Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
1914 júniusában járunk… Harry Laird, a német származású brit fegyverkereskedő csak két dolgot szeret jobban a minőségi flinták árusításánál: a hölgyvendégeit kukkolni, valamint (pornó)irodalmi klasszikusok alapján szexpartikat szervezni. Most is ez utóbbi célból igyekszik kuncsaftja, az orosz Alekszej Orlov báró magánszigetére, ahová jó barátai is elkísérik: például Mark, a léha festő- és szobrászművész; a szabadelvű Valerie, aki ugyan Harry szeretője, de ettől még Markot sem dobja ki az ágyából; az orrát igencsak fennhordó és hátborzongatóan affektáló Lady Suzanne Stanford; és a roppant bájos Pauline, aki Lord Stanford unokahúga és nevelt lánya. A szigetre érve Harry nem vesztegeti az időt, és közli a saját, valamint Orlov báró már egy ideje a helyszínen lustálkodó sleppjével, hogy a Plejádok csillagai és a Holdunk nemsokára gyönyörű együttállást fognak produkálni, ami az ókori görögök hite szerint azt jelenti, hogy Aphrodité, a szerelem istennője ismét „leszületik” a földlakók körébe ember alakban.
Harry azt javasolja, ha már úgysincs jobb dolga épp semelyiküknek, a nagy eseményt különleges performansszal ünnepeljék: tanulják be és adják elő a neves francia író, Pierre Louÿs Aphrodité című 1895-ös regényének színházi változatát, amelyhez színpadként a szigetet használhatják. A művészlelkű fegyverkereskedő kiosztja a szerepeket, amelyek közül a legfontosabbak Pauline-nek és Marknak jutnak. Előbbi az Aphrodité szépségével felruházott végzet asszonyát, Krisziszt alakítja majd, az utóbbi pedig Démétrioszt, a tehetséges szobrászt, akinek Kriszisz három feladat teljesítését szabja feltételül – ezek elvégzése híján Démétriosz legfeljebb csak álmodozhat arról, hogy Kriszisz valaha lefekszik vele. Az előadás természetesen össznépi, ógörög stílusú orgiával végződik majd, amelyet a Harry által megformált cinikus filozófus (és született kukkoló) felügyel, aki egyben a kopulációs pozitúrák kitalálója is.
„Nem ígérek semmit, Suzanne… Pauline túl szép ahhoz, hogy ne indítsam el a romlás útján.”
Pauline maga a megtestesült erény és ártatlanság, ezért aztán nem fűlik a foga Harry pikáns játékaihoz. Lady Stanfordnak azonban fontos közlendője van a számára: Pauline-nek sürgősen fel kell hagynia az ellenkezéssel, ugyanis a Stanford família jövője a tét. Lord és Lady Stanford néhány éve olyannyira összebarátkozott egy hercegi párral, hogy nem csak közös teadélutánokat tartottak, de egymás testét is élvezték, a párcserés szexről pedig élénk levelezést folytattak. E kompromittáló levelek később illetéktelen kézbe kerültek, és eltulajdonítójuk azzal zsarolta Stanfordékat, hogy nyilvánosságra hozza a sikamlós vallomásokat, ha nem ajándékozzák meg egy tekintélyes summával. A renoméjáért aggódó Stanford házaspár ekkoriban anyagi gondokkal küzdött, úgyhogy régi cimborájukhoz, Harry Lairdhez fordultak segítségért. A félelmetes hírű Harry egy életre lebeszélte a fickót arról, hogy Stanfordékat bármikor is újból zaklassa, és ezért a család örök hálával tartozik neki. E hála kimutatásának pedig most érkezett el az ideje, tehát amennyiben Harry azt kívánja, hogy Pauline lépjen a züllés útjára, durcáskodás nélkül meg kell tennie. Csakhogy Pauline-nek esze ágában sincs olcsó cédává válni a szigeten, és őszinte segítőtársra talál Markban, aki viszont megcsömörlött Harry erkölcstelen tivornyáitól. Miközben a többi vendég elszántan orgiázik, egy katonatiszt toppan be a hírrel, miszerint Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös merénylet áldozata lett Szarajevóban, úgyhogy vége a boldog és féktelen békeidőknek…
Robert Fuest brit filmrendező, díszlettervező és festőművész szülőhazájában leginkább az Üvöltő szelek 1970-es, sokak által legjobbnak tartott filmadaptációja (főszerepben: Timothy Dalton és Anna Calder-Marshall), valamint elmebeteg tudósos pop art horrorfilmjei (A förtelmes Dr. Phibes + Dr Phibes visszatér) révén érdemelte ki a kultfigura-státuszt, nálunk viszont az … és hamarosan a sötétség című, szintén 1970-es pszichothrillerével keltett feltűnést, amelyben egy 1956-os menekült magyar színész, Éles Sándor alakítja azt a jóképű detektívet, aki Franciaországban túrázó lányokra vadászó sorozatgyilkos elfogásán fáradozik. Az 1982-es Aphrodité volt a mozgóképes ipar packázásait egyre inkább megelégelő Fuest utolsó játékfilmes munkája, amely egyben életművének legmerészebb darabja is, mivel forró hangulatú és rendkívül esztétikus szexfilmről van szó.
„Aludjatok csak! Addig én elcsenek egy csecsebecsét az én Krisziszemnek egyikőtök csecséről!”
A brit, francia, nyugatnémet és svájci koprodukcióban készült alkotás főbb szerepeit Európában jól csengő nevű színészek kapták. Pauline-t a vonzó Valérie Kaprisky (Kifulladásig Los Angelesben), Lady Suzanne Stanfordot az arisztokratikus kisugárzású exmodell, Capucine (Gioa halálosan szexi fotói), a kéjsóvár machinátort, Harry Lairdet pedig Horst Buchholz játszhatta el. A német James Deanként emlegetett színészt a magyar nézők elsősorban A hét mesterlövész című westernklasszikus zöldfülű revolverhőseként ismerik – Buchholz az előbb említett szerepben még kissé törte az angolt, 1982-re azonban már levetkőzte germán akcentusát (a ruháitól viszont nem vált meg még maga Aphrodité kedvéért sem). Catherine Jourdan (A négy muskétás) kellően ledér Valerie-ként, a Markot életre keltő Daniel Berettának (akinek – családnevéhez illően – a Revolver című olasz krimihez köthető a másik legemlékezetesebb jelenése) az ügyeletes rokonszenves ifjú titánt köszönhetjük, Delia Boccardo (Bombanőkre vadászó óriáspolip) pedig Orlov báró (Yves Massard) egyik sok mindenre kapható vendégét alakítja. Érdemes megemlíteni, hogy a Bernard Daillencourt (A bestia) által pazarul fényképezett, elegánsan erotikus filmet valamelyik forgalmazója később pornójelenetekkel „turbózta fel”, amelyeknek sem az operatőre, sem a világosítója nem volt egy zseni a teljesítménye alapján, a színészeket pedig testdublőrök helyettesítették. Ez a „pornósított” változat jelent meg blu-rayen, amelynek beszerzését főleg azoknak ajánlom, akik vevők a nagy világégésekkel kombinált kicsapongásra (további Retrokult-cikkek e témában: A dőzsölő elit utolsó orgiája + Szexpartival végződik a harmadik világháború).