2020 legjobb krumplifotósa, André Kertész sohasem látott sorozata és a legszebb csillagászati fotók

2020. augusztus 03. Mai Manó Ház

Mint ahogy azt már megszokhattátok itt a Mai Manó Ház Blogon hetente egyszer, minden hétfőn szemezgetünk az elmúlt időszak fényképezéssel kapcsolatos legszínesebb hazai és nemzetközi híreiből. Hogy nektek ne kelljen ezernyi weboldalt átböngészni, mi ismét összegyűjtöttük az elmúlt napok legérdekesebb fotós híreit. Rövidhíres ajánlónkban ma is a fényképezéshez, fotótörténethez, fotóművészethez kapcsolódó érdekes témákat ajánlunk figyelmetekbe. 

potato2020.pngvia photocrowd

  • A Trussell Trust – melynek célja az éhség és a szegénység megszüntetése az Egyesült Királyságban – fotópályázatában egy krumpli kapta a főszerepet. Az Év burgonyafotósa pályázat kiírásában egy dologra kellett figyelni, hogy a képen művészi módon ábrázoljuk a burgonya szépségét. A nemzetközi pályázat 2020. április 27-én indult és 5 fontot részvételi díjat kellett fizetni képenként, melyet a Trussell Trust szervezet kapott meg. A zsűriben többek között Martin Parr helyet kapott és 2020 legjobb krumplifotósának díját Ray Spence nyerte el „A karantén vége” című képével. A díjazottakat ezen a linken tekintheted meg

  • Martin Parr ma egy másik hírünkben is szerepel, és ez korántsem olyan vicces, mint az előző, hiszen bár sohasem volt rasszista, figyelmetlensége most mégis kellemetlen helyzetbe sodorta. Parr számos nemzetközi fotófesztiválnak volt az alkalmankénti kurátora, ezirányú aktivitásának egyfajta megkoronázása lett volna a jövőre induló Bristol Photo Festival, aminek alapító művészeti igazgatója volt egészen néhány nappal ezelőttig. Ekkor ugyanis vette a kalapját, miután szembesülnie kellett – ha nem is kifejezetten a rasszizmus, de – a „faji ügyekben tanúsított érzéketlenség” vádjával. – írja az Artportal

  • A streetfotózás divat, de vajon mitől lesz jó, valódi és hogyan lehet megörökíteni arra érdemes pillanatokat? Ez is kiderül David Gibson Streetfotózás című könyvéből. A streetfotós nem egyszerűen az utca látványosságait örökíti meg, hanem a város életérzését rögzíti. Őszinte életképeket fényképez, a városlakók mindennapjait, szellemes és abszurd pillanatait kapja lencsevégre a másodperc századrésze alatt. Ezeken a felvételeken életre kel a metropolisz, és hamisítatlanul őszinte történetek születnek. Talán pontosan ez az eredetiség az oka annak, hogy a streetfotózás ma fénykorát éli. Nemcsak a fotóművészek között népszerű, hanem ez lett az amatőr fotósok egyik legkedveltebb terepe. Milliós felszerelés vagy óriási technikai tudás sem kell hozzá, ráadásul egy rövid séta alatt is számtalan humoros, izgalmas pillanatot örökíthetünk meg. A hatásos felvételekhez azonban ismerni kell a streetfotósok jól bevált trükkjeit! – ebben nyújt segítséget a könyv, mely a Mai Manó Könyvesboltban is megrendelhető.

 

  • Emlékeztek még Hajdú D. András a Mai Manó Házban bemutatkozó Cataracta című sorozatára? A Dr. Hardi Richárd szemorvos és szerzetes áldozatos munkáját megörökítő képanyag a Kongói Demokratikus Köztársaságban készült, és András ezért a munkájáért 2014-ben elsőként kapta meg a Hemző Károly-díjat.
    A fotós 2019-ben újra elkísérte Dr. Hardi Richárdot Afrikába, és egy 35 perces dokumentumfilmben rögzítette két hónapon át Hardi doktor nem mindennapi nehézségekkel teli hétköznapjait. Háromezer kilométer megtett út, számtalan megvizsgált beteg és több mint száz műtét volt annak a hatvan napnak a mérlege, amíg a film forgott. Jó hír azoknak, akik lemaradtak a Capa Központban tartott vetítésről, hogy még ebben a hónapban itt a blogunkon mutathatjuk meg nektek a Szemtestvér című teljes dokumentumfilmet. 

