Bendiksen már 19 évesen gyakornokként dolgozott a Magnum londoni irodájában. Később Oroszországba utazott, ahol saját bevallása szerint szerelembe esett az országgal, és ahol aztán hosszú éveket töltött. 2006-ban jelent meg első albuma Satellites: Photographs from the Fringes of the Former Soviet Union (Műholdak: Fényképek a volt szovjet végekről). A cím egy metafora: a borítókép műholdakat ígér, a képek ehelyett az egykori Szovjetunióról – részben önállósodott szovjet köztársaságokból kialakult államokról, részben pedig ma is Oroszországhoz tartozó tartományokról – szólnak. A cím ezekre a fontos gazdasági, kereskedelmi és politikai központoktól távol eső helyekre utal, ahol sokak számára a legfontosabb napi feladat, az alapvető szükségletek biztosítása is nehézségeket okoz.
Az Altaji terület, ahol a pillangók felhőjében álló szatellit roncsa az égnek mered, az egyik legszegényebb része Oroszországnak. A gyerekek nem játszanak, hanem még hasznosítható fémhulladékot gyűjtenek. Naponta kémlelik az eget, arra várva, hogy mihamarabb észrevegyék a légkörbe visszatérő műholdat, és a földre zuhanó, még forró roncsokat elsőként közelíthessék meg, hogy szétbonthassák.
Bendiksen tarka és színpompás világa nagyon kedvelt, a nagy magazinok gyakran elhalmozzák megbízásokkal, és általában saját ötletei formálódnak gazdag képanyaggá. (írta: Pfisztner Gábor; szerkesztette: Csizek Gabriella)
A Capa Központban megrendezett Kontaktok című kiállítás körülbelül 70 Magnum kontaktot mutat be a végleges képekkel együtt, képviselve a Magnum fotósok teljes kollektíváját, köztük Bendiksent is.