A poszt címében feltett kérdés nagyon érdekes, mert ironikus módon valószínűleg erre nincs pontos válaszunk. És ami talán még nehezebben megválaszolható, hogy ki volt a 20. század vagy akár napjaink legtöbbször fotózott személye.
Több lista is napvilágot látott az elmúlt években, amikből megtudhatjuk, hogy a huszadik században leginkább az angolszász kultúra adta ezen listák szereplőit (Elvis Presley, II. Erzsébet királynő, Diana hercegnő, John F. Kennedy, Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor, Paul McCartney, Michael Jackson), és napjainkban sincs ez másképp.
Pete Souza, a Fehér Ház hivatalos fotósa hetente körülbelül 20 000 fotót készített az amerikai elnökről. Becslése szerint Barack Obamát több mint négymilliószor fényképezték le elnöksége alatt csak a Fehér Ház fotósai, és ebben nincsenek benne a sajtótájékoztatókon, hivatalos programokon, más fotóügynökségek fotóriporterei által készített képek.
De napjaink legtöbbet fotózott személye lehet akár egy világhírű sportoló is. A sportfotózás során nehéz megörökíteni a fontos pillanatokat. A fotósok néha közel száz felvételt is készítenek néhány másodperc alatt, remélve, hogy a „tökéletes pillanatot” e képkockák egyikében rögzítik. Ezenkívül a fotósok gyakran több kamerát is felállítanak egy sporteseményen, hogy különböző szögekből készítsenek fényképeket. Annak ellenére, hogy e fotók 99%-át soha nem fogják felhasználni, ez technikailag azt is jelenti, hogy egy sportolót akár több tízezer alkalommal is lefényképezhetnek egyetlen sporteseményen.
És akkor még meg sem említettük a szelfifüggő influenszereket. A US Weekly egyik cikkéből kiderült, hogy Kim Kardashian 6000 szelfit készített egy négynapos mexikói vakáció alatt. Ez 6000 kép ugyanazon személyről 4 nap alatt, vagy 1500 kép naponta. Ha Kim Kardashian 10 éve szelfizik, akkor ki tudja, hányszor fényképezte le önmagát, nemhogy hányszor fényképezték le őt mások.
Így ebben a posztban mi is inkább csak a 19. századi Amerikára koncentrálunk, különösképp azért, hiszen öt évvel ezelőtt, 2015 novemberében Picturing Frederick Douglass: An Illustrated Biography Of The 19th Century's Most Photographed American címmel egy könyv is megjelent e témában.
Frederick Douglass nevét és a rabszolgaság, valamint a halálbüntetés eltörléséért küzdő mozgalomban való vezető szerepvállalását sokan ismerik, és talán még egy fehér nővel való vitatott házasságáról is hallottak, de amit nem nagy eséllyel nem tudhatnak, az az, hogy ő más módon is történelmet írt, hiszen Douglass korának legtöbbet fényképezett embere volt.
Frederick Douglass az 1800-as években több portréhoz ült, mint Abraham Lincoln, és ez nem véletlen. Douglass a fekete amerikaiak hiteles ábrázolását akarta biztosítani az amerikai történelem meghatározó korszakában – írja John Stauffer könyvében.
Diákként elbűvölt Douglass fényképezés iránti szeretete, és elkezdtem fényképeket gyűjteni róla. Nem engedhettem meg magamnak, hogy valóban megvásároljam a fényképeket, így digitális képeket gyűjtöttem vagy ahol lehetett, másolatokat készítettem az eredeti felvételekről. Azt szerettem volna, ha feltérképezem az archívumokat, hogy megtudjam, Frederick Douglass hány fényképhez pózolt valójában. Lehetséges, hogy ő volt a 19. század legtöbbet fényképezett amerikai személye? Ez vezérelt a könyv elkészítésében. – mondta Stauffer az interjúban.
Egy kutatásból kiderült, hogy George Custer katonatiszt 155 képen, Walt Whitman 130 és Abraham Lincoln 126 fotón szerepelnek, de Douglass 1841 és 1895 között készült portréiból mindegyiknél több, összesen 160 darab maradt fenn.
Frederick Douglass valóban szerelmes volt a fényképezésbe. A polgárháború négy éve alatt sokkal többet írt erről a témáról, mint bármely más amerikai. Rendszeresen járt fotográfusok műtermeiben, és amikor csak lehetett, portrét készíttetett magáról. Douglass számára a fényképezés volt a nagy "demokratikus művészet". Ennek eredményeként szellemi öröksége elválaszthatatlan portréitól, amely 160 fényképet tartalmaz.
Az Amerikai Egyesült Államok leghíresebb közszolgálati rádiójában elhangzott interjúban a könyv egyik szerzője azt is elmondta, hogy Douglass több beszédében és esszéjében is szó esett arról, hogy miért is olyan fontos a fotózás a rabszolgaság és a rasszizmus megszüntetésében és az állampolgári jogok elérésében.
Stauffer szerint Douglass még hitt a kamera igazságértékében, és abban, hogy az a rasszista fehér ember kezében sem fog hazudni. Az aktivista egyik képén sem mosolygott, mert nem akarta, hogy boldog rabszolgaként ábrázolják. Úgy gondolta, hogy a mosolygós fekete ember azokat a rasszista karikatúrákat erősíti, amelyek meghatározták a közvélemény felfogását arról, hogy mit jelent feketének lenni, ezért többnyire szigorúan nézett a kamerába. Azt vallotta, hogy a fényképek hatékony eszközei lehetnek a társadalmi és erkölcsi szemléletformálásnak, és talán visszaadnak valamit a szegények és elnyomottak önbizalmából.
(forrás: wikipedia.org; npr.org; meshmag.hu)
Drew Gardner – aki híres személyek ikonikus portréját azok leszármazottjaival készíti el újra – Douglass harmadik generációs utódával is készített egy képet napjainkban, melyet ezen a linken tekinthetsz meg.
