Moholy-Nagy László levele Landau Erzsinek - 1925. augusztus 10.

2020. július 20. Mai Manó Ház

A Mai Manó Ház Blog elmúlt kilenc évében eddig is sok exkluzív tartalom jelent meg, és mindig igyekeztünk a fényképezés elmúlt 180 évének legérdekesebb történeteit bemutatni nektek. A mai bejegyzésünkkel – mely Moholy-Nagy László születésének 125. évfordulója alkalmából jelenik meg – új szintet lépünk, hiszen Silard Isaak engedélyével és Németh György kutatásának eredményeivel egy olyan anyagot publikálhatunk, amely reményeink szerint nem csak hűséges olvasóinknak, de a fotótörténészek, fotószakírók számára is igazi csemege lehet.
Kizárólag a Mai Manó Ház Blog kapott engedélyt arra, hogy olyan Moholy-Nagy által írt leveleket és azok általunk készített leiratát közöljük, melyeket a világhírű képzőművész írt Landau Erzsinek, a magyar származású, de életének nagy részében főleg Párizsban alkotó fotográfusnak. Fontos megjegyeznünk, hogy a kézírás miatt számunkra néhány helyen olvashatatlan volt a szöveg, így ezeket a részeket sajnos nem tudtuk értelmezni.  

VIII. 10. [1925. augusztus 10.]  
Belle Ille en Mer
Hotel Port Donnant 

Drága Erzs, nem minden meglepetés és nem minden szomorúság nélkül olvastam leveledet. Az t.i. kb azt jelenti, hogy nekem óvakodnom kell a találkozástól minden ösmerősömmel a régi időkből, akárhogyan is szeretném őket látni és akár milyen meleg vonzalommal is viseltettem irányukba. Téged látni nagyon nagyon örültem, napokkal előtte, és Párizsban, ahogy hozzánk jöttél a Hotelbe, tudtam, hogy nem csalódtam benned. Ami leveledben és a hozzám való viszonyodban bizonyosan félreértés: az a testi érintkezésnek a kihangsúlyozása. Hidd el Erzsi, a sexuális vonatkozásban a pesti nyomorúságok után, ahol a polgári szüzesség glóriája mindannyiunkat, akkori fiatalokat a csókolózások, meg hideg lázverések és poluciók után bordélyokba kergetett, nem sexuális fontosság, ha én téged meg akarlak csókolni (szép: virágot nézni, gyerekfejet simogatni és - mint nagy költőink mindig is mondják: fiatal testet közelérezni – de ez csak egy formája a gáttalan örömnek és ma föltünő talán, mert a lányok-asszonyok megszokták, hogy ha egy férfi hozzájuk ér, rögtön az ágy jön utána.)

Én ma már azt sem tartom fontosnak, hogy azokról a dolgokról magyarázkodjam, amik a magyar fiatalságot testi létében fölöslegesen elcsigázták, hogy a végén természetes ambicíói asszony-férfi vonatkozásban ellankadtak. Neked ezekről kellene tudnod egyet-mást. Okos vagy eléggé, egyről-másról elgondolkozzál. Nekem nem ambicíóm, hogy veled, vagy más volt barátnőmmel az ágyba rohanjak, de annak örültem, vagy örültem volna, ha simogatlak és megcsókollak. Az se fájdalom, ha ez nem lehet. Két malomban öröltünk épen. Nekem nincs ilyen dolgokban hemmungom, te meg, mert úgy érzed, hogy más lyány lettél, mint én Pesten ösmertelek, (vagy mert az neked idegen dolog, a szép érzésekkel rögtön realizálni, te talán gyűjtő méhecske vagy és inkább egyszerre akarsz explodálni és így tovább és így tovább) még tőlem is distanciát követelsz.

„A régi kedves, bolondos, nem mindig őszinte olvashatatlan” – te én még ma is az vagyok, csak nem elsősorban, sőt talán előfordul az is, különböző nehézségek nyomása alatt, hogy hetekig nem sokat bolondozom, sőt hetekig nem is nevetek. Évek múlnak, professzor is lettem (de ezzel olyan nagy súlyt nem helyeztem, hogy neked ezt emlegetned szabadna, az, hogy te a legjobb párizsi fotográfusok közé tartozol, vagy hogy a legjobb vagy, vagy leszel, azt én már Pesten is tudtam, és hogy én tényleg valamit kihasítok a fejemből, ami jelent valamit, azt tudtad te is, meg én is még Pesten – ez igazán nem lehet olyan nagyon fontos, hogy primärül emlegethetnök) évek múltak, talán még az anyámmal is új hidat köll építenem, meg Imrével, meg mindenkivel, akit valaha is szerettem és akit még egyszer látni kívánok.

Te nekem nem vagy közömbös, nem is voltál – én sokkal hiúbb vagyok, hogy sem arra gondolhatnék, hogy akit én szerettem, az nem volt érdemes ember – láttalak, tudtam rólad, hogy más lettél, mégis az Erzsi maradtál; Ki ugorhatik ki, kedves lány, a bőréből és nekem az volt a fontos, amíg az új híd felépül, hogy az ősi rokonszenv az érzéseknek és nem a fejnek és nem a gondolkodó agynak (regény, irodalom) friss maradt.

Borjú vagy, Erzsi, kis kedves borjú, én meg újkapu. Vagy fordítva. Mindegy. Fene rágja -  ilyen mérges vagyok, hogy simogató és álmodozó levelek helyett, íme védőbeszédet kell tartanom, mert végeredményben nem akartalak a süllyesztőbe zuhantatni Te akarod, megint 2 évi szünet, szamarak vagytok asszonyok többnyire. Ölel Laci.

Moholy-Nagy további leveleit, melyeket 1921 és 1925 között írt Landau Erzsinek ITT találod.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása