Mint ahogy azt már megszokhattátok itt a Mai Manó Ház Blogon hetente egyszer, minden hétfőn szemezgetünk az elmúlt időszak fényképezéssel kapcsolatos legszínesebb hazai és nemzetközi híreiből. Hogy nektek ne kelljen ezernyi weboldalt átböngészni, mi ismét összegyűjtöttük az elmúlt napok legérdekesebb fotós híreit. Rövidhíres válogatásunkban ma is a fényképezéshez, fotótörténethez, fotóművészethez kapcsolódó érdekes témákat ajánlunk figyelmetekbe. 

Fotó: Ernst Haas: New York, 1952 © Ernst Haas, courtesy of Atlas Gallery

• Ernst Haas az 1950-es évek elejétől kezdődően egyre többet foglalkozott az akkor még igen költségesnek számító színes fényképezéssel, képeit Kodachrome 25 és 64 filmre, kisfilmes gépekkel készítette. Az 1952 és 1962 között készült színes képeiből a fotográfus születésének 100. évfordulójára egy könyv is megjelent, mely az első átfogó fotóalbum a művész New Yorkban készült alkotásaiból, emellett Haasról – az Atlas Gallery oldalán – egy 83 képből álló virtuális kiállítással is megemlékeztek. – számolt be a tárlatról a Punkt online fotográfiai magazin a hírek rovatában. 

• Bergendy Péter Post Mortem című filmje képviseli Magyarországot a nemzetközi filmek kategóriájában a 94. Oscar-díjért folyó versenyben – adta hírül az Index. A magyar horror eddig 13 díjat nyert rangos seregszemléken, itthon október 28-tól lesz látható. A film története az első világháború és a spanyolnáthajárvány pusztítása után, 1918 telén játszódik. Tomás, a fiatal vándorfotós halottak utolsó fényképét készíti el a családjuk körében. Egy tízéves kislány hívására eljut egy kis faluba, ahol szokatlanul sok munkája akad, és egyre több természetfeletti jelenséggel találkozik. A film trailerét ezen a linken találod. 

• A Hármashatárhegyi reptér egy szép fekvésű – és ideális légáramlatokkal büszkélkedő – létesítmény, amely látta talán az összes magyar tervezésű vitorlázórepülőt, amelynek zöld füvét sokáig birkák tartották karban, és ahol a Malév, illetve a mai légitársaságok több pilótájának a karrierje indult. A neve egybeforrt a magyarországi vitorlázórepüléssel, amelyet egy pontosan száz évvel ezelőtt megalakult sportrepülő klub honosított és szerettetett meg idehaza. Ebből az alkalomból a Fortepan Blogjának szerkesztői állítottak össze egy válogatást a vitorlázórepülés 100 évéből. 

Fotó: Bede Kincső: Három színt ismerek a világon

• A kortárs képzőművészet kapcsán évtizedek óta felmerül a kérdés: most, hogy a technikai kereteket kitágítottuk, vajon ad-e valami mást a mai képzőművészet, mint amit mi is létre tudunk hozni. A közösségi médiát naponta mobillal készült képek százezrei árasztják el. Mit csinál másként, hogyan lát, mit ad nekünk a 21. század fotóművészete? Egyáltalán, mit jelent a fotóművészet, és honnan ismerjük fel, ha találkozunk vele? A fenti kérdésre sokan sokféleképpen igyekeztek már válaszolni, mégsincs a kezünkben a recept. Talán nem is létezik, és lehet, hogy jobb is így. Elgondolkodni viszont mindenképp érdemes azon, hogy mit jelent nekünk – befogadóknak és alkotóknak – a kortárs fotográfia. A világ dokumentálásánál mennyiben adhat többet? Az idei Art Marketre kilátogatva többek közt a MOME fotográfusainak képei segítenek a kérdések megválaszolásában. Az Index szerkesztői az ott bemutatkozó hét alkotó munkáiból válogattak a Nagykép rovatba. 

• Elpusztult a hegyi gorilla, amely két éve vált az internet sztárjává azzal, hogy egy gondozó szelfijén pózolt a Virunga Nemzeti Parkban a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A szokatlan története és egyénisége miatt is ismert nőstény gorillát, Ndakasit 2007 óta nevelték a Senkwekwe Központ gondozói, mivel a családját orvvadászok ölték meg. A gorilla annak a parkőrnek a karjaiban halt meg, aki annak idején megmentette. Egy, a nemzeti park által közzétett fotón Ndakazi testét a földön ülő Andre Bauma tartja az ölében. – olvashattuk az Index oldalán a szomorú hírt, ahol a 2019-es szelfire mutató linket is megtalálod. 

• A világ vége Malanában van, de még ez a himalájai falu sem lehet eléggé eldugott ahhoz, hogy ne érje el a koronavírus-járvány – szerencsére nem maga a fertőzés, hanem a 900 millió indiaira kiterjedő oltási program. A Telex oldalán található galériában a Reuters képriportját láthatod arról, hogyan jut el az oltás a faluba. 

Fotó: Dr. Gellért Géza: Bánffyhunyad, 1944. augusztus 28. Asszonyok ruhát mosnak a Sebes-Körösben a romániai Bánffyhunyad (Huedin) közelében. A fotó 1952-ben több külföldi kiállításon vett részt. (MTI Nemzeti Fotótár)

• Néhány éve a közösségi médiában osztott meg valaki egy fotót, A nő vasárnapja címmel. Az általam ismeretlen amerikai fényképész egy afroamerikai nőt fotózott, amint a fürdőkád előtt térdelve mossa a szennyest. Mivel épp hétvége volt, én is a mosáshoz készültem, és hirtelen belém hasított, hogy mennyire szerencsés is vagyok. – írja Karip Tímea képszerkesztő az Index Múlt-kép rovatában, ahol mosó nőkről készített régi képekből válogattak az MTI gyűjteményéből. 

• Idéntől október 7-e az állami gondoskodásban élők napja. Ebből az alkalomból az Index állított össze egy tematikus képgalériát szintén az MTI gyűjteményéből. 

• Honnan származik a paparazzo szó? Bár az egész világon ismert és használt kifejezésről beszélünk, az eredete nem egyértelmű.  Egy dolog biztos: először egy filmben hangzott el, méghozzá Federico Fellini 1960-as Az édes élet című klasszikusában. A filmben Marcello Mastroianni egy elkeseredett bulvárriportert alakít, „bűntársa” pedig egy Paparazzo nevű fotós. Bármi is kell a felvétel elkészítéséhez, Paparazzo megoldja: egy Vespa hátulján ugrál, kamerát lebegtet, és helikopteren repked. A paparazzo fényképezés történetéről ebben a cikkben olvashatsz bővebben.

Hogy minél érdekesebb híreket mutathassunk nektek, ennek a rovatnak a szerkesztésében a Ti segítségetekre is szükségünk van. Örömmel vesszük, és ezúton is köszönjük, ha a blog (kukac) maimano (pont) hu e-mail címre küldtök nekünk linkeket.

Hamarosan újra jelentkezünk, addig is nézz körül a korábbi posztjaink között! Fotóbulvár rovatunkat ITT találod.