Egy éve, amikor online módon hirdettünk eredményt az Év természetfotósa 28. alkalommal meghirdetett pályázatán azt hittük, hogy egy év múltán már túl leszünk a COVID 19 világjárványon. De tévedtünk, a neheze csak ezután következett. Sajnos közben elvesztettünk néhány közeli barátot, közöttük nem egy kiváló természetfotóst is, akik előtt most fejünket meghajtva tisztelgünk és képeiket visszaidézve szomorú nosztalgiával emlékezünk rájuk. De minket, a túlélőket még egy világjárvány sem képes megtörni, és ez egyértelműen látható abban, hogy a naturArt nagy nehézségek közepette 2021-ben is meghirdette hazánk legnagyobb természetfotós seregszemléjét, őszintén bízva abban, hogy természetfotósaink a járvány ideje alatt sem tétlenkedtek, és újfent kiváló fotókkal örvendeztetnek meg bennünket.
És nem is kellett csalódnunk! A járványos időszakban a Természet bizonyult a legbiztonságosabb fotós terepnek, mert amíg emberek által sűrűn lakott településeken a legnagyobb elővigyázatosságot követelték meg tőlünk, és életünket szigorú korlátozó rendszabályok alapján kellett élnünk, az erdőkben, mezőkön, a vizes élőhelyeken senkinek sem kellett aggódnia, hogy megfertőződik. A természetfotózás lehetőségei tehát lényegében nem csorbultak. Talán csak azoknak jelentett gondot a járvány, akik külföldi fotóstúrákat terveztek, és ezt most a zárt határok miatt nem tehették. De mint mindennek, ennek is volt hozadéka, hiszen a 29. Év természetfotósa pályázatunkon jóval nagyobb arányban jelentek meg a hazai tájakon, hazai környezetben készített fotók, és ez egyáltalán nem járt színvonalcsökkenéssel! Megkockáztatom, hogy mindez inkább pozitív irányú változást hozott, hiszen szélesebb palettán mutatkozhattak be hazánk kínálta természeti szépségek.
A tavalyi év tapasztalatait felhasználva a pályázat online zsűrizése is gördülékenyen ment, bár el kell ismerni, hogy a zsűrizés varázsa, a személyes találkozások elmaradása megkeserítette a szánk ízét, hiszen több mint egy éve nem volt lehetőségünk, hogy felszabadultan örüljünk egymásnak.
Az idei évben a szervező naturArt javaslatait figyelembe véve a zsűri elsősorban olyan képeket igyekezett kiválasztani a kiállításra, amelyekben felfedezhetők az egyéni ötletek, meglátások. Így azok a pályázók, akik korábban már sikeres témákat igyekeztek újra feldolgozni és bemutatni nem számíthattak arra, hogy a zsűritől komoly elismerésben részesülnek. Hasonlóképpen azok a pályamunkák sem arattak most sikert a zsűrinél, amelyekről egyértelműen árulkodott, hogy jól bejáratott bérelhető lesekben készültek. Úgy gondolom, hogy a hazai természetfotózás színvonalának emelkedését nem az epigonoktól és nem a jó kép lehetőségét készen kapó fotósoktól kell várnunk, hanem az ötletgazdag, egyéni elképzeléseket megvalósító, kísérletező kedvű pályázóktól, akik újításaikkal, a megszokottól eltérő szemléletükkel, meglepően újszerű nézőpontok megtalálásával olyan természetfotókat készítenek, amelyek láttán még a legvájtszeműbb zsűri is elismerően csettint. És szerencsére ezen a pályázaton az ilyen pályamunkákban nem is volt hiány. Bár hosszú idő óta részt veszek az Év természetfotósa pályázat zsűrizésében, de még soha nem tapasztaltam olyan kiélezett, szinte vérre menő vitákat a zsűritagok között, mint ebben az évben. És ez annak tudható be, hogy több olyan kiemelkedő alkotás is szerepelt a végső összevetésben, amelyek között roppant nehéz volt sorrendet felállítani, de azért reménykedem, hogy a végén jó döntések születtek. Öröm volt látni, hogy ezen a pályázaton nem voltak gyengébb, úgynevezett lyukas kategóriák, és például a "Madarak és viselkedésük", valamint az "Ifjúsági" kategóriákba üdítően színvonalas képek, kollekciók érkeztek. Meggyőződésem, hogy az ide küldött pályázati képek akár a londoni "Wildlife Photographer of the Year" pályázaton sem vallanának szégyent, ha egyszer odakerülnének. Azt hiszen nem tévedek amikor azt állítom, ezek a különlegesen magas színvonalú, egyéni meglátású természetfotók még számos díjat fognak nyerni nemzetközi pályázatokon, és erősítik a magyar természetfotósok jó hírét. Úgy legyen! – írta Dr. Kalotás Zsolt természetfotós, a zsűri elnöke.
Fotó: Litauszki Tibor: Krókuszok hulláma
Fotó: Aliczki Manó: Felleg a tó felett
Fotó: Bóta István: Holdjáró
Fotó: Kártyás Gergő: Fecskekotta
Fotó: Tökölyi Csaba: Látogatók
Az év természetfotóját és az év természetfotósát ezen a linken találod.