Teljes nevén Haller Frigyes Géza, 1898. július 22-én született Vönöckön, Zala megyében. Sosem volt főállású fényképész, munkája mellett kezdett el fényképezni, életében mégis központi szerepet töltött be a fotográfia. Mérnök végzettséggel előbb a Váci úti Láng Gépgyár alkalmazottja, majd 1925-től főmérnöke, 1938 és 1947 között a Radiátorgyár igazgatója, 1948-tól haláláig a Budapesti Műszaki Egyetem fotórészlegének vezetője volt. Alkotásaival 1929-től szerepelt hazai és külföldi kiállításokon.
Haller F.G. nemcsak fotográfus, hanem esztéta, közösségszervező és pedagógus is volt egyszemélyben. Neve elsősorban a magyaros stílus képviselőjeként és az amatőrmozgalom szervezőjeként maradt fent az utókor számára, aki fotótúrákat, vitaesteket és képelemzéseket is magukba foglaló esztétikai előadásokat rendezett kortársainak. Jelentős elméleti munkássággal rendelkezett, fotóesztétikai írásai, kritikái a Fotóművészeti Hírekben (1930-1938), a Fotóművészetben (1938-1944), a Fotószemlében (1940-1943) és a Fotó című lapban (1954-1975) jelentek meg. 1936-ban a Fotóművészeti Hírek, két évre rá a Fotóművészet főszerkesztője lett.
A II. világháborút követően, 1945 után Angelóval közösen újjászervezte a legnagyobb magyar fotós egyesületet, a Budapesti Fotóklubot, munkájuk eredményeként 1946-ban megszületett a Magyar Dolgozók Országos Művészfényképező Egyesülete, a MADOME is. Olyan ismert fotográfusok mesterévé vált, mint Chochol Károly, Réti Pál vagy Tóth István.
Haller aktív időszaka 1927-től egészen 1954-ben bekövetkezett haláláig tartott. E mostani válogatás nem a parasztok mindennapjait bemutató képeire, hanem az 1930-as években a környező országokban, Olaszországban és Ausztriában tett kirándulásain, családi utazásain készített portréképekre fókuszál. Munkamódszerét a megtervezettség jellemezte, fotói többnyire a kor divatja szerint beállított képek, nem véletlen, hogy portréinak leggyakoribb főszereplői felesége és lánya volt.
Portré- és zsánerképeivel mindig a valóság művészi hatású megragadására törekedett. Bár nem dolgozott nemeseljárásokkal, kizárólag zselatinos ezüst felvételeket készített, témái és képi megfogalmazásai mégis a piktori- alizmus fotográfiai irányzatát idézik meg. Fényképein a vitorlavászon vagy a függöny redőzöttsége, az omladozó házfal vakolatának anyagszerűsége, a folyó hullámainak tükröződései vagy az arcra vetődő árnyék válik központi látvánnyá, a kép fő látnivalójává. Izgalmas kompozícióit a felületek textúrái, a fény-árnyék játék és az ellentétes vizuális formák feszültségéből fakadó dinamika adja. Tájképein és portréin ember és környezete – legyen az akár természetes, akár épített környezet – összhangban vannak egymással. Haller e fényképein a világ mindig vidám, légies és élettel teli. Barta Edit 

Haller F.G. képeit most az ÚJRANÉZVE - Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című kiállításunkon is megtekintheted, ahol öt kiemelkedő magyar fotográfus – Székely Aladár, Máté Olga, Haller F.G., Haár Ferenc és Berekméri Zoltán – életművének egy-egy szeletét mutatjuk be öt eltérő kurátori koncepció alapján, kronologikus sorrendben. A kiállítás egyes szekciói önmagukban is értelmezhetőek, együttesen pedig a múlt század jelentősebb magyar fotótörténeti irányzatait tárgyalják. 

(forrás: maimano.hu)

ÚJRANÉZVE - Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című kiállításunk sajtóképeiből eddig az alábbi alkotót mutattuk be.

Székely Aladár (1870-1940): Ady fotósa és Mai Manó tanítványa