  • A „vasfüggönyt is átrepülő repülőgéppel” érkezett 1964-ben az Egyesült Államokba Zsilák György, hogy zsonglőrmutatványaival elkápráztassa a publikumot. Egyszer New Yorkban odalépett hozzájuk egy kint élő magyar úr, összebarátkoztak. Az idegen később elővette a fényképezőjét, hogy megörökítse az artisták életét. Így került elő látogatásunkkor a mátyásföldi ház nappalijában az egyik szekrény fiókjából André Kertész sohasem látott fotósorozata. – jelent meg a Szabad Föld oldalán egy cikk, amelyben az említett Kertész sorozatból is láthatunk egy képet. Reméljük hamarosan még több információt olvashattok erről az anyagról, mivel írtunk a magazin szerkesztőinek, bár sajnos ezidáig még nem válaszoltak megkeresésünkre. 

  • Szintén talált képeket mutatnak az Index Nagykép rovatában, ahol Angelica Escoto tijuanai illetőségű fotográfus történetét mesélik el, aki egy mobilházakat árusító telepen látott meg a szemétben néhány dobozt, amikben – mint kiderült – kb. 8000 diapozitív volt. A dobozok mentek volna tovább az égetőbe, pont úgy, mint az a másik nyolc, amit előző nap semmisítettek meg. A kazetták ugyanis más kacatokkal együtt egy eladásra szánt régi lakókocsiból kerültek elő, és senki nem tulajdonított nekik különösebb értéket.
    A mexikói fotós látta, hogy egy különös precizitással archivált anyag van a kezében: minden egyes diakereten szerepelt név, helyszín, időpont. Kodachrome filmre készült képek voltak, amikről a diákat egy szaklaborban hívták elő és küldték meg a megbízónak, akinek a neve szintén rajta volt a csomagon. Innen lehetett tudni, hogy a San Diegó-i (USA) Warnhuis család életének pillanatait örökítette meg Paul Livingston Warnshuis, 1950 és 1970 között.

 

  • Egy csillágaszati photobombról olvashatunk az alábbi cikkben. Az égboltról és az azon áthaladó objektumokról készített fotóiból élő Daniel López éppen azt a NEOWISE-üstököst igyekezett elkapni a gépével, amihez hasonlót 25 éve nem látott a Föld, amikor azt vette észre, hogy valami bezavart a háttérben. A hosszú záridős képek fontos eszközei annak, hogy a világűr objektumait vizsgálni lehessen az éjszakai égbolton. A földi távcsövek órákig rögzítik az égitestek helyzetét, hogy minél részletesebb képet alkossanak róla, a lehető legtöbb adattal ellátva a csillagászokkal. Egy ilyen, 10-15 percig tartó megfigyelést másodpercek alatt tönkreteheti az, hogy a távoli égitestet eltakaró, sokkal közelebbi műholdak elhaladnak előtte. – írja a Qubit

  •  A Digitális Fotómagazin hírfolyamában szintén egy csillagászati fotós hírről olvashattok. A Greenwich-i Királyi Obszervatórium 12. alkalommal rendezi meg az Év Asztrofotója pályázatot, a BBC Sky at Night Magazinnal együtt. Az idén rekordszámú 5200 fotó érkezett közel 70 országból, amelyekből kiválasztották a legjobbakat. A díjazottakat és fődíjat szeptember 10-én jelentik majd be a pályázat weboldalán, de addig is nézzetek körül a Digitális Fotómagazin oldalán, ahol a lehetséges nyertesek képeiből mutatnak egy válogatást. 

  • A fotós, aki mindig kivárja a tökéletes pillanatot címmel jelent meg a 24.hu oldalán egy interjú Surányi Lindával, a Budakeszi Vadaspark fotósával. A Vadaspark fényképésze 2015 óta készít fotókat az állatokról, eseményekről, rendezvényekről. A park tavaszi zárva tartása alatt különösen nagy szerep hárult rá, hiszen az akkor készült fotókon, videókon az ő szemével, kameráján keresztül volt látható a Vadaspark élete. Surányi Lindával az állatfotózás szépségeiről és nehézségeiről, az állatok és gondozóik közötti kapcsolat képi dokumentálásáról és fotókon megörökített különleges vadasparki pillanatokról beszélgettek.

Hogy minél érdekesebb híreket mutathassunk nektek, ennek a rovatnak a szerkesztésében a Ti segítségetekre is szükségünk van. Örömmel vesszük, és ezúton is köszönjük, ha a blog (kukac) maimano (pont) hu e-mail címre küldtök nekünk linkeket.

Hamarosan újra jelentkezünk, addig is nézz körül a korábbi posztjaink között! Fotóbulvár rovatunkat ITT találod.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása