Örömmel tudatjuk, hogy a Mai Manó Ház Facebook közössége elérte a 60 000 tagot. Büszkék vagyunk arra, hogy a hazai kulturális intézmények között nekünk van a legnagyobb online rajongótáborunk. Mi azzal köszönjük meg a sok like-ot és megosztást, hogy az év végig fél áron látogathatjátok a Mai Manó Ház kiállításait!
2010 májusában regisztráltunk a Facebookra és az azóta eltelt időben Kassai László, könyvesboltvezetőnk segítségével, valamint a tudatosan felépített, hatékony koncepciójának köszönhetően ma már büszkén kijelenthetjük, hogy a Budapest belvárosában található Mai Manó Ház a legnépszerűbb hazai művészeti intézmény a Facebook közösségi oldalán.
Köszönjük Nektek!
Tudjuk, hogy vannak, akik még nem találkoztak Mai Manó nevével, ezért szeretnénk, ha megjegyeznétek és megismernétek, hiszen az elmúlt évek során rengeteg megmosolyogtató névvariánssal (Mamma Mia Ház, Mani Manó Ház, Mini Manó Ház) találkoztunk, a hozzászólásokban szinte havonta feltűnik a Mi a manó? viccesnek szánt kérdés és tegyük hozzá, hogy a Lonely Planet szerkesztői sem panaszkodhatnak a félrefordításuk miatt.
Mai Manó császári és királyi udvari fényképészről már sokat olvashattatok blogunkon és képeit is rendszeresen bemutatjuk Facebook oldalunkon. Ennek ellenére még mindig sokan vannak, akik nem tudják, hogy Mai Manó (1855-1917), egy létező, valós személy volt, korának egyik legnagyobb gyermekfényképésze, aki 1894-ben nyitotta meg nyolcszintes műteremházát, mely egészen 1931-ig működött a Nagymező utcában. A Manó a Mánuel név régi magyar beceneve, az Emanuel magyarosított formája. Ballagi Mór 1857-ben kiadott szótárában szerepelt először.
Kincses Károly: Mai Manó, császári és királyi udvari fényképész (1855-1917)
Ha csak annyit írnánk Mai úrról, hogy fényképészmester, szakíró, a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től udvari fényképész, még nem sokat mondtunk volna, hiszen a maga korában féltucatnyi magyar fényképészről lehetett ugyanezt állítani. De ha hozzátesszük, hogy alapítója és főszerkesztője volt A Fény című lapnak, amely 1906-ban indult s máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak, akkor már állítottunk Mairól valamit, s ha megtoldjuk azzal, hogy a maga korában a szakmán belül az egyik legnagyobb szaktekintély, akire még a konkurens műtermek fényképészei is felnéztek, érthetővé válik a kibontakozó Mai-kultusz.
Apja dr. Mai Henrik (1809-?) bölcseleti és orvosdoktor, főreáliskolai tanár volt Budán, aki a későbbiekben saját intézetet nyitott. Mai Manó kimaradt a gimnáziumból, s már tizennégy évesen inaskodott Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt. Később a Borsos és Koller cégnél tanult. A cég egyik beltagja Borsos József az ismert biedermeier festőből lett fényképész, a másik professzor Koller Károly, ugyancsak neves mester, akiktől volt mit tanulni. Aki valamicskét is adott magára, külföldön is tökéletesítette tudását, valcolt, azaz mestertől-mesterig járva vándorolt Európában. Így töltött hősünk is két évet Grazban, Leopold Bude műtermében, miközben magánúton leérettségizett. Hazajőve Budapestre, Koller tanár műtermébe került laboránsnak. Csekély nyolc évi tanulás után, 1878-ban lett Mai Manó önálló fényképésszé. Társult Békei özvegyével és Mai és Társa néven nyitottak műtermet. A Vilmos császár út és Andrássy út sarkán, egy üres telken álló kis műteremházban dolgoztak 1882-ig, amikor menniük kellett, mert ide épült az ún. Saxlehner-patikaház. 1885-ben már főnök, három-négy segéddel dolgozott. Elsősorban a felső középosztályról készítették műtermi portréikat, de korai riportjellegű felvételei is maradtak.
1885-ben alapító tagja volt a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. 1896-ban a Fényképészek Asztaltársaságának is elnökévé választották, ami a szakma igazi elismerése, megbecsülése volt. 1894-ben építtette többemeletes műtermét a Nagymező utca 20-ban, a Somossy Orfeummal átellenben. Korábbi műtermét sem adta fel, a Váci körút 14-ben, az Andrássy úttal szemben, Mai és Társa néven Szigetivel dolgozott együtt. (Csak érdekesség, hogy ez lett később Angelo első budapesti műterme).
Mai, hogy tökéletesítse tudását, beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot. Kitüntetései késői verzóinak teljes felületét betöltötték. Szakirodalmi működéséért a Wiener Photographische Gesellschaft tüntette ki, ezüstérmet nyert Székesfehérváron 1879-ben, Triesztben 1882-ben. Az 1885-ben Budapesten rendezett Országos Kiállításon gyermekfelvételeivel keltett feltűnést. A Millenniumi Kiállításon zsűritag volt, ugyanakkor királyi elismerést és állami ezüst érmet nyert. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel honorálták képeit. Egyszóval amit fényképész a maga korában elérhetett, az kijutott a jó Manónak.
A Mai Manó által felépíttetett műteremház történetéről ITT, a Lonely Planet szerkesztőinek korábban említett mókás félrefordítását pedig ITT találod.
