyar fotográfia történetéből 46., Magyar Fotográfiai Múzeum, 2007.
In: Dictionnaire universel des créatrices: Tőry Klára: Sugár Kata. Dictionnaire et encyclopédie (coffret), sous la direction d'Antoinette Fouque, Béatrice Didier et Mireille-Calle Gruber, 3 vol. Paris, Édition des Femmes, 2013.
Hevesy Iván: Emlékkiállítás Sugár Kata fényképeiből a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Magyar Nemzet, 1960. jún. 16.
Dési Huber Istvánné: Sugár Kata emlékkiállítás (katalógus előszó). Petőfi Irodalmi Múzeum, 1960.
Langer Klára: Sugár Kata. Fotó, 1960/7.
Király Zoltán: Gondolatok Sugár Kata kiállításáról. Fényképművészeti Tájékoztató, 1961/3.
In: Tőry Klára: A magyar fotográfia útja. A szociofotó. 1973 (TV szakszöveg 3. rész, vetítés: 1977.)
Kincses Károly: Már régebben halott, mint ahány évet élt… Fotóművészet, 1986/2.
Parti Szilvia: Töredék. Sugár Kata életműve. Fotóművészet, 2005/5-6.

Lábjegyzetek

1 Parti Szilvia: Sugár Kata. A magyar fotográfia történetéből 46., Magyar Fotográfiai Múzeum, 2007. 69. o.
2 Parti Szilvia: i. m. 10. o.
3 Parti Szilvia: i. m. 86. o.
4 Parti Szilvia: Töredék. Sugár Kata életműve. Fotóművészet, 2005/5-6. 111. o.
5 Langer Klára: Sugár Kata. Fotó, 1960/7. 242. o.
6 Idézi: Hevesy Iván és Kálmán Kata Könyve. A magyar fotográfia történetéből 15., Magyar Fotográfiai Múzeum – Glória Kiadó, 1999. 132. o.
7 Idézi: Parti Szilvia i. m.16. o.
8 Kincses Károly: Már régebben halott, mint ahány évet élt… Fotóművészet, 1986/2. 5. o.
9 Dési Huber Istvánné: Sugár Kata emlékkiállítás (katalógus előszó). Petőfi Irodalmi Múzeum, 1960.
10 Idézi: Kincses Károly i. m. 8. o.
11 Idézi: Parti Szilvia: Töredék. i. m. 110. o., E. Csorba Csilla: Magyar fotográfusnők 1900-1945. Enciklopédia, Budapest, 2000. 11. o.
12 Parti Szilvia: Sugár Kata. i. m. 84. o.
13 Ma: Bajcsy-Zsilinszky
14 Langer Klára: i. m. 242. o.
15 Idézi: Kincses Károly i. m. 8. o.
16 Langer Klára: i. m. 242. o.
17 Idézi: Kincses Károly i. m. 6. o.
18 Idézi: Kincses Károly i. m. 8. o.
19 Idézi: Kincses Károly i. m. 8. o.
20 Idézi: Kincses Károly: „Fotó Marian”. Fotóművészet, 1986/4. 47. o.
21 Illyés Gyula: Puszták népe. Nyugat, Budapest, 1936.
22 Tiborc. Kálmán Kata fényképei, Móricz Zsigmond és Boldizsár Iván írása. Cserépfalvi, Budapest, 1937.
23 Idézi: Parti Szilvia: Sugár Kata. i. m. 52. o.
24 Hevesy Iván: Emlékkiállítás Sugár Kata fényképeiből a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Magyar Nemzet, 1960. jún. 16. 4. o.
25 Hevesy Iván: A magyar fotoművészet története. Bibliotheca, Budapest, 1958. 140. o.
26 Parti Szilvia: i. m. 86. o.
27 Parti Szilvia: i. m. 85. o.
28 Parti Szilvia: i. m. 68. o.
29 Király Zoltán: Gondolatok Sugár Kata kiállításáról. Fényképművészeti Tájékoztató, 1961/3. 24. o.
30 Langer Klára: i. m. 242. o.
31 Langer Klára: i. m. 243. o.
32 Király Zoltán: i. m. 24., 25. o.
33 Langer Klára: i. m. 243. o.
34 Perneczky Géza: Sugár Kata munkássága. Fotóművészeti Kiskönyvtár, Corvina, 1968. 7. o
35 Perneczky Géza: i. m. 8. o.
36 Perneczky Géza: i. m. 10. o.
37 Parti Szilvia: i. m. 70. o.
38 Langer Klára: i. m. 243. o.
39 Perneczky Géza: i. m. 11. o.
40 Parti Szilvia: Töredék i. m. 113. o.
41 Idézi: Kincses Károly: i. m. 7. o.
42 Közli: Parti Szilvia: Sugár Kata i. m. 73. o.
43 A magyar fotóművészet 125 éve. (rendezte: Magyar Fotóművészek Szövetsége) Magyar Nemzeti Galéria, 1966. november - december,
44 Tény-Kép. A magyar fotográfia története 1840-1981. Műcsarnok, 1981. december 19. – 1982. január 31.
45 Nel raggio dell’ utopia. L’ esperienca fotografica ungherese tra le due guerre. Roma, Istituto Nazionale per la grafica Calcografia, 1987. november, (katalógus: Cataloghi Masilio, Velence, 1987). Ű
46 E. Csorba Csilla: Magyar fotográfusnők 1900-1945. Enciklopédia, Budapest, 2000.
47 Női szeszély? Magyar fotográfusnők 1900-1945. Petőfi Irodalmi Múzeum, 2002.
48 Sugár Kata (1910-1943) életműve. Magyar Fotográfiai Múzeum, 2007. november 10. - 2008. január 6.
49 Dictionnaire universel des créatrices: Tőry Klára: Sugár Kata. Dictionnaire et encyclopédie (coffret), sous la direction d'Antoinette Fouque, Béatrice Didier et Mireille-Calle Gruber, 3 vol. Paris, Édition des Femmes, 2013.

Tőry Klára magyar fotográfusokról írt részletes életrajzainak listáját ITT találod.