A kezdeti lelkesedés évei után az elüzletisedett portréfényképezést látva a kritikusoknak úgy tűnt, hogy a fotográfia nem képes az igazi valóságot ábrázolni. Nem tud a dolgok mélyére hatolni, hanem azt rögzíti, ami a felvevőgép lencséje elé kerül. Nem tud teremteni, csak másolni, a részletek pontos ábrázolásán, dokumentálásán túl nem képes valami többletet nyújtani. A bírálók a konvencionális vagy hamis képek özönét láthatták, míg a jelentős alkotások a sokszorosítás megoldatlansága miatt csak szűk körben válhattak ismertté. 

Az ötvenes, hatvanas években fokozódó erővel fordultak egymásnak az ellentmondó, az elismerő vagy tagadó vélemények abban a kérdésben, hogy a fénykép műalkotásnak tekinthető-e. A francia művészeti élet hivatalos fóruma, a Művészeti Akadémia kiáltványban tiltakozott az ellen, hogy a művészetek közé sorolják a fényképezést. A szemlélet megváltozására vall, hogy Ingres, Delaroche és más olyan művészek is aláírták ezt a tiltakozást, akik kezdetben a művészi kifejezés lehetőségét is látták a fényképezésben. Anton Fendrich német esztéta természetkleptomániának nevezte a fotográfus munkáját. Charles Blanc író szerint: „a fénykép mindent utánoz, de nem fejez ki semmit. Vak a szellem világában.”

Hasonlóképpen vélekedett Daumier is: „A fotó csak vak eszköz, mely minden kifejezési készséget nélkülöz.” Az emberi gyarlóságokat könyörtelenül leleplező zseniális karikaturista úgy vélte, hogy a fénykép csak a valóság külső képének közömbös, lélek nélküli rögzítője, olyan, amely nem képes arra, hogy a lényeget hozza felszínre, amely az emberi magatartásban, gesztusokban, arcvonásokban a jelenségek mögött rejtőzik. Baudelaire szintén felháborodott azon, hogy a fotó a művészet igényével lép fel, mert ő csak egy új ipart látott benne, és óvott attól, hogy a fotó átlépje feladata birodalmának határait. Lamartine eleinte kétségbe vonta azt, hogy a fotografálásnak bármi köze lehet a művészethez: „Lehet-e művészi alkotás az, ami egy üveglemezről papirosra sugárzik?" Elmarasztaló ítéletét azonban megváltoztatta, miután megismerte a szobrászból lett fényképész, Adam Salamon szép portréit. Ezek győzték meg arról, hogy nem a technikai eszközön múlik az alakítás, hanem a gép mögött álló emberen, akinek a fotóban is alkalma nyílik alkotó munkára.

Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.

Vissza a tartalomjegyzékhez
Tovább a következő fejezethez