„Az ébren levőknek egy és közös a világuk [az alvóknak mindegyike pedig] külön [világba lép].” (Hérakleitosz: Töredékek [B 89.])
Az alvás alapvető emberi létszükséglet, így mindenki számára ismerős a testi és lelki élet azon periódusosan visszatérő nyugalmi állapota, amely alatt az öntudat, az eszmélet szünetel, az életműködések és a külső ingerekre adott reakciók pedig csökkenek. Ugyanakkor, bármennyire is egyetemesen emberi, az alvást is egyéni igények és sajátosságok határozzák meg: van, aki keveset, van, aki sokat alszik; van, aki szeret aludni, van, aki kevésbé; vannak jó és rossz alvók. Az alvás, illetve a hozzá szorosan kapcsolódó álom jelensége és folyamata a kezdetek óta foglalkoztatja az emberiséget, így az régtől fogva tudományos kutatások tárgya, művészeti és irodalmi motívum, téma. Természetes, hogy a fotográfia területén is felfedezték az alvó embert – ugyanakkor az alvás más és más jelentéstartalommal bírhat a különböző tényezőktől és a kontextustól függően. Ki készítette a fotót, milyen szándékkal – dokumentarista, privát, vagy művészeti célból? Ki az, aki alszik, és miért – híres ember, művész, felsőbb társadalmi réteg vagy a munkásosztály tagja, esetleg hajléktalan; általános fáradtság, kimerültség végett, vagy csak a kép kedvéért tesz úgy, mintha aludna? Hol – nyilvános helyen, utcán, tömegközlekedési eszközön, munkahelyen, kávézóban vagy privát térben, műteremben, otthon, ágyban? Milyen ruhában és pózban? Ezek és még sok más körülmény mind befolyásolja, hogyan tekint(het)ünk ezekre a képekre, amelyeken alvó embereket látunk. (Gáspár Balázs)

A képekre kattintva a fotográfusok további munkáit találod.

André Kertész (Kertész Andor): Alvó fiú (Budapest, 1912)
Kertész következetesen az első képeként hivatkozott erre a fotóra, amelyet tizennyolc évesen készített. Már ez a kép előrevetíti és magában foglalja művészetének sajátosságait: az intimszféra felfedezését, a geometrikus és modern témák iránti hajlamot. 1912-ben merészséget és intuíciót kívánt egy ilyen egyszerű jelenetben rejlő lehetőség felismerése. A kép a család kávézójában, a Teleki téren készült.

Fotó: André Kertész (Kertész Andor): Alvó fiú (Budapest, 1912)

Lewis W. Hine: Lépcsőn alvó rikkancs (Jersey City, New Jersey, 1912 körül)
Hine a Nemzeti Gyermekmunka Bizottságtól kapott megbízás keretében készítette el a rikkancsokról szóló sorozatát. A fotográfus és a Bizottság, akik egy filantróp szervezet voltak, a rikkancsokra – akik éjszaka (is) dolgoztak, az utcán aludtak, szalonokba és borbélyokba jártak újságot árulni – mint a gyermekmunka egy különösen problematikus fajtájára tekintettek. A rikkancsokkal ugyanakkor – ellentétben például a gyárban dolgozó gyermekekkel – az emberek nap mint nap találkozhattak, ezért kifejezetten alkalmas téma volt arra, hogy megmutassa a gyermekek kizsákmányolását. 

Fotó: Lewis W. Hine: Lépcsőn alvó rikkancs (Jersey City, New Jersey, 1912 körül)

Man Ray: Alvó nő (1929/1930) 1930 körül
Man Ray az egyik negatívját előhívás közben elrontotta – így olyan szokatlan, újszerű hatású képet nyert, amely egyszerre volt poétikus és váratlan. A fotográfus később gyakran alkalmazta ezt az eljárást, amelyre megalkotta a szolarizáció terminust. Ezzel a technikával főleg nőket és női aktokat fényképezett, amelyek úgy néznek ki, mintha fényudvarral lennének körülvéve – Man Ray úgy vélte, hogy ezekkel a fantasztikus, álomszerű, erotikus képekkel elérte a képzeletbeli és valós egybeolvasztásának szürrealista célját, azt a vágyát, hogy „álmokat fotografáljon”. 

