Az 1948-ban Kiskunlacházán született Horváth Dávid fotográfust 19 évesen ejtette rabul a fényképezés, majd 1974-ben fényképész szakmunkásvizsgázott a MÚOSZ Újságíró Iskolájában. 1974 és 1993 között az Ország-Világ fotóriportereként; 1995-től az Esti Hírlap főmunkatársaként dolgozott. A sajtófotó mellett elsősorban szociografikus töltésű fényképeket készít, legsikerültebb képriportjai a munkások, a csövesek és a cigányok között készültek. 1981-ben jelentős sorozatot készített a csövesekről, a rockkoncertek világáról. A különböző vallások hazai hívőit feldolgozó anyaga is kiemelkedő. Résztvevője volt a nagybaracskai szociofotós alkotótelepnek. Egyike volt azoknak, akik mindmáig nem adták fel a szociofotós hagyományokat. Horváth Dávid egyike volt azon keveseknek is, akik a harmincas évek szociofotós hagyományait tovább viszik (fogai közt tartva) s hiszik, hogy képeikkel nem csak a hírigényt elégítik ki, nemcsak a távolságtartó borzongást váltják ki, hanem talán segítenek valamit, valahol, valakiknek. - írta Kincses Károly a Balogh Rudolf-díjas fotográfusról, akinek képeit 2002-ben a Mágikus szemek című kiállításon a Mai Manó Házban is bemutattuk.
![cigany_lovaval_1987.jpg](https://m.blog.hu/ma/maimanohaz/image/horvathdavid/cigany_lovaval_1987.jpg)
![montvai_attila_horvath_david_szerencses_janos_szentendre_vajda_l_st_flesch_felv_1974.jpg](https://m.blog.hu/ma/maimanohaz/image/horvathdavid/montvai_attila_horvath_david_szerencses_janos_szentendre_vajda_l_st_flesch_felv_1974.jpg)
„Harminc éve fényképezem az embert. Nem tájat, enteriőrt, csendéletet, hanem az embert, közelebbről az arcát, még közelebbről a szemét. A másik ember tekintetét keresem, s meglátom benne, hogy boldog-e, elkeseredett-e, lázad-e vagy belefáradt. Ma is az éppen aktuális hatalomnak kiszolgáltatott, elesett, magukra hagyott, tehetetlen helyzetbe került emberek kilátástalansága háborít fel. S ezért aztán érdekel is. Mint egy-egy mementót mutatom föl legtöbbször a fotóimat, gondolván, ezzel talán segíthetek, bár már ebben sem reménykedem.” (Horváth Dávid)
![ciganyhegedus_1974.jpg](https://m.blog.hu/ma/maimanohaz/image/horvathdavid/ciganyhegedus_1974.jpg)
![ciganymise_1977.jpg](https://m.blog.hu/ma/maimanohaz/image/horvathdavid/ciganymise_1977.jpg)
![kislany_csirkevel_1974.jpg](https://m.blog.hu/ma/maimanohaz/image/horvathdavid/kislany_csirkevel_1974.jpg)
![intenziv_1993.jpg](https://m.blog.hu/ma/maimanohaz/image/horvathdavid/intenziv_1993.jpg)
![szazeves_2005.jpg](https://m.blog.hu/ma/maimanohaz/image/horvathdavid/szazeves_2005.jpg)
![hajlektalan_2006.jpg](https://m.blog.hu/ma/maimanohaz/image/horvathdavid/hajlektalan_2006.jpg)
![szerelmesek_2007.jpg](https://m.blog.hu/ma/maimanohaz/image/horvathdavid/szerelmesek_2007.jpg)
Leghíresebb fotójának történetéről így mesélt egy interjúban:
Még a nyolcvanas években Hollandiából kértek pár fiatal fotóstól bemutatkozó anyagot, főleg persze az experimentálisoktól. Nagy büszkeségemre az én Rock című fotómat tették a katalógus címlapjára, amely a Pestről kitiltott rock-zenekarokat (Hobo Blues Band, Beatrice, P Mobil) befogadó dorogi Fekete Bárány Fesztiválon készült. Ez a híressé vált kép a következőképpen készült: a koncertre igyekvő tömegben arra lettem figyelmes, hogy néhány fiatal fiú és lány önfeledten táncolni kezd a pocsolyában, mintha játékos iszapbirkózásra készülnének. Amikor fölemeltem a fényképezőgépemet, a képen látható fiú felém fordult, kifeszültek az izmai, az öklét rázta, s elkezdett üvölteni felém. Ekkor exponáltam. Ez a fotó lett az emblémája a vasfüggöny mögötti rendszer elleni lázadásnak, ami akkor a rockzene lényege volt.
![rock_1980.jpg](https://m.blog.hu/ma/maimanohaz/image/horvathdavid/rock_1980.jpg)
(forrás: maimano.hu; terasz.hu)
Nyugodjék békében!