A véletlenek sorozatán múlt, hogy én fotóriporter lettem. Egyáltalán nem akartam fényképész lenni. Tanulni akartam, gimnáziumba, egyetemre menni. Az irodalom érdekelt.
Hivatalosan Haasnak hívnak, máig nem magyarosítottam a nevem, de amikor az ötvenes években a sajtóhoz kerültem, azt mondták, hogy ilyen névvel nem lehet dolgozni. Gyermekkoromban Szécsényben éltem, apámnak a főutcán volt vendéglője. A nővérének a férje, Vadász Mór volt a két szécsényi fényképész közül az elegánsabb, később Balassagyarmaton is nyitott egy fiók műtermet. A bátyja, aki nem magyarosította a nevét, Wichner néven, Losoncon volt fényképész.
Az édesapám vendéglőjét már 1940-ben elvették, de a fényképész műtermeket a zsidótörvények akkor még nem érintették. Én már hat éves koromtól tanultam játékosan a Móric bácsi műtermében. Nekik nem volt gyerekük, és azt tervezték, hogy majd rám hagyják az üzletet. Láttam, hogy a nagybátyám jómódú, meg lehet élni a fényképezésből, de én másra vágytam. Úgy éreztem, hogy előttem a világ, nem tudtam volna elképzelni, hogy életem végéig egy fényképészműteremben üljek, ez elől csak menekülni lehet. Tanulni akartam, de édesapám, aki nagyon okos ember volt, azt mondta, hogy nehéz idők jönnek, és nekem minél előbb talpra kell állnom. A fényképészetet már úgyis ismerem, és később, ha úgy alakul a helyzet, külföldön, egy fotólaborba nyelvtudás nélkül is felvesznek. Ezt el kellett hogy fogadjam. A nagybátyámék szerettek engem, és mondom, kisgyerekkorom óta ismertem a laborálást. A felvételeknél segítettem, aztán amikor Móric bácsit behívták, akkor még katonának, tizennégy évesen én vezettem a műtermet. Két év múlva letettem a szakvizsgát, és azt mondtam, ha már erre a pályára kényszerített a sors, szeretnék továbblépni – és főleg elmenekülni az elől, hogy egyszer rám hagyják a műtermet. - mesélte 1999-ben a Fotóművészet magazinban megjelent interjúban a 2015. december 9-én elhunyt Ács Irén.
Palócföld, Nógrád és Hollókő megörökítője 91 éves volt. A szerdán elhunyt alkotó temetéséről később intézkednek - közölte a Magyar Fotóművészek Szövetsége csütörtökön az MTI-vel.
Ács Irén elsősorban zsánerképeivel, néprajzi fotóival, portréival és divatfotóival lett ismert, de fotóriporteri munkássága is jelentős. Az 1924-ben Szécsényben születettt fotós 1940 és 1942 között Székely Aladár híres Váci utcai fényképészműtermében volt segéd, 1954-ben a Néphadseregnél kezdte fotóriporteri pályáját, 1959 és 1989 között az Ország-Világ című magazin fotóriportere volt.
Hat fotóalbuma jelent meg, amelyek közül a Palócország címűt a Corvina Kiadó nívódíjjal jutalmazta. Hollókői képeit többek között Tihanyban, Párizsban, Jeruzsálemben és Prágában is kiállították, ezekből a felvételekből nyílt meg 1995-ben Húsvéttól Karácsonyig című állandó kiállítása Hollókőn. Az Oktatási Minisztérium oktatási segédanyaggá nyilvánította Őrizd meg című albumát.
A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának adományozott életműve - több mint 70 ezer negatív, papír pozitív és dia - a vizuális történetírás-olvasás kortárs dokumentuma. Riporteri életművét számos kiállítási dokumentáció, interjú és album őrzi. Ács Irént 1999-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíjjal tüntette ki.
A fotóra kattintva újabb képeket találsz Ács Irén munkáiból.
Fotó: Ács Irén: Pillanatok a félmúltból (Szabó Jánosné, Csenger, 1970)(forrás: fotomuveszet.net; hirado.hu)