Az 1928. július 26-án orosz szülők gyermekeként Párizsban világra jött Elliott Erwitt gyermekkorában Milánóban élt, majd 1939-ben, Franciaországon keresztül családjával együtt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Tinédzseréveit Hollywoodban töltötte, ekkor kezdett érdeklődni a fotográfia iránt. A gimnázium mellett apjának is segített órákat gravírozni, az első keresetéből vett magának egy Rolleiflex fényképezőgépet. A mosókonyhában alakított ki magának egy sötét szobát, esküvőket és egyéb rendezvényeket fotózott szerény fizetségért, de pár évvel később már a Los Angeles City College hallgatójaként kezdett el a fotózással kísérletezni.
1948-ban New Yorkba költözött, és takarítói állását otthagyva filmszakos órákat vett a New School for Social Research intézményben. 1949-ben Erwitt bejárta Franciaországot és Olaszországot megbízható Rolleiflex kamerájával. 1951-ben behívták katonai szolgálatra, és számos fotózással kapcsolatos feladatot vállalt magára Németországban és Franciaországban az USA hadseregének egyik kommunikációs egységében szolgálva. Még New Yorkban találkozott Edward Steichennel, Robert Capával és Roy Strykerrel, aki korábban a Mezőgazdaságvédelmi Hivatal (Farm Security Administration – FSA) vezetője volt. Stryker először a Standard Oil Company olajvállalathoz vette fel Erwittet, ahol a vállalat fotótárának összeállításán kellett dolgoznia, később azonban megbízta azzal, hogy valósítson meg egy Pittsburgh városát bemutató projektet.
1953-ban Erwitt belépett a Magnum Photos ügynökséghez, és a magazinok aranykorában szabadúszó fotográfusként dolgozott többek között olyan kiváló kiadványoknak, mint a Collier’s, a Look, a Life és a Holiday. A mai napig vállal megbízásokat, és munkái számos különböző sajtótermékben és kiadványban megtalálhatók. Az 1960-as évek végén Erwitt három évig volt a Magnum igazgatója. Ezt követően a film világa felé fordult: az 1970-es években számos elismert dokumentumfilmet készített, az 1980-as években pedig 18 vígjátékot az HBO számára. Erwitt jószándékkal átitatott iróniájáról és a Magnumra hagyományosan jellemző humanista érzékenységéről vált ismertté.

Erwitt történelmi eseményeket, különböző embereket, humoros és abszurd pillanatokat kapott az elmúlt hat évtized során lencsevégre. Mivel ezen a héten Elliott Erwitt 1964-ben Magyarországon készült képét választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK, ezért mai bejegyzésünkben a világhírű fotográfus ikonikus sorozataiból válogattunk. A képre kattintva a sorozat további fotóit is megnézheted!

„Amikor egy fotó jó, az nagyon érdekes tud lenni, amikor egy fotó nagyon jó, az már irracionális és mágikus is egyben… utóbbi már nem a fotográfus tudatos akarata vagy szándéka szerint történik.” (Elliott Erwitt)

A „Museum Watching” (Múzeumnézés) egy megfigyelőművész albuma és egy olyan világ szemlélését ünnepli, amely rohamosan teret veszt a kortárs kultúrában. Az albumban szereplő múzeumok közül nem mindegyik művészeti kiállítóhely. Az összeállításban buddhista templomok, űrhajózási kiállítás, ősrégi romok, történelmi lelőhelyek és akváriumok is szerepelnek.
“Szeretem nézni az embereket, a művészi alkotásokat és azokat az embereket, akik művészi alkotásokat néznek". Tudomány, történelem, vászonra festett művészet és szobrok ellenállhatatlan vizuális lakomáját kínálják a múzeumok olyan épületekben, amelyek maguk is műalkotások. A kiállítási tárgyakkal elvegyülve a nézők emberi léptékben gondolkodnak, véleményt mondanak, szórakoznak és érzékenyebbé válnak. Kitűnő vadászati lehetőséget kínálnak a portyázó lesifotósnak." - írta Erwitt a könyv előszavában.

A múzeumlátogatókról készült sorozatot a képre kattintva találod.

Fotó: Elliott Erwitt: Prado Museum, Madrid, 1995 © Elliott Erwitt / Magnum Photos 

Elliott Erwitt két nappal 31. születésnapja előtt 1959. július 24-én a moszkvai Gorkij-parkban az Amerikai Nemzeti Kiállítás megnyitóján készítette ikonná vált „konyhai vita” című képét Richard Nixon amerikai alelnökről és Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnökről. 
Az 1959-ben a moszkvai Szokolnyiki parkban rendezett American National Exhibition (Amerikai Nemzeti Kiállítás) nem csak Elliott Erwitt képe miatt lett része a fényképezés történetének.
Az úgynevezett „konyhai vita” egy modell-konyhánál zajlott. A képen védekező pozícióba kényszerülő Nyikita Hruscsov és a mutatóujját nekiszegező, igen agresszíven fellépő Richard Nixon, akkori alelnök közösen járta végig a vásárt, amit több tévétársaság is élőben közvetített. A vita kettőjük között alapvetően politikai kérdések miatt éleződött ki, de erre nem lehet Erwitt képéből következtetni. Egy másik megbízáson dolgozott, amikor Hruscsov és Nixon megálltak, tőle nem messze, hevesen gesztikulálva. Erwitt ekkor elővette tartalék kameráját, amelyet saját céljaira hordott mindig magánál. Ezzel készítette azt a felvételt, amely jól érzékeltette a két nagyhatalom egymáshoz fűződő, ekkor még kimondottan feszült viszonyát. Azonnal kellett cselekednie, hiszen nem tudhatta, meddig áll ott a két politikus és mi fog lezajlani közöttük. Mindig is úgy tartotta, hogy a jó fénykép lényege a gyors reakció egy adott helyzetre, lehetőleg félretéve minden előítéletet. Az egész csak a helyzet felismerésén és a keresőben megjelenő dolgok rendszerezésén múlik. - írta Pfisztner Gábor a Kontaktok című kiállítás kapcsán Erwitt ikonikus képéről.

