Magyar jókedv és szomorúság (1938) – 55 oldalas színes riport hazánkról az amerikai National Geographicban

Magyar jókedv és szomorúság (1938) – 55 oldalas színes riport hazánkról az amerikai National Geographicban

2019. október 17. Mai Manó Ház

A National Geographic Magazin első száma 131 évvel ezelőtt, 1888. október 17-én jelent meg füzetszerű, téglaszínű borítóval, kettőszáz példányban, melyeket a National Geographic Társaság tagjai kaptak meg. A magazin eleinte még rendszertelenül, de 1896 januárjától már havonta jelent meg. Az arculatot nagyban meghatározta a Lumière testvérek által szabadalmaztatott technika, amely az első, újságírásban is használható eljárás volt színes fotók megjelenítéséhez. A legelső ilyen autokróm fényképet 1914 júliusában láthatták a folyóirat olvasói. Az első időkben kifejezetten a földrajzi oktatás céljait szolgálta, később azonban témaköre fokozatosan kiszélesedett, geológiával, botanikával, zoológiával, csillagászattal, történelemmel és néprajzzal is foglalkozni kezdett.
Az első magyar vonatkozású hír 1901 áprilisában jelent meg: Triesztből egy osztrák-magyar hajó indult Föld körüli útra, fedélzetén egy különleges kiállítással; amely a Monarchia életét, gazdaságát mutatta be. 1907-ben közölték az első, valódi cikket Magyarországról a Szent István-napi ünnepséggel kapcsolatban.
A legnagyobb terjedelemben a 140 oldalas, angol nyelvű folyóiratban a nyolcvanas évek végéig 1914-ben nyolcvanhárom, 1938-ban ötvenöt és 1971-ben negyvenegy oldalon emlékeztek meg rólunk. Az alapfelállás többnyire az volt, hogy a magazin egy munkatársa és egy fényképésze a tématerületre utazott, ahol eltöltöttek néhány hetet, megírták beszélgetéseiket, benyomásaikat és rengeteg fotót készítettek.

Mai bejegyzésünkben az 1938-ban publikált 55 oldalas cikk különleges képeiből válogattunk. A Magyar jókedv és szomorúság című cikket John Patric írta, amelyet saját maga és a blogunkon már korábban bemutatott Hans Hildenbrand, valamint egy Vadas Ernő fotó mellett Balogh Rudolf színes és fekete-fehér képeivel illusztrálták.
Különösen kedves az az egészoldalas kép, amelyet az egyik kis vendéglőben ő maga készített és amelyet mi is közlünk. – olvashatjuk az Est 1937. decemberi számában. Mr. Patric kitűnő képet ad Pécsről és a híres Zsolnay-gyárról, majd Budapesten riportot készített a nyolcvanéves Carlotta Felicianáról Liszt híres tanítványáról. Igazi amerikai újságíróhoz méltóan a kirándulásra automobilt vásárolt, ha mindjárt csak egy parányi kétüléses kocsit is. Útjuk első állomása Kecskemét és a bugaci puszta volt. Remek fényképek versenyeznek remek leírásokkal, melyekben dicsérte Budapestet, a kávéházakat és a Váci utcát is.
Még mindig jó pénz a pengő - írja -, egy dollár öt pengőt ér. Az utcákon főleg FIAT autókat lehet látni, 600 főre jut egy autó. A kilencmilliós országban tehát mintegy 15000 személygépkocsi közlekedik. A részben színes képanyagban láthatunk őrségváltást a Várban, operaházi előadást, kaszásokat és marokszedőket, karácsonyi kántálókat, ruhasulykolókat, bábolnai ötösfogatot, kecskeméti barackvásárt, vülásszarvú szürkegulyát Bugacon, mezőtúri fazekast, de még húsvéti locsolást is. – melyről büszkén számoltak be a magyar nyelvű napilapok.

John Patric – aki 1937-ben közel három hónapot töltött hazánkban – azzal kezdi a cikkét, hogy Magyarországon még húsz év után is félárbócra bocsátva lengenek a zászlók, mert a hazafias magyarok sohasem tudják elfelejteni elvesztett területeiket. Az amerikai író – akivel még Horthy Miklós kormányzó is találkozott – egy dunai vontatógőzössel is utazott és hat napig a hajó parányi kormányosfülkéjében lakott, hogy egészen közelről ismerje meg a Budapest – Mohács vonal környezetét és lakóit.
"A színes képek legnagyobb része népviseletet mutat be. Mr. Patric november végén járta be a vidéket Balogh Rudolffal és így a téli időre való tekintettel a felvételek legnagyobb része szobában, mesterséges világítás mellett készült. Egyik-másiknak művészi tökéletessége mégis valósággal meglepő. Eredetiségben a színes felvételek közül az első helyet az a Bugacon készült kép érdemli meg, amely négy piros-pettyes ruhába öltözött kecskeméti fiatal leányt ábrázol, amint az idegenek részére nyárson sütött csirkéket forgatják." - írták a Budapesti Hírlap 1938. február 13-i számában, majd így folytatták: "De reméljük, hogy az eredeti felvételekben s az alattuk közölt szövegekben elég csábító erő lesz ahhoz, hogy a lap amerikai olvasói necsak a képeket nézzék meg, hanem elolvassák Mr. Patric beszámolóját is budapesti tartózkodásáról és vidéki útjairól, mert ez a beszámoló a képeknél is érdekesebb és eredetibb."
A magazinban megjelent cikket különösen élvezetessé teszi Mr. Patricnak kedves angolszász humora és meleg szíve. „Két héten át utaztunk apró Topolinónkon a Duna melletti falvakban — írja cikke egy másik helyén. — Ételeiknek íze álmaimban még évek múlva is számban lesz, szörnyű útjaik emléke pedig lidércnyomásként fog visszatérni. De azért mindig olthatatlan honvággyal fogok visszagondolni vendégszeretetükre”. 

Mai bejegyzésünkben a National Geographic 1938 januári számában megjelent fekete-fehér és színes képekből válogattunk. A magazin eredeti példánya, valamit a teljes repertórium digitális változata megtalálható az október 15-én huszadik születésnapját ünneplő Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár gyűjteményében. 

A galéria megnyitásához kattints a képre!

(forrás: nationalgeographic.com; adtplus.arcanum.hu)

A galériában látható fotográfusok további képeiből itt találsz egy-egy válogatást:

Balogh Rudolf élete és ritkán látott képei - Tőry Klára írása
Hans Hildenbrand: Magyarország színesben
Vadas Ernő, egy World Press Photo díjas fotográfus képei