A természeti katasztrófák a különféle vizuális műfajok régóta kedvelt témái. Bár minden jelentősebb szerencsétlenségről készültek részletes, drámai hangvételű leírások, személyes beszámolók, a közönség, kiéhezve a legfrissebb hírekre, nemcsak olvasni, hanem látni is akarta a nem mindennapi pusztítás valóságát.
A fotográfia a 19. század találmánya; bár már az 1840-es években találkozhatunk kezdeti próbálkozásokkal, elterjedése a század második felére tehető. A fénykép éppen előállítási módjának köszönhetően a valóságábrázolás és -látás egy újfajta formájának megjelenését eredményezte. A meganynyi képmanipulációs eljárás ellenére a fényképet a valóság hű képmásaként értelmezték a kortársak. Ellentétben a festészettel és más képalkotó eljárással, a fénykép „nem hazudik, mert az örök világosságot, a napsugárt kéri fel mesteréül”. Ez a szemlélet azonban nemcsak a fényképhez való viszonyt határozta meg, hanem visszahatott magára az ábrázolt valóságra is, ugyanúgy, ahogyan a korábbi és későbbi reprezentációs formák. A katasztrófák már a kezdetektől a fényképészek kedvelt témái voltak, és az új médium, a fénykép által közvetített katasztrófakép a szerencsétlenség egy a korábbitól egészében eltérő tapasztalatát nyújtotta.
Tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy magyarországi árvizekről készült fényképek társadalomtörténeti vonatkozásait vegyük szemügyre. Először nagyobb vonalakban áttekintjük a fotográfia mint történeti forrás értelmezési kontextusait, majd pedig a 19. század második felében megesett jelentősebb árvizek kapcsán készült fényképeken megvizsgáljuk a környezet, a város, az ember és összességében az árvíz reprezentációs formáját. Amellett érvelünk, hogy a fotográfia megjelenésével a természeti katasztrófának, jelen esetben az árvizeknek a korábbi szemléletből építkező, ugyanakkor bizonyos szempontból markánsan különböző formanyelvet alkalmazó reprezentációja jött létre, amely hatással lehetett végső soron az árvíz tapasztalatára (percepciójára) és értelmezésére is. Annak érdekében, hogy megvilágítsuk, miben hozott újat a természeti katasztrófák korábbi reprezentációjához és ezáltal percepciójához képest az árvizek fényképekkel történő megörökítése, kitérünk a 19. századi nagy árvizek nem fotografikus vizuális megjelenítési módjaira is.

Bodovics Éva írását teljes terjedelmében, mely 2018-ban a Korall társadalomtörténeti folyóirat 73. számában jelent meg, a képre kattintva olvashatod el. 

Fotó: Herkulesfürdői tűzvész (Tolnai Világlapja 1905. október 1.)

(forrás: epa.oszk.hu; adtplus.arcanum.hu)