Az Öreg Tjikko egy közönséges lucfenyő a Fulufjället hegy oldalában. Nevezetessége, hogy egyike a legöregebb ismert élőlényeknek. A korát mintegy 9550 évesnek becsülik, ezzel sokáig a világ legöregebb élőlényének számított. Jelenleg is a legöregebb közönséges luc, és a harmadik legöregebb klonális fa a világon. A fa életkorát a gyökérzet szénizotópos kormeghatározásával állapították meg. Eszerint a becsült életkora a mintáknak 3750, 5660, 9000 és 9550 év. Azonban a szénizotópok nem a magból kikelés időpontját rögzítik, ennek figyelembe vételével a fa i. e. 7550 körül kelhetett ki. A növény eredeti törzse ugyan már régen elpusztult, azonban a földre lógó ágai, illetve a föld alatti gyökerei újabb törzseket tudnak növeszteni. A jelenlegi törzs korát nagyjából 600 évre becsülik a kutatók, de maga a növény évezredeket élt túl a dugványozás (a földre érő növényi részek spontán gyökeret eresztenek) és vegetatív klónozás (a növény gyökerei a felszínre kerülve új törzset növesztenek) révén.
Öreg Tjikko a svédországi Dalarna tartományban, a Fulufjället hegy oldalában nyúlik ötméteres magasságba. Évezredekig csak egy elsatnyult bozót volt a helyi időjárás mostoha mivoltából, azonban a 20. században az enyhülő klíma lehetővé tette a fává cseperedést. A fát Leif Kullman, az Umeå Egyetem geofizika professzora fedezte fel, miközben 2004-ben ott fafajszámlálást végeztek, és végül a lucfenyőt a kutyája után nevezte el.
Egyetlen, az erről a különleges fáról készült negatív lett Nicolai Howalt: Old Tjikko című fotókönyv különböző képeinek az alapja. Amikor Nicolai Howalt képzőművész 97 fajta, régi, fényérzékeny fotópapírra exponálta a képet – amelyek közt az 1940-es években gyártott is volt –, a lejárt szavatosságú nyersanyag kiszámíthatatlan viselkedése a projekt és az egyes képek lényegi és dinamikus részévé vált. Az eredmény egy olyan vizuális sokféleségben öltött testet, amely az észlelés és a kifejezés határán mozog: ugyanannak a motívumnak 97 változatát láthatjuk a komor feketétől egészen az éteri fehér színig kiterjedően. A képeket kirajzoló kiszámíthatatlan viselkedésű ezüsthalogenidek meteorzáporokat vagy éppen sűrű ködbe burkolt tájképeket idéznek fel a nézőben. Megkérdőjelezve a fotográfiai médium állandóságát és rámutatva azokra az apró és gyakran figyelmen kívül hagyott hatásokra, amiket a képek anyagszerűsége fejt ki az észlelésünkre, az elöregedett fotópapírok tökéletlenségei mintha egy távoli és másfajta időt fednének fel. Az évezredek múlását a Howalt által életre keltett, és a jelenbe áthelyezett szunnyadó nyomok, és egy fa képét nemrégiben rögzített, megfagyott pillanattöredék reprezentálja. - írják a PaperLab Galériánkban megrendezett kiállításunk kurátorai, ahol a bemutatott néhány kép mellett a fotókönyvet is átlapozhatod.
Mai bejegyzésünkben Nicolai Howalt Old Tjikko sorozatának képeiből találsz egy válogatást.
(forrás: maimano.hu; wikipedia.hu)
Az egyetemes fotótörténet fákat ábrázoló képeit egy 192 oldalas könyvben mutatták meg, melyekből ITT találsz egy válogatást.
