Kép-kockák #29 – A vietnámi háború egyik sokkoló felvétele: Malcolm Browne: Az önmagát felgyújtó szerzetes (1963)

2020. június 16. Mai Manó Ház

„A kontaktképek nemcsak azt tükrözik, amit a fotós lát és amiről abban a pillanatban úgy dönt, hogy megőriz az örökkévalóságnak, hanem hangulataikat, habozásaikat és hibáikat is kifejezik. Könyörtelenül.” – osztotta meg Abbas (1944-2018), a Magnum fotográfusa gondolatát a kontaktmásolatokról, amikből többek között azt is megtudhatjuk, hogy a mára már ikonikussá vált fotókat tartalmazó filmtekercseken milyen egyéb képek vannak, hogy a fotográfusok milyen képkivágásokkal dolgoztak vagy éppen azt, hogy hányadik próbálkozásra sikerült elkészíteni a ma sokak által ismert képeket.
A kontaktmásolat technikai szempontból olyan kópia, amelyet nagyítás nélkül készítenek a negatívról. A 36x24 mm-es úgynevezett Leica negatívot általában hat csíkra vágják, mindegyiken hat-hat felvétellel, a 6x6 cm-es középformátumú vagy 120-as roll filmet pedig négy részre, egyenként 3 felvétellel. Az így kapott pozitív kép már alkalmas arra, hogy lássák, mi van egy-egy fotón, hogy az első hozzávetőleges válogatást elvégezzék, vagy később például a felhasználandó képkockán bejelöljék a nagyítani kívánt részt. A kontakt éppen ezért nagyon fontos szerepet tölt be a szerkesztőségi munkában, nem kevésbé egy képügynökség esetében. – írta Pfisztner Gábor a Mai Manó Ház Blogunkon megjelent Mi a kontaktmásolat? című cikkében.

Kép-kockák rovatunk legújabb részében egy 57 évvel ezelőtt készült sokkoló felvétel történetét, valamint a filmtekercs képkockáit mutatjuk meg nektek. Thích Quảng Đức vietnámi mahájána buddhista szerzetes, Saigon egyik forgalmas kereszteződésében 1963. június 11-én végrehajtott öngyilkosságát örökítette meg Malcolm Browne fotográfus. Az öngyilkosságról készített fényképeiért Malcolm Browne elnyerte a Pulitzer-díjat, egyik képe az év sajtófotója lett a World Press Photo versenyén és pár éve a Time magazin szerkesztői beválogatták a fotótörténet 100 legbefolyásosabb felvétele közé.
Browne 2011-ben, a halála előtt egy évvel adott interjút a Time magazinnak, amiből megtudhatjuk, hogy az AP riportereként Vietnámban dolgozó fotográfus 1963-ban már nagyon sok szerzetessel volt baráti viszonyban, akiken keresztül jutott el a kialakulóban lévő ellenálló mozgalomhoz. A szerzetesek már tavasszal utaltak arra, hogy tiltakozásuk alatt látványos dologra készülnek, valami nagy dolog fog történni.

A szerzetesek végül június 10-én, egy nappal a tragikus esemény előtt telefonáltak a Saigonban dolgozó külföldi riportereknek, hogy figyelmeztessék őket, hogy valami nagy esemény várható, valamilyen látványos módon fognak tiltakozni. A legtöbb tudósító ezt figyelmen kívül hagyta, de Browne elment a Xa-Loi buddhista pagodába, ahol már mindenki a végzetes eseményre készült. Ekkor kaptak egy jelzést egy hölgytől, majd mindannyian elindultak az utcákon, Saigon központja felé, gyalog. A szerzetesek és apácák egy olyan dalt énekeltek, ami nagyon gyakori a temetéseken. Amikor odaértek, a szerzetesek gyorsan létrehoztak egy kört a Saigonban lévő két fő utca pontos metszéspontja körül. Egy odaérkező autóból először két fiatal szerzetes szállt ki, majd egy idősebb szerzetes (Thích Quảng Đức), aki kissé támaszkodott az egyik fiatalra. Ekkor jobbra indultak a kereszteződés közepébe és a két fiatal szerzetes egy műanyag kannát vett elő, amely – mint később kiderült – benzinnel volt töltve. Az ekkor már ülő helyzetben lévő szerzetest leöntötték benzinnel, aki gyufát vett elő és meggyújtotta a ruháját, ami azonnal lángba borította testét. Később a szerzetesek az odaérkező tűzoltóautó útját testükkel állták el, voltak, akik a kerekek alá feküdtek.
„Pontosan nem tudom, mikor halt meg, mert nem tudtam megmondani a vonásaiból, a hangjából vagy bármi másból. Egyszer sem ordított a fájdalomtól. Úgy tűnt, hogy az arca meglehetősen nyugodt maradt, amíg annyira el nem sötétítették a lángok, hogy már nem tudtam kivenni a tekintetét. Végül a szerzetesek úgy döntöttek, hogy valószínű már meghalt, és ekkor egy fakoporsót hoztak.” Halála után Thích Quảng Đức testét elhamvasztották, de szívét ereklyeként megőrizték.

Az elfényképezett filmtekercset a cenzúra miatt ki kellett juttatni az országból, ehhez egy ú.n galambot használtak. A galamb egy olyan utas egy rendes kereskedelmi repülőgépen, akit rábeszélnek, hogy szállítson el egy kis csomagot. Így jutott el a tekercs Manilába, ahonnan egy speciális eszközön rádiójelek segítségével küldték tovább a képeket.
A kontaktmásolaton látszik, hogy Browne több képet is készített a lángoló szerzetesről, ám az AP ismeretlen képszerkesztője végül a harmadik fényképet választotta ki és ezáltal ezt tette világhírűvé.
Kennedy elnök állítólag ezt mondta a felvételről: "A történelem egyetlen hírképe sem generált olyan erős érzelmeket az egész világon, mint ez."

Mai bejegyzésünkbe az elfényképezett filmtekercs képeiből válogattunk, de a galériában a kontaktmásolatot is megtekintheted. Ne feledd, a sorozat képei megrázóak, sokkolóak, így csak akkor kattints a képre, ha ezt megértetted!