Mindnyájan magunkkal cipeljük gyermekkorunk hozadékait. Bizonyos viselkedési mintákat öröklünk, melyek szerint kezd kifejlődni a személyiségünk kezdetben öntudatlanul. Gyerekként nincsenek kételyeink afelől, hogy a családunk az normális és ideális. Szépen eltanuljunk, hogyan kell működni a világban, maximum később kiderül, hogy az teljesen diszfunkcionális és destruktív. Az első felismerés gyerekkoromban történt, amikor átmentem egy osztálytársamhoz és azzal szembesültem, hogy milyen rendes, átlagos és szép a családja, emlékszem arra a mélyről jövő zsigeri tagadásra, miszerint ők a rettenetesen furcsák. Nálunk sosem volt olyan, hogy ne lett volna anarchia, ha játékból ledobtunk egy nagy üveg ketchupot a galériából és az szétfröccsent a falra és a drága festményekre, anyám zokszó nélkül összetakarította. Akkor ez számunkra evidens volt, utólag már azt gondolom volt valami lelkiismeret-furdalás abban a néma takarításban.
Én negyedik gyerekként érkeztem a családba, így sikerült egyből kaotikus állapotba csöppenni. Első emlékeim közt szerepel az is, hogy a középsúlyos értelmi fogyatékos nővérem vigyázott rám sokat és ez engem rettentően szórakoztatott gyerekként. Kicsit a Gummo című film jut eszembe, kicsit Richard Billingham családja, de mindez nálunk jómódban történt.
Rengeteg sikertelen próbálkozásom volt, hogy felhívjam magamra a figyelmet kamaszként, minden lázadást elkövettem amit csak el lehet képzelni, utólag csodálkozom, hogy túléltem őket (külön fejezet). Részemről az i-re a pont, a korai terhességem volt, de azt is teljesen természetesen reagálták le.
Belefáradva az otthoni légkörbe úgy döntöttem 19 évesen, hogy elköltözöm és elkezdem a saját önálló életem élni, cserébe hirtelen hatalmas felelősség szakadt a nyakamba. Saját családom lett. Terelődött a fókusz a szüleimről és egyre inkább a saját elakadásaim okát kezdtem vizsgálni, de mindig ugyanoda lyukadtam ki… Negatív látott minták, ezáltal párkapcsolati nehézségek, érzelmi elakadások, de kerültem már pszichoterápiás rehabilitációs intézetbe is, ahonnan három diagnózissal távoztam. – olvashatjuk Szabó Emma gondolatait sorozatának szinopszisában.
Fotó: © Szabó Emma: Részlet a Radix című sorozatból
Fotó: © Szabó Emma: Részlet a Radix című sorozatból
Fotó: © Szabó Emma: Részlet a Radix című sorozatból
Fotó: © Szabó Emma: Részlet a Radix című sorozatból
Fotó: © Szabó Emma: Részlet a Radix című sorozatból
Fotó: © Szabó Emma: Részlet a Radix című sorozatból
Fotó: © Szabó Emma: Részlet a Radix című sorozatból
Fotó: © Szabó Emma: Részlet a Radix című sorozatból
A Radix című sorozat további képei ezen a linken tekinthető meg.
