Mai Manó császári és királyi udvari fényképész alapítója és főszerkesztője volt A Fény című lapnak, amely máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak. Lapozó rovatunkban, ma az először 1906-ban megjelent lap, első évfolyam, első számának bevezetőjét közöljük. 

Beköszöntő

Hajnalhasadáskor megvirrad, mert a fény bevilágít éltető sugarával az éj homályába.

Minden szégyenkezés nélkül el kell ismernünk, hogy a mi foglalkozásunk egy ilyen éji homály, melybe kissé belevilágítani igen szükséges már.

Nem vagyunk művészek, mert csak nemrég lettünk degradálva, de még iparosok sem vagyunk egészen, mert sem iparhatóságunk, sem iparkamaránk nincsen, tehát foglalkozásunk képesítéshez kötve nincs, szakiskolánk nincs, állásunkat védelmező testületünk sem volt.

Ilyen viszonyok között dereng az első sugár a „Magyar Fényképészek Országos Szövetségének” megalakulása és e sugár legelső kévéje a „Fény” útnak indítása. Vajha megértenők mindnyájan, hogy miként az egyik fény éltető eleme foglalkozásunknak, akként szükségünk van-e másik „Fény”-re is, mely ügyünket védi, hivatásunkat eszményesíti és vezet a mi sötét világunkban.

Programot adni nem kívánunk, csak körvonalakban vázolni ama munkakört, amelyet magunk elé tűztünk: Minden, a fényképezés terén felmerülő újítások és műveletek ismertetése, tekintettel a művészi ízlés fejlesztésére, gazdagon illusztrálva. És mivel a modern fényképezés irányításában a tudományos irányt a szaktudósok és az amatőrök vezetik, tehát szakmánkból részt követelnek, nem elzárkózva, hanem tudásunk és akaraterőnk összességével fogjuk minden törekvéseiket támogatni.

Tény, hogy a fényképészettel rokon grafikai munkák terjesztése, illetve fejlesztése az a cél, mely még leghálásabb talaj a fényképezéssel foglalkozóknak; iparkodni fogunk tehát, hogy a nálunk még zsenge korát élő sokszorosítási ipar s ezzel kapcsolatosan a nyomdai szakma munkakörét is tárgyalva, a grafikai ipar fejlesztését előmozdítsuk. Ezekkel – szép foglalkozásunkat kiemelve hétköznapiságából – sokoldalúságának híveket, követőket neveljünk, hogy az elkövetkezendő új generáció más világításban lássa e szép szakmát, melyet ma oly sokan már reménytelennek hisznek.

Emelt fővel biztosan indulunk útnak, mert mögöttünk áll, mint védőbástya ama szövetség melynek céljai ugyanezek és mely céloknak mi zászlóvivői leszünk.

Bízunk bennök, mert hiszen nem önzésből álltak elénk, ők csak a jövő nemzedékének egyengetik azt az utat, amely nekik rögös volt és bő tapasztalataikat a közjóért áldozzák a szakma felvirágoztatására.

A Fény szerkesztősége

A Fény, 1906

I. évfolyam, 1. szám