1939 augusztusában, a második világháború előestéjén készítette híres képét Horst P. Horst a párizsi Vogue stúdiójában, a Champs-Elysées-n. A kép - amely jó időre az utolsó alkotása volt - később a világ egyik legtöbbször idézett divatfotója lett.
„Ez volt az utolsó kép, amelyet Párizsban készítettem a háború előtt - emlékezett vissza később. - Hajnali négykor hagytam el a stúdiót, hazamentem, fogtam a poggyászomat, és mentem a hétórás vonathoz Le Havre-ba, hogy aztán a Normandia nevű hajóra szálljak. Mind éreztük, hogy jön a háború. Túlságosan sok volt a fegyver és a beszéd. És az ember tudta, hogy bármi lesz is, az élet egészen más lesz. Párizsban családot alapítottam, berendezkedtem. A ruhák, a könyvek, a lakás, minden ott maradt. Én Németországot hagytam el, Huene Oroszországot, most újra ezt a fajta veszteséget éltük át. Ez a kép számomra különleges - számomra annak a percnek az esszenciája. Miközben készítettem, azokra a dolgokra gondoltam, amelyeket el kellett hagynom."
A fény az — az iránya, és ahogyan fénypontokat és mély árnyékokat rajzol —, amely megadja a felvétel igazi feszültségét. „A világítás — ismerte be egyszer Horst — bonyolultabb, mint hinnék. Úgy tetszik, mintha csak egy fényforrás lenne. Valójában több reflektor és csúcsfénylámpa volt. Nem igazán tudom, hogyan csináltam. Nem lennék képes megismételni.” Kevés néző veszi észre, hogy a darázsderekat némi retusálással sikerült elérni. Első pillantásra abszurdnak tetszhet a fűzőben utalást látni az 1940 körüli idők politikai helyzetére. Csakhogy a divat mindig korának kifejezője, és talán érdemes megjegyezni, hogy a fűző éppen akkor bukkant fel újra, amikor fél Európa totalitárius hatalom alá került. Bármi is volt ennek az oka, a Vogue francia kiadásának az volt a feladata, hogy „eladja" olvasóinak a fűzőt.
„Ó — írta egy kommentár az 1939. szeptemberi számban — hagyják már abba a panaszkodást, hogy a fűző kényelmetlen. Először is: a modern míderek jól tervezettek: az ember tud bennük sóhajtani, de még rendesen lélegezni is. Másodszor: nem a kényelem a lényeg, hanem a sziréni női alak testi arányainak elérése. Vagy Tutanhamoné az aranykoporsójában." Horst fényképe a Vogue 1939 októberi különszámához készült. A képek elkészültek, a tördelés is. Anglia és Franciaország már hadat üzent Németországnak. Októberben és novemberben a Vogue nem jelent meg. A magazin csak decemberben került újra az újságárusokhoz. A háború árnyéka a Vogue-ra is rávetült, ám a szerkesztők úgy döntöttek, hogy beteszik a lapba az októberi szám betördelt, de ki nem nyomtatott oldalait. Horst Mainbocher fűzője a francia Vogue decemberi számának 35. oldalán látható — bélyeg nagyságban. (forrás: Hans-Michael Koetzle: Fotóikonok. Képek és történetük. 1928-1991. 2 kötet, Budapest, Taschen-Vince Kiadó, 2003)
Az ikonikus fotó napjainkban is sok művész fantáziáját megmozgatta. Madonna 1990-ben megjelent Vogue című dalát a legendás divatlap ihlette, és a hozzá készült videóklip jeleneteiben a Horst munkáit jól ismerők több fényképét is felfedezhették. Az akkor 83 éves fotográfus egy interjúban mondta el, tőle senki sem kért engedélyt a fotói újragondolására, de örül a meglepetésnek.
Fotó: Részlet Madonna Vogue című videójábólA David Fincher által rendezett videóban 4:26-nál jelenik meg a mai bejegyzésünkben bemutatott fotón látható póz és beállítás. De a videóban korábban is utalnak Horst fotóira, 02:46-nál Madonna turbánja egy 1940-ben készült képen Lisa Fonssagrives által is viselt fejfedőhöz hasonlít és 02:54-től az 1946-ban publikált Carmen arcmasszázsa című kép jelenetei köszönnek vissza.
(Kattints a képekre!)
Fotó: Horst P. Horst: Carmen Face Massage, 1946 Hamiltons Gallery
(forrás: artblart.com; artsy.net)
Horst P. Horst további divat- és aktképeit ITT, a 25 éves Madonnáról készült portrét pedig ITT találod.