Kinszki Imre a két világháború közötti magyarországi fotós élet egyik tipikusnak nevezhető alakja. Miután nem folytathatta egyetemi tanulmányait, kishivatalnoki állást kapott egy budapesti cégnél. Már gimnazistaként komolyan érdeklődött a botanika, de a filozófia iránt is. Első fényképezőgépét feleségétől kapta, azzal kezdett el kísérletezni. Miután eltanulta az alapvető fogásokat, a hagyományos családi képeken túl másfajta felvételeket is készített. Egyre inkább lekötötte figyelmét saját környezete, amelyet újra felfedezett a keresőn keresztül. Ezek közé a felvételek közé tartozik több, cím nélküli felvétele is, amely jól mutatja az „új tárgyilagosság” hatását, amely olyan kortársak munkáira is hatással volt, mint az amúgy (Kinszkihez hasonló okokból) textilkereskedő Seiden Gusztáv, akivel közösen volt egyik alapító tagja a Modern Magyar Fényképezők csoportjának. 

Fotó: Kinszki Imre: Erzsébet híd, 1929. november

Németországban 1929-ben jelent meg Albert Renger-Patzsch albuma Die Welt ist schön címmel, amelyről Walter Benjamin súlyos, elítélő szavakkal szólt, bírálva, hogy Renger-Patsch képeiben csak a fennálló társadalmi és politikai viszonyokról nem akar tudomást venni. Benjamin kritikája Kinszki esetében is helytálló, de Kinszki reakciója nagyon is érthető: elfordulni a hétköznapi eseményektől, menekülni a mindennapok nyomasztó valósága elől, és az azokra történő utalásokat minden formában és tudatosan kizárni képi világából. Nem azért mert nem akart tudni róluk, hanem azért, hogy legyen még, ahol önfeledten boldognak érezhette magát. 

Fotó: Kinszki Imre: Eső után, 1930 k.

(forrás: luminous-lint.com)

A szépséget kereste, amit a természetben talált meg és rögzítette azt a fényképezőgép segítségével, fakadjon az fényekből és reflexiókból vagy éppen egy-egy kompozíciós megoldásból. Amivel nem foglalkozhatott tudósként, az most ismét figyelme középpontjába került. Botanikai érdeklődése a növények és állatok felé fordította. Ehhez saját maga készített egy makrofényképezésre alkalmas kamerát, amelyre szabadalmat is benyújtott. Kinszkit az igazán elhivatott amatőrökre jellemző módon a világ felfedezése és egy sajátos, esztétikus rendbe szervezése érdekelte. A gépen keresztül teljes intenzitással erre a rendre fókuszálhatott. Családi felvételei, a nyaralások alatt rögzített képei, illetve a pesti utcákon és utcákról valamint a város környékén készített fotográfiái pedig nem csupán formai kísérletek, hanem érdekes, nem ritkán pedig fontos kordokumentumok. (Pfisztner Gábor)