„Csak egyszerű fotográfia, mely ép oly hü, mint az, melynek másolatát olvasóink a lap elején találták” – a Vasárnapi Ujság szerkesztőségi képanyagából (Bata Tímea írása)

2020. június 03. Mai Manó Ház

A Néprajzi Múzeummal közös együttműködésben májusban és júniusban, itt a Mai Manó Ház Blogon jelennek meg tematikus, exkluzív válogatások (fotók, háttéranyagok) a múzeum digitalizált fotógyűjteményéből, hogy Ti is megismerjétek a Néprajzi Múzeum szépséges, értékes és érdekes tartalmait.

„Csak egyszerű fotográfia, mely ép oly hü, mint az, melynek másolatát olvasóink alap elején találták” – olvashatjuk a Vasárnapi Ujság (1854-1921) egyik 1867-es cikkében. A korszak legnépszerűbb, elsősorban a középosztálybéli olvasókat megcélzó ismeretterjesztő, képes hetilapjában a századfordulóhoz közeledve a technikai eszközök fejlődésével egyre nagyobb teret kaptak a fotográfiák.
Nagy Miklós író, újságíró majd negyven évig töltötte be a lap szerkesztői pozícióját. 1907-ben bekövetkezett halálakor értékes magángyűjteményt hagyott maga után, melynek egy része szerkesztői munkájához is kapcsolódott. Hagyatékának néprajzi, etnológiai jellegű pozitív képeiből több mint négyszáz darab a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményébe került. A monarchia viseletét, népeinek szokásait, valamint a távoli tájak embereit, életmódját bemutató fotográfiák szoros kapcsolatban állnak a hetilap tartalmi és képi programjával.
Az anyag néprajzi, fotótörténeti és művelődéstörténeti szempontból egyaránt izgalmas, különleges felvételeket tartalmaz. Például egy húsz darabból álló népviseleti sorozatot 1872-ből Auerbach Miksa és Letzter Lázár közös vállalkozásaként, az orosz Nyikolaj Csarusin burjátokról és mongolokról készült felvételeit, vagy a József főherceget násznagyi szerepben megörökítő felvételt.
A négyszáz pozitív kép segítségével a Néprajzi Múzeum munkatársai rátaláltak a szerkesztőségi nyersanyagra. Kiderült, a nagyítások közül sok, tartalmában érdekes fotográfia fennakadt a rostán – megjelenési felület vagy a téma aktualitásának hiányában -, a fotók csupán egy nyolcada jutott el az olvasókhoz. Ezek készítési körülményei, nem ritkán a rajtuk szereplők kiléte a Vasárnapi Ujság írásainak segítségével sok esetben felfejthető.
A korabeli sajtó fontos képszolgáltatói voltak a fővárosi és vidéki fényképészek, akik számos portrét, közéleti tevékenységhez kötődő felvételt készítettek, és a korszak kedvelt néprajzi fotográfiai műfajába tartozó zsánerképpel is szolgáltak. A felvételek közel hatvan stúdióból, fényképezőtől származnak, melyeknek körülbelül fele kötődik műteremhez vagy hivatásos fotográfushoz. Többek között a brassói és szászvárosi Adler fényképész dinasztia tagjai, a Bécsben közös vállalkozást üzemeltető Auerbach Miksa (Arad) és Letzter Lázár (Szeged), emellett Bleyer (Székely) Aladár (Orosháza), id. Divald Károly (Bártfa), a Dunky fivérek (Kolozsvár), Erdélyi Mór (Budapest), Fekete Sándor (Nagyvárad), Glatz Tivadar (Nagyszeben), Goszleth István (Budapest), Kiss Ferenc (Debrecen), Koller Károly (Nagyszeben, Beszterce, Budapest), Lojanek János műtermének (Nagyvárad), Singer József (Újvidék) és Varságh János (Budapest) fotográfiái. A külföldi műtermek közül például Nyikolaj Csarusin (Troitszkoszavszk), Heichlinger K. (?), Milan Jovanovics (Belgrád), Dimitar Anasztaszov Karasztojanov (Szófia), Letzter Lázár (Belgrád), Pietro Marubbi (Scutari – Shkodra), Silvino Mascarich (Raguza – Dubrovnik) vagy Ivan Standl (Zágráb) felvételei.
A Vasárnapi Ujság a kezdetektől törekedett arra, hogy az egyes, táj- és népleírásokhoz, szokásokról szóló cikkekhez a szerzőktől kérjen képet, illetve az olvasóktól is szívesen fogadott illusztrációs anyagot. A 19. század végére a fotóamatőrök felvételei egyre nagyobb számban érkeztek a szerkesztőségbe: etnográfiai témák iránt érdeklődő értelmiségiek felvételei (Kőnig György, Szinte Gábor, Vikár Béláné), távoli országokba eljutó expedíciók (Bánhidy József, Hopp Ferenc), utazások résztvevőinek (ifj. Vértesy Sándor), hivatalnokainak (Emmer Géza Károly, Szuk Géza) fényképei.
Pár felvétel 1860-as években készült, különleges darabok maradtak fenn az 1870-es évek műtermeiből, a felvételek többsége az 1880-as évek és 1908 közötti időszakból származik. A fotográfiák kétharmada kötődik Magyarországhoz, a többi a Monarchia más országaihoz és távoli vidékekhez. Hangsúlyosan megjelennek a viseletet bemutató műtermi (jellegű) zsánerképek, melyek a korszak néprajzi érdeklődési körének megfelelően a peremvidékeken, elsősorban Erdélyben készültek. Számottevő az ország területén élő nemzetiségeket (románok, szerbek, ruténok, szászok) ábrázoló fotók mennyisége. A külföldi fotográfiák jelentős része kötődik a Balkán-félszigethez, illetve Zichy Jenő harmadik, 1898-1899-es kaukázusi, ázsiai expedíciójához vagy annak résztvevőihez, illetve Hopp Ferenc 1893-as amerikai utazásához.

A képválogatás felvillantja azt a sokszínűséget, mely a szerkesztőségi fotóanyagot a fotográfusok és a földrajzi területek szempontjából jellemzi, egyben az adott képnél jelezve, ha megjelent a lap hasábjain. (Bata Tímea, muzeológus) 

A galériát a képre kattintva találod.
(Ha mobilról olvasol minket, tudd, hogy a blog.hu rendszerében a galériában sajnos nem látszanak a képaláírások, így pont a legérdekesebb információkról maradsz le, ezért azt javasoljuk, hogy nézd meg a posztot egy másik eszközön!)

(forrás: neprajz.hu)

A Mai Manó Ház Blogon bemutatkozó Néprajzi Múzeum eddigi tartalmai az alábbiak voltak:

Csángó menyecskék, matyó legények. 18 századelős felvétel a Néprajzi Múzeum fotógyűjteményéből.
Egy műkedvelő zombori fényképész (Gebauer Hanga írása)
Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye a Néprajzi Múzeumban (Bata Tímea írása)

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére