Mint ahogy azt már megszokhattátok itt a Mai Manó Ház Blogon hetente egyszer, minden hétfőn szemezgetünk az elmúlt időszak fényképezéssel kapcsolatos legszínesebb hazai és nemzetközi híreiből. Hogy nektek ne kelljen ezernyi weboldalt átböngészni, mi ismét összegyűjtöttük az elmúlt napok legérdekesebb fotós híreit. Rövidhíres válogatásunkban ma is a fényképezéshez, fotótörténethez, fotóművészethez kapcsolódó érdekes témákat ajánlunk figyelmetekbe.

Cím nélkül, év nélkül, zselatinos ezüst, 7,9 x 10,2 cm
Fotó: Margaret Watkins / Joseph Mulholland Gyűjtemény, Glasgow

• A kanadai származású Margaret Watkinsra (1884–1969) a reklámfényképezés megújítójaként szoktak emlékezni. Életét a lázadás, a hagyományok elutasítása jellemezte. Olyan korban futott be sikeres karriert, amikor a nők jobbára otthon maradtak, ő azonban nem ment férjhez. Watkins művészetében és írásaiban visszatérő elem az erotika és a feminizmus. – olvashatjuk az Index Nagykép rovatában a Fekete fény című kiállításunk képes ajánlóját, mely január 16-ig látogatható a Mai Manó Házban. 

• Amióta megkaptam az első lego készletem, azóta játszom a gondolattal, milyen lenne magának a cégnek dolgozni, vagyis a munkám abból álljon, hogy legózok. Nyilván ez ilyenformán továbbra is várat magára, azonban ebben az évben lehetőségem volt belekóstolni kicsit, milyen is lenne. – írta blogjában Lampert Benedek, akit megkeresett a Lego dán központja, hogy vegyen részt egy kampányukban. Hogy milyen képek születtek az a bejegyzésből és az azt színesítő videóból ismerheted meg. 

• Szintén a blogok között találtuk a Favorit blog posztját, ahol a legszomorúbb olimpiai fotó történetét mutatják be. Sporttörténészek azt mondják: ez az olimpiák történetének legszomorúbb, díjátadón készült fotója. A maratonfutás arany- és bronzérmese fejét lehajtva, sírva áll a dobogón, a bajnok a győzelemért járó tölgyfacsemetével eltakarja a melegítőjén hazája – pontosabban „hazája” – címerét. 

Budapest, 1959. február 5. Disznóvágással készülnek az ismerkedési estre a XIV. kerület Torontál u. 54/c, d, e számú új háztömbjének nemrég beköltözött lakói.
Fotó: Bartal Ferenc / MTI Nemzeti Fotótár

• Lassú kezű férfi nem méltó a halálhoz, magyarázta András, a böllér, miközben konyharuhába törölte késének véres pengéjét. Bár azt sem könnyű megérteni, folytatta a tanítást, hogy a gyors kéz áldás. Mert a halál mégiscsak halál. Ami élt, az nincsen többé. S ami élt, azt tisztelni kell holtában is. Különösen akkor, ha halálával jót cselekszik másokkal. Ahogyan ez a jószág teszi most a disznótoros sokadalommal. Az Index remek Múlt-kép rovatában ezúttal a disznóvágás volt a téma. 

• November 16-án este a BBC One brit televíziós csatornán hirdették ki az eredményeket a legszórakoztatóbb természetfotós versenyen, amely hagyományteremtő jelleggel indult és idén már hetedik éve írták ki. Az idei kiírás győztese Ken Jensen lett, fotóján egy bajba került majmot örökített meg, ugyanis finoman szólva is rossz ponton csücsült rá egy drótra. A fényképész egyébként azt írta a pályázatban, hogy az állat arckifejezése valójában agressziót közvetít, de a pillanatképen ez azt a látszatot kelti, mintha fájdalmai lennének. A hírről a 24.hu számolt be. 

• Magyar fotós készítette Damon Albarn új nagylemezének borítófotóját, mesél is róla – írja a HVG. „Egy hosszú hétvégére lementünk Damon Albarn devoni házába. Először magát a lemezt hallgattuk meg, aminek a melankolikus hangvétele azonnal elkapott, nagyon rezonált velem, úgy éreztem rokon az én képeim melankóliájával. Aztán Damon végigkalauzolt bennünket a környéken, megmutatta a számára fontos helyeket, azokat, amelyek inspirálták az album elkészítésében, én pedig készítettem több ezer fotót. Így alakult ki az albumborító koncepciója. És ezekből került ki a lemezborító képe is.” – olvashatjuk Perlaki Márton visszaemlékezését.

Fotó: © Kerekes István: Cím nélkül

• Az URBAN International Photo Awards nemzetközi fotográfiai pályázat idén a 12. kiadásához érkezett, s a hagyományokhoz híven egyedi és sorozat kategóriában is osztott díjakat - sőt, ebben az évben Bruce Gilden tiszteletére egy streetfotó sorozatokból álló kiadványt is kiadott a fesztivál. A professzionális és amatőr fotográfusok körében egyaránt tehetséget kereső, nemzetközi platformot kínáló pályázat azzal teszi vonzóbbá a jelentkezést, hogy egy-egy, a fotográfiában meghatározó szaktekintélyt vagy népszerű fotográfust választ zsűrielnöknek. Az Urban Awardsra számos hazai fotográfus is elküldte nevezését. Az idei pályázaton figyelemre méltónak ítélte a zsűri Kerekes István Untitled című képét, mely a Single Pictures kategóriában remarkable reward díjat kapott. A további díjazottak képei ezen a linken tekinthetők meg. 

• Hegyeshalom után valahogy megváltozik a színek tónusa. A KGST egyenszürkéje után a határt elhagyva megkönnyebbülnek a pigmentek, behúznak az utcai neonok, és életre kel a szájfény a nők ajkán, még ha másoknak nyílnak is, nem a csóró magyarnak. A hatvanas évektől egyre több magyar kapott útlevelet Nyugatra. Hetvendolláros valutakeret, kinti haverok címe a tárcában, a nyakban pedig az obligát fényképező: Kádár-kori színes képek a vágy titokzatos tárgyáról a Fortepanról. 

• Az idén hatodik alkalommal megrendezésre kerülő PhotoVogue fesztivál a történelem újrakeretezését választotta témájául és olyan projekteket karolt fel, amelyek alternatív módon, új utakat keresve képesek elmondani egy történetet. Például olyan alakok bemutatásával, akik kimaradtak, kifelejtődtek az uralkodók történelméből vagy olyan szépségideálokat, melyeket valami módon kisebbítettek, sztereotipizáltak vagy egzotizáltak. A fesztivál sajtóképeiből ezen a linken találsz egy válogatást.

Hogy minél érdekesebb híreket mutathassunk nektek, ennek a rovatnak a szerkesztésében a Ti segítségetekre is szükségünk van. Örömmel vesszük, és ezúton is köszönjük, ha a blog (kukac) maimano (pont) hu e-mail címre küldtök nekünk linkeket.

Hamarosan újra jelentkezünk, addig is nézz körül a korábbi posztjaink között! Fotóbulvár rovatunkat ITT találod.