New York és Budapest - Vékás Magdolna kő- és fémlapokra készített különleges képei

2019. december 11. Mai Manó Ház

Vékás Magdolna a fotó-anyagiságot rendkívül érdekes projektben fejlesztette és tágította a végletekig. A fém- és kőlapokra nagyított képek két, az ArtPhoto Galéria termeiben megrendezett kiállításon különleges kapcsolatba kerülő város, New York és Budapest világát mutatják be a fotográfia történetében teljesen unikális megjelenési formában. A képek anyagisága összekötődik a városok fizikai valóságának érzetével, azzal a megfoghatatlan hangulattal és kulturális telítettséggel, amely kollektív emlékezetünkben azok képét újra és újra előhívja.
Vékás Magdolna 2002-ben járt New Yorkban, ahogy egy interjúban fogalmazott, fenntartásai voltak a várossal kapcsolatban, egy hideg, rideg, üveg-acél-beton városra számított, de végül nem ezt találta. Véleménye megváltozott, és egy európai szemmel is élhető városba került. A fényképezést nem tervezte meg, nem nézett utána az épületeknek, azt gondolta, hogy majd amit érdekesnek lát, azt fényképezi le. A képeket közel tíz évig nem nagyította le, mert az általa használt technikákat (cianotípia, albumin) nem szerette volna használni. Végül az Országos Széchényi Könyvtár hírlaprestauráló műhelyének Hold utcából való költöztetése adott ötletet neki, mikor az ott dolgozó ismerősei felhívták, hogy nézze át a selejtezésre vátó fotóanyagokat. Itt talált egy dobozban ofszetlemezeket, és ekkor döntötte el, hogy az évekkel azelőtt a New York-i, analóg technikával készült fekete-fehér sorozatot fotóemulzió segítségével erre az anyagra szeretné előhívni.
Az eljárás lényege röviden; a fototechnikai szaküzletekben kapható kocsonyás emulziót sötétkamrában, piros vagy zöld fénynél fel kell melegíteni, mikor ez felolvadt, kiöntjük egy kis tálba és egy ecsettel felkenjük bármilyen hordozóra (fém, fa, kő). Ezt néhány napig hagyjuk állni, hogy a felvitt anyag megkeményedjen, majd ezután ugyanúgy lehet rá nagyítani, mintha az egy fotópapír lenne. 
Miután Vékás Magdolna a New York-i sorozatot a Kolta Galériában bemutatta, elkezdett gondolkodni azon, hogy megpróbálja megkeresni ezeknek a fémlapra előhívott képeknek a budapesti megfelelőjét. Mivel Budapestet inkább kővárosnak tartja, ezért a két város közti ellentétet hangsúlyozva a Budapesten készült képeit a fent ismertett technika segítségével egyenként 10.5 kg-os tömör mészkőtáblákra hívta elő.

A Fotóhónap programsorozat részeként bemutatott, az ArtPhoto Galériában 2019. december 20-ig látogatható kiállítás képeiből a képre kattintva találsz egy válogatást. 

(forrás: fotohonap.hu)

A legrégebbi, épségben fennmaradt dagerrotípiát Budapestről (1844) ITT, New Yorkról (1840) pedig ITT találod.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása