A „prózafordulat” kifejezés a magyar elbeszélőművészet egyik sokat vitatott irodalomtörténeti korszakára utal, és a 20. század '70-es és '80-as éveiben kanonizálódott, ám a kortárs irodalmi szcénára is jelentős hatást gyakorló irodalmi szövegek prózapoétikai sajátosságait hivatott jelölni. Az előadás e narratív megújulás egyik jellemző komponensét járja körül.
Mészöly Miklós, Esterházy Péter, Nádas Péter, Krasznahorkai László írásművészetéből vett példák alapján leírhatóvá válik a poétikai önreflexió működésének funkcionális tartalma. Az elemzett művek mindegyikében megjelenik egy kép, egy fotográfia, amelynek a fikció terében artikulált problematikus értelmezése, „olvasása” visszahat az irodalmi mű értelmezhetőségére, „olvashatóságára”. Kép és szöveg ontológiai különbsége nem tűnik el, a fotóleírások mégis képesek azon a hermeneutikai kérdések felvetésére, amelyek a textus befogadásának dilemmáira adnak választ. A fotóekphraszisz így poétikai értelemben kulcsként funkcionál az irodalmi szövegek elbeszélői stratégiáinak felfejtéséhez. - írta Böhm Gábor a Pécsi Tudományegyetem – BTK, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti tanszék egyetemi adjunktusa szinopszisában. 

via youtube 

Böhm Gábor „… a kép milyen lesz és mit őriz meg az időnek.” A fotóekphraszisz mint poétikai önreflexió és a „prózafordulat” című előadása 2018 októberében a Fotóhónap2018 rendezvénysorozat keretében megrendezett Fotográfia és irodalom konferencián hangzott el, melyet ma a Mai Manó Online Fotóegyetem új videójában tekinthetsz meg. 

Hamarosan újabb előadással jelentkezünk, addig nézd meg a korábbiakat is!