Werner Bischof (1916-1954)

2014. május 29. Mai Manó Ház

A német nyelvű Photo Magazin 1957. júniusi számában „Galeries des Monats” rovatában Werner Bischof képeiből közölt sorozatot, melyet az alábbi sorokkal vezette be. A LAPOZÓ rovatunkban található írásokat, mint ahogy eddig is, az eredeti nyelvezetben közöljük. 

1957-ben, három évvel Werner Bischof tragikus, az Andezekben váratlanul bekövetkezett halála után, a zürichi Iparművészeti Múzeum kiállítást rendezett svájci fényképészek korai műveiből. A Pro Helvetia alapítvány ezt a kiállítást, valamelyest kiegészített formában, Európa több nagyvárosában bemutatta a közönségnek. Így került a müncheni Stadtmuzeumba, ahol ez év áprilisában volt látható. A múzeum szívességéből tehetjük közzé a következő oldalakat.
Werner Bischof 1916-ban született Zürichben. Elemi és középiskoláit Waldslint-ben /Baden tartomány/ végezte. Ifjúkori álma volt, hogy festőművész lehessen. Kompromisszumot jelentett számára a Schiessi tanítóképző, ahol rajz- és sporttanítói végzettséget szerzett. Rövidesen azonban a zürichi Iparművészeti Iskolával cserélte fel addigi tanulóhelyét. Négy éves tanulmányát kitüntetéssel végezte el. Pár évi szabadfoglalkozás és a Graphis kiadónál eltöltött alkalmazotti viszony leteltével, röviddel a háború kitörése után, Werner Bischof Párizsba költözött azzal a reménnyel, hogy ott kizárólag a festészetnek élhet. Katonai szolgálata miatt azonban visszatért hazájába. 1942 óta a „Du”-nak dolgozott, mint a szerkesztőség rendes fényképészeti munkatársa.
1945 után Európa majd mindegyik országát beutazta. Így a reá nagy hatást gyakorló Moszkvát is. 1949-ben, házasságkötésének évében csatlakozott a Magnum csoporthoz. A „Life” felkérésére februárban a fiatal svájci, Észak- és Közép Indiába repült. Különösen az ország éhínséges vidékeit kereste fel. Ugyanez év júniusában már Tokióban találjuk. Japánban tartózkodását koreai utazása szakítja félbe, mely egy évig tartott. Ide éppúgy elkísérte felesége Rosselina asszony, mint az 1953-ban az USA-ban tett utazásain.
1954-ben mindketten Mexikót látogatják meg. 1954 májusában - kilenc nappal fia születése előtt - holtan zuhan gépkocsijával az Andezek egyik szakadékába az Amazon-vidéken. 

bischof_selfportrait.jpgFotó: Werner Bischof: Önarckép, Zürich, 1940 (Magnum Photos)

Manuel Gasser: Werner Bischof fényképeihez
(Camera, 1957. szeptember)

Tény, hogy egyetlen más fényképészeti mű szerzőségének megállapítása sem olyan könnyű, mint Werner Bischof képeinek. Önkéntelenül feltesszük a kérdést: miért van ez így? Melyek Werner Bischof műveit jellemző összetéveszthetetlen ismertetőjegyek?
Úgy vélem: világos egyszerűsége. Egyszerűen világos technikája, forma és érzésvilága.
Werner Bischof technikájáról felesleges volna szót vesztegetni; Életművéből közölt szemelvények elég világosan mutatják, mit értünk „világos egyszerűség” /Reinheit/ alatt. Tanulóéveinek vége és az 1945-ben készített nagy riportjai közötti időből keletkezett első nagy tábláin a technika még öncél. Ezek még arról az időről tanúskodnak, amikor nappalok és éjszakák még azzal teltek el, hogy a maga elé tűzött és elképzelt tónusfokozatok, az előre meghatározott felületi anyagszerűséget, a legfinomabb pontosságot eredményező fény- és árnyékjátékot igyekezett létrehozni. Az első, majdnem élettelen vagy absztrakt tárgyaknak szentelt gyakorló éveinek eredményei, értékké váltak, amikor Bischof a háború utáni években beutazta Európát, Ázsiát és Amerikát. Ínséges vidékeken, és a háború színterein a legkifejezőbb jeleneteket igyekezett megörökíteni; eközben állandóan ügyelt a hibátlan technikára. Felvételei aktuális és emberi tartalmukon kívül bizonyos iparművészeti vonásokat is tükröztek. Ez jelentette korai művei ismertetőjegyét.
A forma világossága: csábító, hogy a világos szót itt „rend”-nek /rendezettségnek, rendszeretetnek, a szerk./ fordítsuk, abban az értelemben, ahogy ezt a szót Goethe olyan gyakran és jelentőségteljesen alkalmazta. Werner Bischof modelljeitől -akár ember, táj, állat, növény, vagy architektúra volt a felvétel tárgya - azt kívánta, hogy a körvonalak /kontúrok/ tisztaságát, a forma épségét indokolatlanul semmi sem csorbítsa. Az ábrázolást soha sem használta valamilyen effektus /formai hatás/ csillogtatása érdekében öncélúan. Hangja /stílusa/ - akár embert vagy tárgyat foglalt képbe, minden esetben alkalmazkodott az ábrázolt tárgy saját egyéniségéhez. A rend és a forma megbonthatatlansága iránti tisztelet, mely minden képét - még a szemmel láthatólag a szerencsés pillanat véletlenjében születetteket is - naggyá és nemessé avat.
Ezzel elérkeztünk a harmadikhoz: az érzésvilág tisztaságához.
Szintén ezt a kiváló fényképészt dicséri és megérdemelten első helyen megemlítendő az a tény, hogy tartalmi mondanivalója mindig egyértelmű, elvei becsületesek. Sem a technikai, sem az eszmei követelésekben nem tűrt kompromisszumot. Szava - átvitt értelemben is - igen-igen, nem-nem. Határozottsága érvényesül mind a téma, mind a feladat megoldása érdekében alkalmazott nyelv megválasztásánál.
A meg nem alkuvó határozottság és hajlama, mellyel a dolgokat alapjukban közelítette meg, Werner Bischof jellemét és jelentőségét csak egyik oldalról világítja meg. Ha teljes képet akarunk kapni Werner Bischofról, akkor arra is kell gondolnunk, hogy alaposság és könnyedség, komolyság és derű, technikai szigor és költészet párosult benne.
Aki ismerte őt, az egy olyan embernek a képére emlékezik, akinek a mozdulataiban az ifjúság könnyedsége rejtőzött, szempárra, melyből a mély komolyság és a szeretet váltakozva sugárzott. Egyéniségét műveibe is beoltotta: a gyakran játékos, igen, a fiatalság tetszetősen eljátszott munkái - melyek telve vannak az ifjúság komolyságával, a céltudatossággal, a számára meghatározott út tévedhetetlen keresésével - valamint az utolsó nagy utazások során készült, emberiességükkel megragadó képei akkor is ragyogó szépségükkel tűnnek fel, amikor a szükséget és a szenvedést ábrázolják.

(Megjelent: Fényképművészeti tájékoztató. Budapest, Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1959/4.) 

bischof_peru.jpgFotó: Werner Bischof: Peru, 1954. május (Magnum Photos)

(forrás: magmumphotos.com)

2014. augusztus 24-ig a Mai Manó Házban megrendezett Magnum Elsők című kiállításunkon - többek között - Werner Bischof képeit is megtekintheted.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása