A cseh fotográfiai avantgárd egyik kiemelkedő egyénisége kétségtelenül Jaroslav Rössler volt, aki 1917-től három éven át Drtikol és Augustin Skarda műtermében dolgozott tanoncként, majd 1925-ig maradt náluk állásban. Itt tanulta el a fényképezés mesterfogásait és ismerkedett meg későbbi feleségével Gertruda Fischerovával is. 1923-ban egyedüli fotográfusként csatlakozott a Karel Teige által alapított Devětsil csoporthoz. Ezekben az években több újságban is rendszeresen publikált és fényképezett az Osvobozené divadlo (Prágai Szabad Színház) részére. Elmélyülten tanulmányozta a fotogram, a fotomontázs, a kollázs és a montázs technikáit. Fischerovával Prágából Párizsba költöztek, ahol Rösslernek alkalma nyílt arra, hogy megismerkedjen az avantgárd különböző irányzataival, amelyek hatással voltak alkotói tevékenységére is. Itt alkalmazta őt Manuel Frères, majd Lucien Lorelle saját műtermében. A harmincas évek közepén mindketten visszatértek Prágába, ahol Rössler saját vállalkozásba kezdett.  

Fotó: Jaroslav Rössler: Untitled, ca 1932

(forrás: azurebumble.com)

Rösslert erőteljesen foglalkoztatta az absztrakció valamint a képi háttér problémája. Az utóbbi majd minden munkájában vagy tiszta geometrikus formákba rendeződik, vagy feloldódik valami megragadhatatlan fényjátékban. Sokat kísérletezett hajtogatott papírból és kivágatokból létrehozott kompozíciókkal. A legkülönfélébb világítási megoldásokkal próbálkozott, így a végső változatnál már nem lehet különválasztani a valóságos anyagot a fénytől és az árnyéktól, teljesen egylényegűvé válnak. Csehszlovákiában elsőként kísérletezett a fotogrammal. Ennek során olyan irányba fejlesztette tovább a technikát, hogy a fotogramokat továbbiak készítésénél is felhasználta. Számos olyan képet is létrehozott, amelyeknél megkérdőjelezte a hagyományos képkeret fogalmát, áthágva, széttörve vagy teljességgel figyelmen kívül hagyva azt. Ezeket később alkalmazott fotográfiai és grafikai munkáinál is előszeretettel használta. A művészi kísérletezéshez csak az ötvenes években tért vissza, amikor először a kettős fénytörés torzító hatása, majd pedig a szolarizáció és a Sabatier effektus lehetőségei érdekelték. (Pfisztner Gábor)

Ezt a képet most a Fotográfia felsőfokon című kiállításunkon is megtekintheted.