Vadas Ernő fényképész, fotóművész, a két háború közti időszak egyik legnagyobb hatású fotósa 1899. december 17-én született Nagykanizsán. Érettségi után banktisztviselőként dolgozott, a fényképezéssel csak hobbiból foglalkozott. 1918-ban készítette első fényképeit a szüleitől kapott kis fényképezőgéppel. 1925-ben elküldte képeit bírálatra a Színházi Életnek, és a laptól biztató visszajelzést kapott. 1927-től már a magyar fotóművészet egyik megújítójaként ismert Balogh Rudolf segítségével sajátította el a szakma csínját-bínját. A jó szemű, tehetséges fotográfus 1931-ben külföldön is nevet szerzett, a svájci Camera című folyóirat által rendezett pályázaton Libák című képéért neki ítélték az ezer aranyfrankkal járó első díjat. A két háború közti időszak egyik legsikeresebb, és talán legnagyobb hatású fotósává vált. Jól komponált, idillikus, romantikus képeit merész fény-árnyék hatások, ellenfény, lendület jellemezte. Fotói neves külföldi lapokban, többek között a Geographic Magazine-ban, a Vanity Fairben, a Harpers Bazaarban és az Illustrated London Newsban is megjelentek. 1938-ban az American Annual Photography toplistáján 13424 fotográfus közül az igen előkelő ötödik helyre sorolták.

Fotó: Vadas Ernő: Libák, 1934. Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdona

1936-ban megalapította a Modern Fényképezők Egyesületét, amelyet a fasiszta hatóságok később betiltottak. 1939-ben Rosner Károllyal kiadták a Magyar Fényképezés című, a kor fotográfiáját első ízben átfogó albumot, amelyben szerkesztőként és szerzőként is szerepelt. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, majd a mauthauseni lágerbe hurcolták, ahonnan 1945-ben került haza. 1947-ben a Nemzetközi Amatőrfényképészek Világszövetségének egyik magyarországi igazgatója lett. 1950-ben tizedmagával létrehozta a Fotókollektíva munkaközösséget, amelyet 1951-ben államosítottak, és felszerelésével együtt beléptették a Magyar Fotó Állami Vállalathoz. 1954 és 1962 között a Fotó című szaklap főszerkesztője volt, 1956-tól az MTI fotóriportereként, főmunkatársaként dolgozott. 1956-ban alapító tagként részt vett a Magyar Fotóművészek Szövetségének megalakításában, és 1962-ig a szervezet elnökeként tevékenykedett. Sok amatőr és hivatásos fényképészt tanított. Ő indította el pályáján Csörgeő Tibort, Szöllősy Kálmánt és Járai Rudolfot. 1957-ben a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége a legmagasabb - Honoraire Excellence - kitüntetésben részesítette. Hazai és nemzetközi kiállításokon összesen 67 aranyérmet nyert. 1959-ben Ménesterelés című képéért a magyar fotósok közül másodikként kapott díjat a World Press Photo-pályázaton.

A fotóra kattintva Vadas Ernő további képeit találod! 

(forrás: mtva.hu)