Alekszandr Mihajlovics Rodcsenko szovjet-orosz képzőművész Szentpéterváron született 1891. december 5-én. Rodcsenko – aki kétségtelenül a 20. századi avantgárd egyik kiemelkedő alkotója – a vizuális művészetek minden műfajában alkotott. Készített olajfestményeket, szobrokat, rajzokat, kollázsokat, fotómontázsokat, tervezett könyv- és folyóirat-címlapokat, hétköznapi tárgyakat, továbbá filmezett és fényképezett is. Rodcsenko apja színházi kellékes volt, édesanyja pedig mosónő. 1902-ben a család Kazányba költözött. 1905-ben itt egy alapfokú egyházi iskolába, 1911 és 1914 között pedig ugyanitt egy művészeti iskolába járt. Itt ismerkedett meg Varvara Sztyepánovával, akivel később, 1916-tól Moszkvában már együtt éltek. Ugyanebben az évben besorozták a hadseregbe, ahol 1917 végéig szolgált. Művészként nyilvánosan 1916-tól működött, de csak 1924-ben kezdett el fényképezni, első fényképezőgépét 1925-ben, Párizsban vette. Eleinte főleg portrékat készített. Sok közülük, például Majakovszkij, Dovzsenko, vagy édesanyja fényképe ma is közismert.
Fotó: Alexander Rodchenko: Lépcsők, 1930 © Museum Moscow House of Photography / Multimedia Art Museum, Moscow
Fotó: Alexander Rodchenko: LEF Magazine címlap, 1924 © Museum Moscow House of Photography / Multimedia Art Museum, Moscow
Fotó: Alexander Rodchenko: Úttörő trombitával, 1930 © Museum Moscow House of Photography / Multimedia Art Museum, Moscow
A húszas évek végén még élénk vitát folytatott a fotográfia jelentőségéről és lehetőségeiről többek között abban a Novij Lef című folyóiratban, amelynek a grafikai tervezését ő végezte. Meggyőződése volt, hogy egy új társadalomban csak új esztétikai elveket követő és új médiumokat alkalmazó művészetnek lehet legitimitása. A Bauhausban tanító Moholy-Nagy Lászlóhoz hasonlóan, a fényképezésben és a fényképben elsősorban olyan kreatív eszközt látott, amely lehetőséget nyújt akár a művészi önkifejezésre is. Úgy gondolta, hogy az új kompozíciós megoldásokkal, például az átlós elrendezéssel, egy másik nézőpontból is meg lehet mutatni a jól ismert dolgokat, kiemelve azok eddig kevésbé jelentős aspektusait, ezzel új jelentést kölcsönözve nekik. Számára, mint sok olyan művész számára, akik szakítani akartak a hagyományos, úgynevezett polgári művészettel és annak kifejezési formáival, a fényképezés esztétikai szempontból is kiváló eszköznek bizonyult. Tudatosan kísérletezett, és szakítani akart a hagyományos látásmódokkal és a konvencionális kompozíciós elvekkel, az általa kedvelt átló és az átlós szerkesztés ugyan nem a fotográfiában jelent meg nála először, már korai konstruktivista festményeiben is kiemelt szerepet kapott. A szokatlan beállítások mellett, kedvelte az erőteljes perspektivikus torzulásokat, a jól ismert formák megváltoztatásának és újraértelmezésének lehetőségét, ami az optikai torzulásból fakadt. – írta Pfisztner Gábor a Fotográfia Felsőfokon című kiállításunkon, ahol már mi is bemutattuk Rodcsenko egy fotóját.
Fotó: Alexander Rodchenko: Fenyőfák, 1927 © Museum Moscow House of Photography / Multimedia Art Museum, Moscow
Fotó: Alexander Rodchenko: Tűzlétra, 1925 © Museum Moscow House of Photography / Multimedia Art Museum, Moscow
Fotó: Alexander Rodchenko: 1928 © Museum Moscow House of Photography / Multimedia Art Museum, Moscow
Fotó: Alexander Rodchenko: Pro eto. Majakovszkij portréja, 1923 © Museum Moscow House of Photography / Multimedia Art Museum, Moscow
1930-ban utolérte a mellőztetés. Ezt egy propagandaplakátjának köszönhette. Az Úttörőlány c. képet azzal bírálták meg, hogy a szovjet embernek nem az égben, hanem a földön kell keresnie a jövőt. „Az úttörő lánynak nincs joga felfelé nézni. Ennek nincs ideológiai tartalma. Az úttörő lánynak előrefele kellene néznie.” Rodcsenko abban hitt, hogy a hatalom érdekeit szolgálja, a hatalom azonban nem értett egyet: a szovjeteknek vidámnak és hatalmasnak, nem pedig torznak kell tűnniük. Nem értette az eseményekben bekövetkezett fordulatot: „Mi történik? Teljes szívvel-lélekkel támogattam a szovjet hatalmat, minden erőmmel és hitemmel dolgoztam érte, és hirtelen minden, amit csináltunk, rossz.”
A ’30-as években fotóriporternek állt, kizárólag a hatalom által rendezett katonai parádékon, sporteseményeken fotózhatott – de még ezeket a képeit is áthatja különleges látásmódja. A nehéz körülmények ellenére is el tudta készíteni egyik legszebb felvételét, A lány Leicávalt. 1935-ben „A szovjet művészet mesterei” című kiállításon csak úgy állíthatta ki munkáit, ha nyilvánosan megtagadja „formalista eltévelyedéseit”: kénytelen volt leírni, hogy az ideológia az első, nem a formai megoldás, hogy a fotográfia új lehetőségeinek a szocialista realizmust kell szolgálnia – miután ezt megtette, megfeledkeztek róla. (Gáspár Balázs, Szellemkép online)
Magányos, megkeseredett emberré vált, és visszatért a festészethez.
Alekszandr Mihajlovics Rodcsenko Moszkvában hunyt el 1956. december 3.-án.
Fotó: Alexander Rodchenko: Úttöró lány, 1930 © Museum Moscow House of Photography / Multimedia Art Museum, Moscow
Fotó: Alexander Rodchenko: Dynamo Sports Club, 1932 © Museum Moscow House of Photography / Multimedia Art Museum, Moscow
Fotó: Alexander Rodchenko: Lány Leicával, 1934 © Museum Moscow House of Photography / Multimedia Art Museum, Moscow
(forrás: wikipedia.org; szellemkeponline.hu; artblart.com)
Az orosz piktorializmus a fotótörténet egyik feledésbe merült – de legalábbis a mai napig kevésbé ismert – fejezetéhez tartozik. Pedig az irányzat már a századforduló környékén jelen volt az Orosz Birodalomban – igaz, fénykora az 1920-as és az 1930-as évek elejére tehető, amely éppen abba az időszakba esett bele, amikor egyfelől az orosz avantgárd mozgalmak (is) csúcspontjukon voltak, másfelől megindult a sztálini diktatúra kiépítése és az újfajta szovjet művészet megteremtése. A szovjet kultúrpolitika elfeledett veszteseit bemutató írásunkat ITT találod.