Erwitt visszaemlékezéseit a képre kattintva ismerheted meg.

Fotó: Elliott Erwitt: Hruscsov és Nixon „konyhai vitája”, Moszkva, Oroszország, 1959. július © Magnum Photos

Erwitt legnépszerűbb fotóit a kutyákról készített sorozatában találjuk. Mániákusan fotózza a mai napig a négylábúakat is, arra törekedve, hogy az emberit mutassa meg a kutyában és egyúttal a kutyát az emberben. „Azt mondják, a kutyák olyanok a képeimen, mint az emberek. Szerintem ők is emberek, csak több a szőrük” – nyilatkozta egyszer a The Sunday Timesnak.

A képre kattintva Erwitt Dogs című könyvének képeiből találsz egy válogatást.

Fotó: Elliott Erwitt: New York, 1974. © Elliott Erwitt/Magnum Photos

Elliott Erwitt egy megbízás keretében utazott a Vasfüggöny keleti oldalára – Magyarországon kívül Lengyelországban és Csehszlovákiában is járt –, ahol a rá jellemző egyéni látásmóddal örökítette meg az itteni hétköznapokat. Elliott Erwitt 1964-ben a Time magazin megbízása keretében járt Magyarországon. Az akkor csupán 36 éves fotográfus a megbízásra egy interjúban úgy emlékszik vissza, mint egyik legemlékezetesebb munkájára: „Nem volt semmilyen megkötés. Szabadon fotózhattam, amit csak akartam.” A jelenleg látható kiállítás az idén 89. életévét betöltő fotográfus Magyarországon készült képeiből mutat be egy válogatást, köztük Erwitt egyik maga által is legkedvesebbnek tartott képével, rajta a falusi úton vonuló libákkal és népviseletbe öltözött lányokkal. Az itt készült fotográfiák közül többet is kiemel, amikor életművéről kérdezik: a Keleti pályaudvaron készült önarcképét, és az induló vonat mellett búcsúzó asszonyról készült fotót.

Kattints a fotóra a Magyarországon készült képeiért!

Számomra a fotózás a megfigyelés művészete. Arra törekszem, hogy egy teljesen szokványos helyen valami érdekeset fedezzek fel. – vallja Erwitt, aki a nudistákról készített anyagát 1968-ban kezdte el. Ekkortájt az FKK (Freikörperkultur - Szabad testkultúra) hatására a naturizmus gondolata már számtalan követőre talált szerte a világban, Németország után Angliában, Franciaországban majd a tengerentúlon is sorra nyitottak a naturista helyek. Sokan különbséget tesznek a naturizmus és nudizmus között. E nézet szerint nudista az, aki időnként a ruhátlanságot választja; naturista pedig, akinek filozófiája az alkalmi meztelenségnél többet foglal magába. A naturista strandon tett látogatás felhatalmazhat valakit arra, hogy nudistának nevezze magát, de még nem tesz senkit naturistává. Erwitt elsőként az angliai Kent városának nudista kempingjében készített felvételeket, de ugyanebben az évben Németország legnagyobb északi-tengeri szigetén, a dán határ közelében fekvő Sylt sziget és a francia Levant sziget meztelen nyaralóit is lefényképezte.

A sorozatot a képre kattintva találod.

Fotó: Elliott Erwitt: Kent, 1968 © Magnum Photos

Erwitt megdöbbentő szituációkat és hétköznapi pillanatokat egyaránt megörökítő képeit gyakran szarkasztikus stílusa teszi sajátossá és összetéveszthetetlenné. A fényképészet Woody Allenjeként is gyakran emlegetett Elliott Erwitt képein legtöbbször hétköznapi jelenetek vagy meglepő szituációk jelennek meg. A fotók egyik legfontosabb közös vonása a bennük rejlő humor és irónia. Erwitt szarkazmusának köszönhetően a képein olykor a legkomolyabb pillanatok is komolytalanná válhatnak, ahogyan ő maga is fogalmaz: „amit igazán komolyan veszek, az a komolytalanság”. A fotók a humor mellett a precíz időzítésnek és komponálásnak köszönhetően Erwitt profizmusáról is tanúskodnak – nem véletlenül nevezik a fotográfust több helyen a „tökéletes pillanatokat megörökítő mesternek” - írta 2017-ben Barkóczi Flóra Erwitt képeiről a Capa Központban megrendezett kiállítás kapcsán.

Erwitt leghíresebb fotóiból a képre kattintva találsz egy válogatást.

Fotó: Elliott Erwitt: Paris, France, 1989 © Magnum Photos

(forrás: magnumphotos.com; mno.hu; capacenter.hu)