Fotó: Man Ray: Alvó nő (1929/1930) 

Dorothea Lange: San Franciscó-i lepusztult városrész (San Francisco, 1934)
A járdán alvó hajléktalanokról készített kép erőteljesen mutatja a Nagy gazdasági világválság hatásait. Úgy tűnik, ezeknek az embereknek nincs más tulajdonuk, csak a ruha, amit viselnek – míg a háttérben az amerikai életforma és ipar egyik szimbóluma sorakozik. 

Fotó: Dorothea Lange: San Franciscó-i lepusztult városrész (San Francisco, 1934)

Robert Capa: A Galeries Lafayette áruház egyik őre, a személyzet által szervezett sztrájk alatt (Párizs, 1936)
1936 májusában és júniusában a baloldali Népfront győzelme után sztrájkhullám söpört végig Franciaországon. Ezekben a hetekben Capa alaposan dokumentálta az eseményeket, ahogy a gyárakban a munkások napközben szórakoztatják magukat és a gépeik mellett alszanak. A Galeries Lafayette, az egyik legnagyobb párizsi áruház ülősztrájkját is megörökítette. 

Fotó: Robert Capa: A Galeries Lafayette áruház egyik őre, a személyzet által szervezett sztrájk alatt (Párizs, 1936)

Zdeněk Tmej: Német ellenőr, a háttérben Hitler portréja (Breslau [Wrocław], 1943)
Hitler képmása, az állami hatalom szimbóluma éberen őrzi a felügyelőt egy breslaui munkatáborban: egy öreg német ellenőr könyökére támaszkodva alszik, nyilvánvaló kimerültsége éles kontrasztot mutat a fejfedőjén lévő jelvény magasba emelkedő birodalmi sasával és a háttérben lévő Führer-portréval. 

Fotó: Zdeněk Tmej: Német ellenőr, a háttérben Hitler portréja (Breslau [Wrocław], 1943)

Harry Callahan: Eleanor (Port Huron, 1953)
Harry és Eleanor Callahan hatvanhárom évig voltak házasok, és a fotográfus 1999-ben bekövetkezett haláláig a felesége volt az egyik állandó és legkészségesebb alanya, számos portré, akt és tanulmány tárgya. Callahan jó néhány alkalommal alvás közben fotózta Eleanort. 

Fotó: Harry Callahan: Eleanor (Port Huron, 1953)

Henri Cartier-Bresson: Vonaton (Románia, 1975)
Cartier-Bressont 1975-ben a II. világháború végének harmincadik évfordulója alkalmából hívták meg Romániába – ekkor fényképezte le a vonaton alvó szerelmespárt is. 

Fotó: Henri Cartier-Bresson: Vonaton (Románia, 1975)

René Maltête: Munka (é. n.)
Maltête a hétköznapok pillanatait finom humorral örökítette meg – ahogy ezt a fáradt munkást is. 

Fotó: René Maltête: Munka (é. n.)

Martin Parr: Hivatalnok (Tokió, 2000)
A japán hivatalnokok arról ismertek, hogy keményen dolgoznak és sokat isznak. A képen egyikük a jól megérdemelt pihenőjét tölti a város tavaszi napfényében. A japánok képesek bárhol elaludni és beprogramozni a felkelésük időpontját, hogy folytassák a munkát. 

Fotó: Martin Parr: Hivatalnok (Tokió, 2000)

(forrás: slate.com; moma.org; karmatik.de; magnumphotos.com; e-peridica.ch; shadowvue.com; nytimes.com; rene.maltete.com; newstatesman.com; Richard Whelan: Robert Capa. The definitive collection. Phaidon Press Ltd., London 2001.; Mark Durden: Dorothea Lange. Phaidon Press Ltd., London 2001.; Marina Vanci-Perahim: Man Ray. Cameo–Abrams, New York 1998.; Noel Bourcier: André Kertész. Phaidon Press Ltd., London 2001.; Kincses Károly–Kolta Magdolna: Hazai anyag. Fotónapló. André Kertész és a magyarok. Magyar Fotográfusok Háza Kht., Budapest 2005.)